Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A KARMA

 

A mai tudatunkkal eljutottunk addig, hogy felismerjük, az életünkben milyen fontos a Szellemiség - a lélek és a Szellem összekapcsolása.

 

Mindkettő lételeme a rezgés, a cselekvés – a lélek önmagában passzív, a Szellem készteti rezgésre, cselekvésre. A Szellem adja a léleknek a belső ösztönt, a sugallatot, mindenféle ötletekkel „bombázza”, de a döntést – jó esetben - a lélek hozza meg.

 

Ez az ember belvilága, a belső ráhatás - a külső ráhatás pedig maga az élettér, amelyben az ember mozog.

 

Az ember a cselekvéseivel karmát szerez. A karma tetteinknek a következménye.

 

De hogyan működik a karma?

 

Ehhez pár szót a Szellemről. Többféle Szellem, Szellemiség van bennünk. Szellemiséget kaptunk a Teremtőnktől, a teremtéssel, de a Szellemiség magával, a nemzéssel is terjed, keveredik, cserélődik, a géneken, a DNS-en keresztül.

 

A Szellemiséget nagy részben össze lehet kötni a vallásokkal is – és ehhez még vallásosnak sem kell lenni, a mai ateistával is ugyan ez a helyzet. A vallások nagyon régiek, a Szellemiség, amit közvetítenek, már jól belénk ivódott.



Nagy általánosságban azt mondhatjuk, van jó, meg rossz, sőt gonosz Szellem. A jó Szellem segítőkész, mindenben a lélek érdekét tartja szem előtt még akkor is, ha rossz dolgokba viszi azt bele.

 

A másik, a rossz Szellem, önző, csak a saját érdekével, a létben-maradásával foglalkozik.

 

&

 

A Szellem akkor tud a létben maradni, ha a lélek őt használja, őt követi, őrá hallgat.

 

Éppen ezért a tetteink nagyon fontosak a Szellemnek. Minél jobban beleéli magát a lélek a dolgokba, annál magasabbak a rezgései, és ez annál jobban élteti a Szellemet is.

 

És itt jön be a karma. A Szellem szeretné a lélekkel megismételtetni azokat a helyzeteket, amelyekben magas volt a lélek rezgésszáma, mert ez az ő rezgésszámát is növeli.

 

A lélek rezgésszáma vagy örömében, vagy bánatában magas, illetve, ha valamit kedvvel csinál. A jó Szellemmel nem kell különösebben foglalkoznunk, mert ő mindig a javunkat akarja – a rossz Szellemmel annál inkább. A rossz Szellem magán kívül semmivel, meg senkivel nem törődik – neki az is mindegy, hogy a lélek örül, vagy bánkódik – neki az adrenalin a fontos, a magas rezgésszám.

 

Van egy olyan felfogás, ami szerint akár jót, akár rosszat teszünk, mindkettőnek van karmája, és a karma minden esetben rossz, ezért igyekezzünk egy olyan létállapotot elérni, ahol már karmamentesek vagyunk. Ezt olvasom:

 

„Ki tudunk lépni a karmikus ciklusból, ha tanulással, szeretettel kiegyenlítjük azt. Ki kell fejlesztenünk az ehhez szükséges bölcsességünket, és fel kell számolnunk mindazt, amit hétköznapi értelemben énünknek, személyiségünknek tekintünk. Az út végén a megtisztult, tökéletesség állapotába eljutott Lélek nem születik meg újra.”

 

Ezt én nagyon másképp gondolom, sőt, ezt nem is nagyon értem. A földi életünk célja az önmegvalósítás, az énünk, a személyiségünk kialakítása arra az időre, amikor majd elhagyjuk a Földet. Ezt nem feladni – ezt megvalósítani kell.

 

A lélek ne szülessen le a Földre? Az élménygyűjtésre, és az önmegvalósításra csak a Földön van lehetőség. Mért hagynánk ki ezt a lehetőséget mindaddig, amíg a Földön lehetünk? A Földön a szellemvilágra ácsingózunk, a szellemvilágban meg majd a földi életre? Mindegyik eljön a maga idejében, felesleges mulasztanunk.

 

Ne akarjunk a karmától megszabadulni. A karma újra, és újra cselekvésre csábít bennünket. Cselekedeteink energetikai hullámzást, rezgést idéznek elő, vagy a (fizika és szellemi) tetteink rezgéssel járnak, és ezek a rezgések növelik a szellemiségünk szintjét. Az pedig már köztudott, hogy a Földet végleg csak szellemi formában hagyhatjuk majd el.

 

Ha majd el akarjuk hagyni a földet, akkor nagyon is cselekednünk, „rezegnünk” kell, ittlétünk elejétől a végéig.Ezért érthetetlen a tanács, hogy „tisztulj meg”, hogy „számold fel az énedet, önmagadat,” és pottyanj a tökéletes Semmibe. Van ennek egy komoly veszélye is - ha ennyire legyengíted magad, ennyire erőtlen és passzív vagy, távozáskor azt csinálnak veled, amit akarnak, oda visznek, ahová akarnak.

 

Mert mi, emberek, nem egy helyről jöttünk, és nem egy helyre távozunk. Jobb, ha az ember a „maga lábán megy”, mintha mások viszik.

 

Nem az a lényeg, honnan jöttünk, hanem hová megyünk. Hogy honnan jövünk, nem tudjuk befolyásolni – de azt igen, hogy hová megyünk.

 

&

 

Míg itt vagyunk, ha lehet, válasszunk olyan munkákat (munkahelyet, hobbit) amit kedvvel csinálunk – ez élteti a lelket-szellemet egyaránt. Amennyire lehet, inkább az örömben növeljük az adrenalint, mint a bánatban, dühben, ahol a rossz Szellem gyorsan lecsap ránk, és önérdekből igyekszik minél többször bevonni az ilyen események ismétléseit.

 

Legyünk önmagunk, legyünk tudatosak, mert ha erről lemondunk, nem haladunk a fejlődésben.

 

Az idő viszont múlik….