Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

ANYUKA

 

70 éves nagymama vagyok, gyerekekkel, unokákkal - minden szeretetem, és akaratom ellenére én is követtem el kisebb nevelési hibákat – így 70 évesen már jobb rálátásunk van, mint fiatalon. Ezért írok Önnek, anyuka.

A kisgyerekek nagyon aranyosak, de nagyon törékenyek, sebezhetők. Önökkel én a tej-üzletben találkoztam, és fájt a szívem a nagyfiú miatt – sírtam is hazáig.

Megértem, hogy nehéz három kisgyerekkel, de ne zárja ki mindenből a „nagyot”, hisz ő is kicsi még. Vonja inkább be a másik kettő terelgetésébe, ő is foglalkozzon velük a maga módján, a maga segítségével, felügyeletével. Tanítsa meg őket hármasban játszani, Önnek is könnyebb lesz. Ezzel a hisztivel, kiborulással - Ön a hisztis, kiborult - nem csak a nagynak, a kicsiknek is árt. Az Ön viselkedése nekik sem tesz jót. Egyfolytában ordítozik a nagyra, rángatja a kicsiket… A kicsik még csak elbotladoznak Ön mellett, talán még nem annyira veszik magukra a dolgot, meg mégis ketten vannak (ikrek?), de a nagyot szívszorító nézni, milyen szomorúan, és milyen elveszetten kullog Önök után.  

Tudja Ön, mit tesz a gyerekével? Tudja Ön, mennyi baj lesz így vele nagyobb korában? Rosszul fog tanulni, rosszul fog viselkedni, idegileg tönkremegy, nem fog tudni szociálisan viselkedni. Elveszett ember lesz belőle.

Ott remegett szegénykém az üzlet kirakata előtt, kissé hűvös volt a reggel, de a belső hidege ettől sokkal rosszabb volt. Nem értettem – a kis kezében szorongatott kifli-falatka miért volt akadály, miért kellett ez miatt kint maradnia? Mert ordítozva ráparancsolt, kiflivel nem jöhet be a boltba. Vitte volna be, és kérte volna meg, ő is vigyázzon a kicsikre….

No, de én nem lennék én, ha ezt szó nélkül kibírnám. Mert a kirakaton keresztül láttam a nagyfiú sírós kis pofikáját – szóltam Önnek, engedje már be őt is. Beengedte.

Az üzletből kijövet aztán még egyszer láttam Önöket a sarkon. A kép nem változott – Ön a két kicsivel – tiszta ideg volt, a nagyobb egy fánál álldogált nagy riadtan – próbáljon lenyugodni, asszonyom! Önök úgy, ahogy vannak, boldogtalanok a nap 24 órájában!

Ha tudná asszonyom, hogy Ön mit veszít? Sok-sok boldog évet, míg kicsik a gyerekek, és szerez sok-sok keserves éveket, az egész családnak, mikor már nagyobbak.

Ne haragudjon, asszonyom, ez miatt a levél miatt, nagyon szeretnék segíteni, ha mással nem, azzal, hogy gondolkodjon el a dolgokon. Lehet valamit ezen javítani?

Egy ötlet – ha van pénze, és ideje, vigye el néha őket a fürdőbe. Ott látom, mennyire élvezik a kisgyerekek a vizet, és milyen jót tesz nekik a pancsolás. Ha akkor épp nem marad idő a főzésre, nem baj, egy-egy nap ki is maradhat a főtt étel.

Nem tudom, mi van a férjével? Ő nem tud kicsit besegíteni? Vagy segít? Nagyszülők nincsenek?

Ha vannak, ők is elvihetik a fürdőbe a gyerekeket. A nyugdíjas bérlet nagyon olcsó, és a nagyszülők ingyen vihetik magukkal a kis unokákat.

Nem tudom, mit írhatnék még? A legfontosabb, hogy Ön nyugodtabb legyen, és hogy összeszokassa a három gyereket, hogy legyenek igazi testvérek.

Üdvözlettel, egy nagymama