Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Lottós Sztori

 

Két történetem is van a lottóval kapcsolatban. Majd kezdem az – egyikkel.

Odahaza, Vajdaságban, a férjemmel volt házunk, munkahelyünk, egy normális megélhetési körülmények között éltünk. De meghalt a férjem, az özvegyi nyugdíj abban az időben annyi volt, hogy ha mindjárt kikaptam a pénzt a bankból, akkor egy kiló kávét vehettem rajta, ha csak pár nap múlva (mert a banknak nem volt pénze), akkor az infláció már tíz dekára csökkentette az értékét. A mi törvényeink szerint csak akkor jár az özvegyi nyugdíj, ha az özvegy nincs munkaviszonyban – ezt tehát felmondtam. Két lányom már férjnél volt, a harmadik egészségügyi középiskolás Szabadkán. A középső lányomék Magyarország mellett döntöttek – áttelepülnek, amihez pénz kell. Eladtam a házat – egyébként, minden ok nélkül, én sem akartam odahaza maradni, mindig is Magyarország volt a vágyam.

Ne részletezzem – én egy-kettő pénz nélkül maradtam, a közgazdasági középiskolát nem ismerték el – igaz, nem is tudtam volna könyvelni, teljesen más módszer, más törvények, más szokások – ilyen-olyan alkalmi munkát kaptam – pl. a csarnokban lángost sütöttem, Balástyán a Baktáknál gyertyát öntöttem – de kevés volt a pénz is, a munka- meg a munkabírás is – ott álltam már nem éppen fiatalon, teljes anyagi háttér nélkül. Mit csinál ilyenkor az ember? – Az utolsó pénzén lottót vesz.

Meg eljártam mindenféle ingyenes ezotériás előadásokra. Az egyik előadó az egyik előadásán arról beszélt, hogy mindenkinek van őrangyala, és az őrangyallal mindig felvehetjük a kapcsolatot, az mindig a rendelkezésünkre áll, szükség szerint – azaz kívánságunkra egy-két óra hosszára akár még testet is ölthet. Én az én helyzetemet teljesen kilátástalannak láttam, az előadásról hazafelé őszinte szívvel kértem őrangyalomat – csak pár percre öltsön testet, hogy beszélhessek vele, hogy mondjon egy biztató szót a holnapra nézve. Elmondtam neki – nem pénzéhségből akarok nyerni a lottón, de a mindennapi kenyérért, ám ha többet nyerek, mindenféle jótékonysági dolgokat is fogok a pénzzel csinálni.

Éjjel volt, és én a sötétben bandukoltam Sziksóstó kivilágítatlan utcáin, ahol – üdülő lévén – csak itt-ott fordult elő, hogy tartózkodott valaki az üdülőben. A fák sejtelmesen susogtak körülöttem – mire hazaértem, már elment a kedvem a testet öltött őrangyaltól, mert tudtam – ha benyitok a sötét szobába, és ott találok egy valakit, a legkevésbé fogok neki megörülni, és őrangyalt látni benne (főleg hogy akkoriban öltek meg a közeli tanyán egy házaspárt pár ezer forintért).

És hazaértem. Bementem, villanyt gyújtottam, nem volt bent senki, szinte automatikusan a könyvespolchoz léptem, levettem a Bhagavad-Gitát, amit már jó néhány évvel ezelőtt vásároltam, és amiből eddig soha még egyetlen szót sem olvastam el. Csak úgy találomra nyitottam ki, ahol kinyílott (a 779-dik oldalon), és olvastam: “Ez a vers nem helyesli a mámorosító szerek fogyasztásához és a szerencsejátékok űzéséhez adott hozzájárulásokat.”

Újra körülnéztem a szobában – tényleg nincs itt senki? – Tényleg nem volt.

§

És most jön a második sztori. Pár napra le is nyugodtam én az őrangyalom válaszától, de ettől még a helyzetem nem javult meg. Újra kezdtem alkudozni – hátha mégis lehetne valahogy? És eljutottam odáig – jó, hát nem adhatnak nekem mindent tálcán, de ha én megteremtem magamnak? Egy valami hasonló könyvet is olvastam éppen – ha valamit el akarsz érni, tegyél is érte valamit. No, én tettem. Kiválasztottam két számot, és azok kombinálásával jöttek ki a lottószámaim – és ezeket mindenhová felírtam a lakásban, és mivel egyedül éltem, volt rá alkalmam, hogy amikor csak eszembe jutott, rákoncentráljak, a húzás napján aztán fokozottabban, húzás előtt meg már hajrában! És még nem csak egyedül – gondolatban meghívtam a családot, ismerőseimet, barátaimat – egész jó kis csapat gyűlt így össze, és kiadtam a parancsot – bárhol, bármikor és bármilyen módon történik a húzás, ezeket a számokat húzzák ki! És jött a csoportos ráhangolódás. Történt valami, amit azelőtt el sem tudtam volna képzelni – vibrált körülöttem a levegő, az “éter hullámain” megjelentek a számaim, és életre keltek! És mi, a csoport, a számokkal együtt a levegőben lebegtünk, hullámoztunk.

A húzás a TV-ben volt, nyilvánosan, nekem nem volt TV-m, de elmentem a lányomékhoz, hogy a helyszínen még jobban tudjam befolyásolni a húzást (ők persze az én titkomról nem tudtak). És mi történt? Hétről hétre bejelentette a TV – ilyen-olyan okokból ma nem lesz nyilvános húzás. Megtörtént, hogy nem tudtam befizetni a lottót, mert nem volt pénzem – akkor “leállítottam” az akciót – és akkor nyilvános volt a húzás. Ha befizettem, nem volt nyilvános…. Amikor utolsó alkalommal játszottam, még csak be sem jelentették már nem csak azt, hogy a húzás nem nyilvános, de még az eredményhirdetés is elmaradt. Nem tudtam mire vélni…

Egy-két nap múlva aztán olvastam a Dél-Magyar egy cikkében a Szerencsejáték RT igazgatója incidenséről – az igazgató és egy illető között fegyveres összetűzésre került sor egy kávéházi megbeszélés alkalmával, és az igazgató kénytelen volt rendőri védelmet kérni. Az ok – az illető holt-biztos gépet ajánlott az Rt-nek, amit senki nem tud manipulálni, mert az eddigit rendszeresen manipulálják, ám százalékban akkora nyereséget kívánt ezért, hogy azt az igazgató nem volt hajlandó megadni. Másnap már olvastam az igazgató cáfolását – szó sincs semmiféle ajánlatról, és semmiféle manipulációról, a gépekkel nincs és nem is volt soha semmilyen probléma – harmadnap még egy cáfolat a fegyveres összetűzésről – csak félreértés volt az egész…

Ezt az esetet soha senkinek még nem meséltem el, és nyilvánosan nem is szándékoztam, most aztán mégis… Mert nem szeretném, ha esetleg félre értenék, és mert én jómagam is cáfolnák egy olyan kijelentést vagy híresztelést, hogy én befolyásoltam volna az országos lottóirodát – másrészt, még ha tényleg ráfognánk is, hogy ilyesmi megtörtént, ma már ennek sem tulajdonítanák semmi jelentőséget. Bizonyára a szellemvilágban egy ilyen jelenség, lehet, hogy ott ez épp úgy  természetes jelenség, mint nálunk a beszéd, a hallás, vagy bármely más testi funkció – de a fizikai világban egy ilyen, vagy hasonló dolgot sehogyan sem lehet elérni – de hát a szellemi világban meg nem gyalogolhatsz – ha egyszer nincs hozzá lábad… A szellemvilág “magasabb” világ, magasabb szint a fizikainál, és egy magasabb szintről lehet befolyásolni egy alacsonyabbat. Ha ilyesvalami netán mégis megtörtént, az véletlen egybeesés lehetett valami földi halandó technikai manővere, az én hókuszpókuszom, és a szellemvilág között.

De én az óta nem játszom a lottón.