Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

KÖZLEKEDÜNK

 

Szeged, a Bertalan híd utáni kereszteződés, csúcsforgalom. A gyalogos átkelő előtt pár méterrel két hölgy, egy középkorú, és egy idősebb, átvágnak a sávokon úgy, hogy a kocsiknak zöld a lámpa.

Nagy csevegésben vannak, lassan, ráérősen lépkednek, nem sietik el a dolgot. Számukra megszűnt a külvilág, rá sem hederítenek a forgalomra. A középkorú hölgy jól szituált, egy aktatáskát szorongat a hóna alatt, az idősebb is jól öltözött, jó erőben lévő – vagyis normális polgárok. Külsőleg.

A kocsik lassítanak, megállnak, kerülnek. A fiatalabb magabiztos, öntudatos, ő viszi a prímet, az idősebb, csak követi – mit neki a szituáció, amit ő idéz elő!

Mégis – milyen az ilyen embernek a hozzáállása az emberekhez, a világhoz? Honnan veszi a jogot, hogy rákényszeríthet másokat arra, hogy magukat és másokat is kockáztatva vigyázzanak az ő testi épségére?

Igaz, a buszmegállóhoz tartottak – de ez nem volt sürgős, mert utána még jó tíz percet vártak a buszra velem együtt. Ezért nem kellett volna keresztül-kasul átvágni a forgalmon pár méterre a gyalogátkelőtől.

És képzeljék – egyetlen kocsi sem dudált rájuk! Mindenki nagyon rendes volt. Rajtuk kívül.

Ültünk a padon, és ők beszélgettek. A beszédből kiderült - az idősebb hölgy ügyfél, a fiatalabb az ügyvédje - ügyvéd, jogász. A történtek alapján ez a hölgy jog-ásznak nem valami nagy ász.

Hozzászólás:

Szabados Norbert Sok az ember! A Nagy számok törvénye alapján ilyen embereknek is kell lenni, hogy értékelni tudjuk azokat, akik nem ilyenek! :-) Velük van meg az egyensúly. Nem szabad szükségtelennek látni őket, mert nélkülük nem lehetnének jobbak.

Julianna Banitz Megértem, és elismerem, így van, ahogy írod, és jó, hogy írod. Meg azt is jónak tartom, hogy felháborodom - ha szó nélkül átsiklanánk rajta, olyanok lennénk, mint a zombik. Ha nem figyelnénk fel az értéktelenre, az értékeset sem vennénk észre.

Nem lehetett nem felháborodni ezen - tudod milyen képtelenségnek tűnt, hogy teljesen váratlanul, teljesen felelőtlenül, minden körültekintés nélkül elindultak a mozgó járművek között? Mert ha még ilyet is tesz az ember, akkor tekinget jobbra-balra, felméri, besaccolja, mikor mehet, mikor nem – és akkor fel sem háborodok, legfeljebb megjegyzem magamban, de hülyék. Ezek azonban csak mentek, mint a kislibák – azok nem szoktak tekintgetni, mert az a nagy-liba dolga.

Kizárólag a vezetőkön múlott minden. Itt ők voltak a nagy-libák.