Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Áfonya

 

Nagyon ritkán vagyok beteg, és nagyon ritkán vagyok rosszul. Egy időben azonban időnként elő-elő szedtem a rosszulléteket. Nem tudtam az okát – de éppen olyan rosszul voltam, mint amikor a Baktáknál erős, indiai fűszerrel ízesített ételeket ettem. Rám jött a hideglelés, hányás, hasmenés, meg hasonló jók…. Végül arra gyanakodtam – néhányszor áfonya-kompótot vásároltam – olyan jót mutatott pudinggal együtt – és talán az áfonya lehet az oka.

Egy alkalommal egy ismerős volt nálam, amikor szintén így jártam, pár falat áfonyás puding után. Én ugyan nem említettem az ismerősnek a gyanús áfonyát, de ő maga kezdett el róla mesélni – egy alkalommal az erdélyi hegyekben kószált, közben áfonyára talált, szedegetni kezdte, és egyszer csak egy medve dugta ki a fejét a bokorból – ő is csemegézett. Nagyon kell erre vigyázni a hegyekben – mondta, mert megijeszted a medvét, és az ijedtében megtámad.

Most már biztos voltam benne – az áfonya a bűnös! Onnan voltam benne biztos, hogy az ismerős szavai után pár perc alatt megszűnt a kezdődő rosszullétem. Ha tudatosodik benned a tény, ha szembesülsz a „titkos” problémával, ha felismered, az legtöbbször jót tesz.

De ez a „kúra” nekem most még nem volt elég. Ez a medvés áfonya engem továbbra is kísértett – hol álomban, hol a valóságban – mert érdekes módon meg egyre erőltettem volna tovább is azt az áfonyás pudingot… Végül már rámordultam magamra – nekem sokszor segít, ha összeszidom magam – jól van, egyszer áfonyázgatás közben megevett egy medve. Biztos nem volt kellemes – de az nem most volt! Az már elmúlt, most csak áfonya van medve nélkül, mert azt nem mellékelték az üvegbe – akkor mi bajod?

Visszakérdeztem önmagamtól – hát mi a medve, mit jelképez a medve számodra? – Nehézséget. Problémát. – Akkor te nem a medvétől félsz, hanem a nehézségtől, a problémától, a konfliktustól.

És ez igaz. Én a konfliktustól mindég is úgy féltem, mint egy mumustól, vagy egy áfonyázó medvétől. Inkább voltam hajlandó meghunyászkodni, megalázkodni, mint konfliktusba keveredni. De jó, hogy most már ennek is tudom az okát! Ez volt hát mind ez idáig bennem, ez a tiltott zóna, a konfliktus! Ne gondoljuk, hogy ez csekélység – a léleknek semmi sem csekélység, ami a békéjét, és a létét veszélyezteti.

Azóta már ehetem az áfonyát nyakra-főre, és a konfliktusok sem zavarnak. Nem keresem, és nem élvezem a konfliktust – de ha jön, jön. Mindenben az a lényeg, hogy félelmeinknek felismerjük az okát, megtaláljuk a forrását. Ha nem az ismeretlen valamitől félünk, ha nem a sötétben tapogatózunk, akkor a lélek megnyugszik, és megoldja a dolgokat.

A tudat megnyugtatja a lelket, a tudatlanság félelemben, rettegésben tartja.