Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Mennybemenetel

 

 

Egyszer voltam fent a Mennyországban, a bibliai Mennyországban vagy az égi Édenkertben – legalább is akkor azt hittem, hogy ott vagyok – amikor megtörtént velem. Abban az időben elég sok mindent nem tudtam még abból, amit ma tudok.

Szóval csak arra emlékszem az éjjeli élményből, hogy valakivel valahol máshol vagyok. Egy parkban, vagy füves téren sétálgatunk, ahol emberek pihennek, heverésznek, szórakoznak a szabadban. Azt hiszem, ők nem láttak bennünket – vagy legalább is ügyet sem vetettek ránk. De valamiért teljesen másmilyenek voltak, mint mi, földi emberek. Akkor úgy fogalmaztam meg – „tiszták”, „átlátszók”, mint akiknek nincsenek titkaik, „könnyűek”, mint akik nem cipelnek terheket. Akkor azt gondoltam – semmi más, csak az Édenkert lehet ilyen kellemes.

Azóta már tudom, hogy nem a Mennyben voltam, hanem itt, a Földön – az Édenkert előtti időben. Akkor, amikor még ezek a lények  nem hallottak az Önző Istenről és az Édenkertről, amikor még  a lények, emberek, szabadon formálhatták a lelküket, mindenféle manipuláció és beavatkozás nélkül. Ezekben a lényekben nincs félelem a lélek elvesztésének a lehetőségétől.

Akkor még a bolygónkon egalitárius rendszer volt.  Az Önző Isten megjelenésével viszont  hierarchikus rendszerű lett a Föld, az összes vallással együtt.

A két rendszernek az űrben két külön bolygója van.

Ha majd végleg elhagyjuk a Földet, a két bolygó valamelyikére fogunk menni. Mi visz bennünket a Szabadság Bolygójára? – A tudatosság. Csak a tudatosságunk ad nekünk szabadságot.