Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

ILYEN A SORS

Nemrég egy banknak két automatáját is meghekkelték - a pénzt az automata levette a számláról, de nem adta ki. Utólag persze az érintettek megkapták a pénzt a banktól, de hát az idő, meg utánajárás... Éppen az a két automata volt ez, ahol én fel szoktam venni a pénzt. El is döntöttem, eztán nem automatázok, majd bemegyek a bankba. - De nem mentem be, ugye a  kényelem, ott az üzlet, az üzletnél az automata - hát tegnap is, mégis csak, automatáztam. Ráadásul ugye az automata az utcán van, valaki netán kikaphatja a kezemből -  mindegy, ezt választottam.

 

Megkaptam a pénzt, éppen elraktam a táskába, még matattam a táskával, biciklivel - mindig biciklin  járok - be akartam menni az üzletbe vásárolni, mikor hirtelen ott termett mellettem egy hajléktalan, 60 körüli férfi. Azt mondja, az utcán élünk - egyedül volt, de többes számban beszélt - tudnék-e adni egy kis aprót?

 

Tudnék-e? Mi az hogy! Nem mondtam, csak gondoltam - ha tudnád milyen örömmel adok neked - kettőszáz-valamennyi apró volt a pénztárcában, nem számoltam meg, csak odaadtam. Hogyne adnám örömmel, mikor a Sorstól megkaptam, hogy senki nem vette el a 100.000 forintomat, sem az automata, sem a hajléktalan - hát ezzel a kis apróval szíves-örömest köszönöm meg a Sorsnak.

 

Ezzel a bevásárló kocsikhoz mentem - az utolsó vevő nem vette ki a 20 forintot (ennyivel használható a Sparos kocsi), benne hagyta a kocsiban. Elmosolyodtam - én megköszöntem a Sorsnak, a Sors megköszönte nekem.

 

Na, jól van, ez csak az előleg, a többi még majd ezután következik - mondta búcsúzáskor a Sors Wink

 

https://www.youtube.com/watch?v=HUCC408aTwo