Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A Látogató

 

Egyszer „meglátogatott” bennünket egy – gömbvillám – bár én magam személyesen nem láttam. A gyerekek jó pár évesek lehettek – talán tíz körül, (egy) Jókáék voltak nálunk, vendégségben, ők is gyerekekkel. Mindnyájan a szobában voltak, csak én voltam a konyhában, az ebéddel foglalatoskodtam. Kint vihar kezdődött, erős szélfújással – és hirtelen valami nagy lárma, ricsaj támadt a szobában, akkora, hogy beszaladtam megnézni, mi az? – Egy gömbvillám volt, újságolták. – Gömbvillám? Milyen az? Mit láttatok? – Csak fényt. Beszaladt a szobába az ajtón keresztül, körbeszaladt a falon fent a mennyezetnél, és már ki is ment, szintén az ajtón, de a szobán éppen semmi nyoma nem maradt. – Honnan tudtátok, hogy gömbvillám? – Jóka tudott mindenről mindent – szerintem ő mondhatta. Én ezt akkor nem tartottam túl különösnek, időnként hallani, hogy becsapott valahova a villám – hogy gömb vagy nem gömb, nekem ez nem sokat mondott, nem is írnák róla, ha nem lett volna még valami következménye… Mert egy kis idő múlva észrevettük – hiányzik az ablak a fürdőszobán – mármint az üveg. Nyár volt, minden ajtó nyitva – a gyerekek ki-be rohangáltak, a fürdőszoba ajtaját sem csukták mindig be maguk után, becsuktuk hát a fürdőszoba ablakát, hogy a huzat ne csapkodja az ajtót. Most meg csapkodta, mert hiányzott az üveg. De hova lett? Hisz ha kitörik egy ablak, tele a föld üvegdarabokkal – most meg semmi. No, még ilyet – hát hová lett?

Később aztán estefelé fürödni akartak a gyerekek a kádban, én készítgettem nekik ezt-azt a fürdéshez, és akkor vettem észre a kádban valami érdekes valamit… Papírvékony, de mégsem papír – nézzétek már mi ez? Én még ilyen anyagot nem láttam… És akkor kiderült – a furcsa anyag a megolvadt ablaküveg egy-egy darabja de úgy, hogy az már nem hasonlított üvegre, mert nem is szilárd volt, hanem puha, hajlékony, sima, bársonyos, ha kézbe vettem, szét lehetett kenni a kezemen. – De ha ezt a villám így megolvasztotta, hogy-hogy máson meg a legkisebb jele sem volt semmiféle égésnek? Sem az ablakkereten, sem a tapétákon – semmin… Semmi máshoz nem ért hozzá a villám, csak az üveghez? Mert az üveg meg úgy olvadt meg, hogy szikrányi sem maradt belőle a keretben. Olyan gyorsan játszódhatott le, hogy nem volt ideje a fának megpörkölődni? – Vagy ez normális valami volt, nincs ebben semmi különös? Nem is tudom, mért nem kérdeztem akkor mindjárt valami többet erről Jókától. Valahogy akkor még nem gondoltam,hogy ez egy – valami….

De akkor nem is egy, hanem két gömb volt? Egy a szobában, egy a fürdőszobában?

Vagy körbe cikázgatva bejárta a szobákat?