Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A Harmadik Szem

 

Mikor elkezdtem a lélekkel foglalkozni, ez volt a vágyam „netovábbja” – látni a harmadik szemmel…

Beszélt, beszélt, róla az előadó, hogy látni az aurát, látni az őrangyalt, látni az egészet, mert a rendes szemekkel csak a részt látjuk, de azzal a bizonyos harmadikkal már aztán mindent, körbe látunk, a hátunk mögött is, a lap másik, ellenkező felét is. Nem győzték felsorolni a sok-sok mindent attól függően, hogy melyik előadó mit domborított ki jobban.

A szünetekben aztán csoportokba verődve tárgyaltuk – kinek van már nyitva a harmadik szeme, kinek nem, ki mit tud már vele látni. Egymást túllicitálva bizonygatták egymásnak – ki milyen színt lát a mások aurájában, melyik szín mit jelent, próbálgatták ki látja és ki nem az előadó három őrangyalát – merthogy az előadótól magától tudtuk – neki három őrangyala van, több mint másnak, mert ő már olyan fontos személy, olyan erős szellemi egyéniség, hogy három őrangyal vigyáz rá – két „normális”, és egy, a normálistól jóval erősebb

Én még nagyon újdonsült voltam ezen a téren, nem is csodálkoztam, hogy ez még nekem nem megy, de bizakodva gondoltam rá – majd egyszer én is… Én is látni fogom egyszer a hátam mögött lévő kancsó vizet. Mert ilyet is ígért az előadó.

Micsoda balga gondolat volt ez tőlem! Hisz ez olyan egyszerű – csak megfordulok, és máris látom. Ami két szemmel látható, hogy arra nekem mire kellett volna még a harmadik szem is? Erre nekem a kettő nem elég? Meg nem is biztos, hogy az előadó így gondolhatta volna – lehet, hogy ez csak az én (félre)értelmezésem lehetett?

Egy jó idő után aztán rájöttem – hiszen én látok! Látok a harmadik szememmel, amit csak azért tudok így mondani, mert így hallottam másoktól. Igaz hogy nem mindent – aurát vagy őrangyalt például nem – de ez is olyan egyéni lehet – azt látsz csak, amit akarsz. Én például belelátok magamba, meg másokba. Mert engem ez érdekel, mert engem ez köt le, ez foglalkoztat. Aki mást akar látni, az mást lát. Én az emberbe látok bele. És még csak be sem avatott senki. Ha csak én maga-magamat nem, tudtomon kívül. Mert azért a legtöbb előadó nagy sújt, fektet a beavatásra, kár volna éppen nekem ebből kimaradni.

És mit kaptam ezzel a látással? Sok mindent. Kitágult a világom, kaptam nagyobb emberismeretet – és ezzel közelebb kerültem az emberekhez. Valahogy tényleg más az egészet látni, mint csak a részt. Megfontoltabban ítélkezek, nem olyan hirtelen, és jobban meg tudom érteni az emberi gyarlóságunkat – a sajátomat is.

Mi a titka a „harmadik szemmel” való látásnak? Egy nagyon egyszerű dolog – az, hogy tisztában legyek vele – mi, emberek mindent érdekből cselekszünk. Itt most ne csak az anyagi érdekre gondoljunk – az anyagi érdek mellett annyi minden más érdek is létezik. Az alapérdek maga a létfenntartás, ami már ösztönszerűleg is bennünk van – a létfenntartási ösztönünk. Most nem akarok erről bővebben beszélni, csak azt említem még meg – az anyagi érdek mellett a hiúságunk és az uralkodási vágyunk az, ami a legjobban ural bennünket.

Mindent szubjektívan látunk és ítélünk, az érdekeinknek megfelelően – és ha ezzel tisztában vagy, akkor a füleddel hallod, hogy mit mond neked a valaki, a hang színeiből viszont érzed, tudod, „hallod”, hogy mit gondol. Ha elfogadod, hogy ebben az „érdekszférában” mindnyájan egyformák vagyunk, hogy te sem vagy kivétel, akkor bele tudod érezni magadat a más szituációjába, helyébe, tudod, hogy neked mi lenne az érdeked, ha ezt vagy azt mondanád, cselekednéd – és ugyanezt látod, tudod a kommunikációs partnerednél is.

Meg egy kicsit derűsebb kedvet is kaptam. Én mindég túlzott pesszimista voltam, a feketét mindég még feketébbnek láttam, meg vallottam – meg ítélkeztem. Nem is képzeljük el, hogy mennyire megterhel bennünket a mások felett való ítélkezés! Még a gondolati ítélkezés is, – nemcsak a szavakba öntött. Most ettől is olyan jólesett szabadulni. Sokkal megértőbb lettem mások iránt, mert tudom – az én érdekemet illetőleg én is éppen ilyen vagyok, én sem vagyok különb.

Még persze nem működik ez bennem egészen jól, de legalább már tudok róla. Még arra kell nekem sok idő, hogy ebben megszilárduljak – nem jobb akarok én, lenni, mint eddig, csak tudatosabb. Nem kell tettetnem magamat sem magam, sem mások előtt, mert ami vagyok, az vagyok. Úgyis azt látják bennem az emberek, nem pedig azt, amit én el akarok velük hitetni. Mert a harmadik szemmel azért mi mindnyájan látunk valamennyire, még ha nem is tudunk róla, meg érezni is jól érzünk mi – megérezzük azt, ki mit sugároz magából. Csak azt sugárzod, ami benned van. Mást nem is bírsz. Mert ez a te akaratodtól függetlenül működik.

Örülök, hogy már sokszor, meg sok mindent láthatok a harmadik szememmel – csak a hátam mögött a kancsó vizet nem. De arra meg ott van a rendes két szemem.