Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Bevezető

 

Miért születünk meg, mi a létünk célja, és értelme? Hogy erre egész precíz választ tudjunk adni, ahhoz kellene tudnunk és ismernünk az egész világmindenséget – de mi ezt nem tudjuk, és nem ismerjük. Ismerjük azonban egy (kis) részét – a mi világunkat. Akkor foglalkozzunk ezzel – honnan és hogyan kerültünk ide, és miért vagyunk itt?

A világmindenség urai vagy lényei a világmindenség örökítő anyagából, a lélekből teremtik a földi lényeket. A léleknek van örökléte, de nincs tudata és cselekvő képessége. Ezért először is szellemiséget adnak hozzá, majd sok-sok időre (talán hétszer hétezer évre?) testet kap, amelyek segítségével fokozatosan életre keltik, cselekvőképessé teszik. A lélek így sok idők elmúltával eljut odáig, hogy maga is szellemmé válhat – tudatos szellemmé, és elhagyhatja a Földet.

A tudatossá váláshoz, a szellemi fejlettséghez a léleknek tapasztalatokra és ismétlésekre van szüksége. A teremtett világgal erre a tapasztalatszerzésre kapják meg a lelkek a lehetőséget.

Mi nemcsak egyszer élünk, hanem sokszor. Sokszor meghalunk, és sokszor újra-születünk, reinkarnálódunk. Nincsen mások által (előre) meghatározott sorsunk – de a lelkünk tudatossága, vagy tudatosságának szintje befolyásolja életünket. Mindig olyan életet élünk, amilyet már tudunk az eddig elért képességeinkkel összhangban, és olyan tapasztalatokat gyűjtünk, amilyenekre még szüksége van a lelkünknek.

A szellemi fejlettséggel eljuthatunk addig, hogy az átélt élményeink kezdenek furcsák, többdimenziósok lenni.

Ezek az élmények nem csak furcsák, és többdimenziósok, de annyira személyesek is, hogy sok esetben, mások számára, semmitmondók, érdektelenek, míg bennünk mély érzéseket keltenek. Ez azért van, mert az átélés bennünk történik, belsőleg, míg másoknak elmesélve ugyan ez már külsővé válik. Ha én szomjas, éhes vagyok, hiába iszik-eszik más helyettem, és mondja, hú, de finom - rajtam ez nem segít.

Amikor ma visszatekintek a megtett utaimra, sok érdekes élmény jut eszembe, amelyekre azt mondom így utólag – érdemes volt megélni őket, biztos, hogy a javamra váltak, akár jó élmény volt, akár rossz. Ezekből az élményekből írogattam le azokat, amelyeket érdemesnek tartottam, és amelyeket meg tudok osztani másokkal is. Mert mindent azért (ilyen-olyan okokból) mégsem….

Igaz, éppen én írtam pár sorral előbb, másoknak nem olyan érdekesek ezek az élmények, mint nekem, de azt gondolom, ezek olvasása közben lehet, hogy másoknak is eszébe jutnak a saját élményeik, amelyekre eddig még nem figyeltek fel, vagy amelyekre majd ezután kezdenek felfigyelni….