Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

SZERENCSEKÍVÁNAT

 

A zöldségestől kijövet belebotlottam egy cigányasszonyba – azért írom így, hogy cigányasszony, mert minden áron szerencsét akart nekem jósolni – az meg ugye főleg a cigány asszonyok mestersége. Mondtam, köszönöm, nem kérem, a saját szerencsémnek én magam vagyok a kovácsa.

Azt mondja erre – akkor mondjak én neki szerencsét. Mondok én – légy mindig becsületes, akkor szerencséd lesz. Nem nagyon törődött a szerencsekívánatommal, áttért más témára – van egy kilenc éves kislánya, nincs pénze ennivalót venni neki, nemrég halt meg a tizenkilenc éves fia, a huszonhárom éves fiát most műtötték rákban – adjak egy ötszázast a gyerekeknek, ennivalóra. Tudtam, hogy nem kellene adnom, de valamiért mégis adtam. Ötszázat. – Jaj, de ennyi nem elég, mert hagy vegyen már csontot is, egy jó kis csontlevesnek, meg szilvát, mert a rákbeteg fiának szilvát kellene enni – otthagytam.

Pár lépés után visszapillantottam, egy fiatalembertől kért éppen tüzet, és cigire gyújtott. – Ejnye, asszonyom, de gyorsan eljátszotta a szerencséjét. A cigi-pénze is nem kellene inkább a gyerekek étkeztetésére?

Nekem meg ez a cikkem ötszáz forintomba került.

Utólag még elmerengtem - milyen érdekes, hogy a romák általában nagyon babonásak, ennek ellenére ezek a füllentések is beleférnek az életvitelükbe. Nem félnek a következményektől. Ez nekem ellentmondásos, de tetszik - a babona is az életük része, de a babona mellőzése is. Babonásan is szabadok a babonáktól.