Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Főpróba

 

Egyszer nagy buzgóságomban azt vettem a fejembe, hogy én majd le fogom írni a halálom, illetve a haldoklásom, az utolsó perceimet – amennyiben tudni fogom, hogy az éppen most, vagyis az adott pillanatban van. Úgy is mindig körül vagyok véve papírral, ceruzával az egész lakásban, a hálószobában is – ez tehát nem lesz gond – a halált sem tartom már olyan borzalmasnak vagy félelmetesnek – az ember csak elmegy egy kicsit, testet cserél és visszajön. Menni fog ez majd – gondoltam én.

És akkor egy éjjel, mielőtt rendesen elaludtam volna, félálomból arra ébredek, hogy vergődöm az ágyon, ide-oda dobálódzik az egész testem, mint ahogy a hajót szokták dobálni a hullámok nagy vihar esetén. Próbálok koncentrálni – úgy gondolom, ébren vagyok, de azt hiába próbálom kideríteni – csak a lelkem dobálódzik így, vagy a testem is? Már fogódzom az ágyszélébe, mert úgy érzem, ledob az ágy. De mi lehet ez? Nem vagyok sem beteg, sem rosszul nem vagyok – akkor mi van? – És egyszer csak beugrik – úgy látszik, el kell mennem…. Éppen most? – No, mindegy, akkor ne vesztegessem az időt, hanem a terv szerint fogjam a papírt, ceruzát… De egy picit várnom kell, amíg valamennyire lenyugszom, mert még mindég úgy dobálódzom, hogy már darabokra esik szét a testem – vagy lelkem – vagy mindkettő. Majd mindjárt írom, mert ezek tényleg az utolsó percek…. – Mit is fogok majd írni? – Egyelőre csak ennyit, amennyi eddig történt velem, a folytatás meg majd magától következik…. Mindjárt összeszedem magam, és villanyt gyújtok, mert sötétben nem tudok írni….

És aztán reggel arra ébredek – én majdnem leírtam a halálomat, csak éppen egy betű sincs a papíron, no és, meg sem haltam. De a főpróba megvolt – igaz, nem nagy sikerrel. Sem az írásban, sem a meghalásban. No, majd legközelebb….. Legalább az egyik egyszer biztosan sikerülni fog….