Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Látogatás

 

Egyszer a szellemiek jóvoltából ellátogathattam a Holdra, a holtak tanyájára. Az biztos, hogy valahogyan „utaztunk” – azaz csak úgy haladtunk. Azon elmélkedtem – másoktól fényről hallok, vagy ellenkezőleg – sötét alagútról – nekem ezek közül egyik sem jött be. Egyszer csak már ott voltunk, a Holdon, egy barlangszerűségben. Még középiskolás koromban voltam a Posztojnai (Szlovénia) cseppkőbarlangban, ez a barlang arra hasonlított, csak nem voltak benne jégcsapok. Lépcsősorok tekeregtek felfelé, valamiféle korláttal, és mindenütt emberek ácsorogtak, elég sokan voltak. Az ácsorgáson, bámulgatáson kívül mást nem csináltak. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor az ember vonatot vár. Vár, és azon kívül semmi különösebbet nem tesz.

Meglepetésemre ismerősök is voltak közöttük, de olyan ismerősök, akik még élnek. Megjegyzem – ezeknek a holt lelkeknek látszatra testük, fizikai testük volt. A kísérőmtől – akinek viszont nem volt teste – megkérdeztem – miért vannak testben a lelkek, és miért vannak köztük a még élő ismerőseim? – Azt a választ kaptam – azért, hogy legyen összehasonlítási alapom, hogy milyen emberek ezek (lelkileg mennyire fejlettek), akiket látok. Mert ezután meg olyan részére mentünk a barlangnak, ahol egy-egy helyen csak egy-egy ember tartózkodott, és az már szemmel láthatólag el volt foglalva valamivel. Kaptam is rá magyarázatot – az előbbi emberek, a „tömeg”, még nem elég tudatos arra, hogy érdemben dolgozza fel a leélt életét, ezért vannak együtt, és ezért nem csinálnak semmit, csak várják a leszületést. Az a lélek, aki már elég tudatos ahhoz, hogy megérti a „lényeget”, az egyedül lehet és „dolgozhat a lelkén” – újra végigjárja, „végigéli” az elmúlt életét, tervezheti a jövőt, és ehhez a tervezéshez segítséget is kap – beleláthat élő emberek életeibe, amelyek hasonlóak az ő terveihez, hogy a mások tapasztalataiból is tanulhasson.

A tömegben láttam egy barátnőmet, aki most is, mint a valóságban is, csak úgy benne volt a világban, mindig a jelenben, nem foglalkozott se a múlttal, se a jövővel, nem mélyült bele a dolgokba, nem volt soha lelkiismeret-furdalása semmiért…. Még integetett is a barátnőm, éppen csak üdvözölt, de nem akart velem kapcsolatba lépni.

Láttam édesanyámat, meg ő is látott engem, de ezt a találkozást csak úgy gondolatban konstatáltuk mind a ketten, ő el volt foglalva a – türelmetlenségével. Kicsit türelmetlenül várta, mikor születhet le, a Földre. Itt, a Földön is mindig a tettek embere volt.

Láttam még egy Gyuri ismerősömet, aki nem a tömegben volt, hanem egy teremszerűségben, ült egy üveg nélküli ablaknál, és nézte a Földön az embereket. Neki az volt a kívánsága, hogy nézhessen másokat, hogy tanuljon az ő életükből. Ebbe úgy bele is volt merülve, hogy észre sem vett maga mellett.

Mind a három személy, akiket említettem, még élt.

A látogatás nem tartott sokáig, ezután már indultunk visszafelé, az emberek búcsúzásul szívélyesen integettek felém. Egy csöppet sem voltak szomorúak azon, hogy én megyek, ők maradnak. Egyszerűek, nyíltak voltak, minden rosszindulat nélkül, mint akik tudják – menni mindenkinek jó, és mindegy hogy kire mikor kerül rá a sor. Mindenki menésének – újraszületésének örülnek. Ennyi tudatuk már nekik is van.

Örültem ennek az élménynek, jó volt meglátogatni a holtak tanyáját, és bár tudom, nem lehet kellemes, ha az ember szembetalálja magát a hibáival, vagy tökéletlenségével, kiforratlanságával, én most mégis kíváncsian várom, hogy halálom után majd megtudjam – mennyire mentem már az eddigi életeimmel, tapasztalataimmal? Mert az ember örül az elért eredményeinek – főleg ha az a lélekre vonatkozik! Sokkal jobb a tudatosság a vak tudatlanságtól. Ezért még meghalni is érdemes lesz majd… A tudatra ébredésért….