Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

AZ ELME

 

 

 

Mostanában több videót is megnéztem, ugyan azt többször is, jegyzeteltem is, ha valami új volt nekem, arra külön is kitértem – ez jó sok időt vett igénybe, nem vagyok valami gyors.

 

EGY VIDEÓRÓL:

 

Először is akadt egy gondom – az előadás fő témája az elme, és a tudat. A tudatról tudom, hogy az a szellem, a szellemiség - de mi az elme? A hallgatóság közül senki nem tett fel ilyen kérdést – úgy látszik, ők mind tudják, csak én nem tudom. Így viszont nincs értelme hallgatni az előadást.

 

Elkezdtem keresgélni az elmének, mint fogalomnak a jelentését – többek között ilyenekre is bukkantam:

 

"Elménknek megadatott az, ami semmi más részünknek sem sajátja: önmagáról gondolkodhat. Érdemes belefogni ebbe az „öngondolkodásba”, hogy az elme valóban a feje legyen az ember egészének (Grúsz Róbert).”

 

&

 

„Elmélkedni annyi, mint az elmét komoly meggondolásban gyakorolni. Ez az „elmélkedés” szó lehető legtágabb értelme.”

 

&

 

De számomra még mindig maradt a kérdés – mi az elme? Közvetlenül sehonnan sem tudtam meg, mi az elme - vagy mit értenek alatta – csak közvetve. A videót hallgatva, a szöveg értelmezéséből jöttem rá – az elme a léleknek az agyba jutott érzései, tudattá formálva, alakulva.

 

A lélek kapja a külső-belső információkat, amelyekre érzéssel reagál – vagy elfogadja, vagy elutasítja azokat. A belső információ éppen a léleknek az elmében lévő tudata, valamint a tudatalatti Szellem - a külső információ maga az élet, az élettér, amelyben mozgunk.

 

A lélek érzésekkel kommunikál, érzésekkel közli a döntését - a  lélek érzelem.

 

Az elme pedig maga a tudat – a lélek tudata. Azért tudat, mert a lélek tud róla, bármikor használhatja, bármikor hozzáférhet.

 

   Mi történik, amikor elmélkedünk, amikor gondolkodunk? – Akkor a lélek keresgél a szellemi raktárában, az agyban lévő elmében.

 

A tudatalatti információkhoz csak akkor férünk hozzá, ha már elég fejlett-, ha már elég magas számú rezgésű a saját szellemiségünk.

 

&

 

A lélek a saját rezgésszintjének megfelelően bizonyos fokig a tudatalatti információkhoz is hozzáférhet – minél magasabb ez a rezgésszint, annál többhöz. Egyébként a tudati, és a tudatalatti szellem is sugallatokkal segíti a lelket.

 

Pontosabban meghatározva – a tudat a lélek szellemisége, a tudatalatti a teremtésünkkel kapott Szellemiség. A tudatalatti Szellemiséget a Teremtőnktől kaptuk, a teremtéssel.

 

A tudatot a lélek maga szerezte meg magának életei során.

 

& 

        

Ezen az (adott) előadáson tisztázatlanok és pontatlanok a fogalmak, és így zavaros, érthetetlen is az előadás. Az előadó nem beszél a lélekről, a szellemről, a tudatalattiról – az elméről, és a tudatról beszél, holott az elme és a tudat egy-és ugyan az. Az előadás akkor lenne érthető, ha az elméről (tudatról), és a tudatalattiról (kollektív tudatról, vagy harmadik szemről) beszélne.

 

&

 

Ki az, aki gondolkodik, ki az, aki elmélkedik? – Nem az agy - a lélek. A lélek használja az agyban lévő tudat-raktárát – kutakodik benne.  Az agy csak eszköz erre, az agy is egy testrész, mint bármelyik  testrészünk, és minden testrészünknek megvan a maga funkciója.

 

&

 

Még egy kis kitérő – egy másik fogalom, amivel sehogy sem értek egyet - sem ezen, sem a többi előadásokon - az ego.

 

Olyan testrészünk hogy ego, nincs is. Olyan van, hogy önző lélek, de olyan, hogy egó, nincs. A mai előadásokon kígyót-békát kiáltanak az előadók az elmére is, az egóra is - mindkettő halálos ellenség.


Mit kell az ego alatt érteni? A külvilágot - mindazt, amivel az életben találkozunk. A külvilág ellát bennünket millió-egy információval. A külvilág, a civilizáció, a kultúra, amiben éppen élünk. A tárház, amit felkínál nekünk, nagyon gazdag, bőven válogathatunk belőle. Ha a külső információt minimalizálni akarjuk, költözzünk egy lakatlan szigetre.

 

Az egó rád rakodik – mondják.  A svéd asztalon feltálalt kaják sem rakodnak rád. Azt veszel le az asztalról, amit akarsz.

 

A külvilág is egy svéd asztal. A lélek sem veszi be az összes kaját, asztalostól együtt. Csak kóstolgatja - ami nem tetszik neki, kiköpi. Ami megülte a gyomrát, megszabadul tőle.

 

Ez az előadó is  - mivel a lélek helyett elmét mond, így nem derül ki, hogy az elme neve alatt a lelket ostorozza. Az önző lélek helyett egót mond – tudatlanságba tartja a  hallgatóságot. Az előadásokon - tisztelet a kivételnek -  nem az a cél, hogy az ember tudatosodjon, hanem az, hogy minél színesebb legyen az előadás, és minél tömegesebb.

 

Vagy pedig maga az előadó sincs tisztában  a dolgokkal.

 

&

 

Visszatérve – a lélek és a Szellem szövetségben élnek. A lélek önmagában élettelen, holt anyag, a Szellem teszi élővé a rezgéseivel. A Szellem feladata hogy ne csak életre keltse a lelket, de végig vele legyen, és végig segítse. Segítse abban, hogy a lélek fejlődjön, és ő maga is szellemmé váljon, mert a Földet a lélek csak szellemi állapotban tudja elhagyni.

 

Mivel nekünk, embereknek nem csak egy, hanem több Teremtőnk is volt – van, így többfajta a Szellemiségünk is. Ilyen-olyan úton mi már minden Szellemiséggel rendelkezünk, mindegyik bennünk van. A lényeg azon van, melyik Szellemiséget, mennyire használjuk. Amelyiket kevésbé, az elhalványul, elerőtlenedik (de nem hal meg) – az erősödik meg, amelyet gyakran használunk.

 

A lélek életfunkciói a jövőben mind szellemesebbé válnak – változik, növekszik a lélek rezgésszáma. A mai előadók, szellemi tanítók, mesterek egy része  ezt nem tartja jónak. A Teremtői Szellemet a lélek fölé emelik. Azt mondják, az a jó, ha a lélek helyett a Teremtői, az Isteni Szellem hozza a döntéseket.

 

Ez elég veszélyes helyzet a lélek számára - sőt, öngyilkosság! Ha a lélek kiszolgáltatott, ha nem ő hozza a döntéseket, bármilyen cselekvésbe belevihetik. Ha nem a maga ura, a legfontosabbat sem tudja eldönteni - hogy melyik Szellemmel kössön szövetséget, hogy a Földről való végleges távozásakor melyik bolygóra kerüljön.

 

  AZ ELŐADÓ

 

„Ha haragszol, ha félsz, az egóval azonosulsz. De ha rájössz arra, hogy te egy tudat vagy – én mindenkit el tudok ide vezetni – a mesterek mindenkit el tudnak ide vezetni – ezért vannak a mesterek – hogy te ettől (az elmétől, az egótól, a testtől) el tudsz különülni, és hogy te egy külön objektum, Isten vagy, aki majd persze a Nagy Istennel a megvilágosodásban egyesülni fog - akkor már te ez vagy, és ismered a törvényt – illetve még nem ismered, de annyit már tudsz, hogy te nem test, nem érzés, nem gondolat vagy, csak neked „ezek” vannak, de te már elkülönültél tőlük.

 

Ha ebben az állapotban jön egy gondolatod, akkor már az elmét kihagyod.

 

Ha az elmét  kihagyod, akkor már nem jöhet hozzád be az információ, ami téged zavarjon, mert nem engeded a gondolatot közel magadhoz."

 

ÉN

 

Ha nem veszítsük szem elől, hogy az elme tudat formájában maga a lélek, akkor ezek rémes szavak. Ha eldobsz mindent, ami te vagy, ha önmagadtól elkülönülsz, akkor mi lesz belőled? Egy lelketlen zombi? Ha a lelket kizárod a gondolkodás folyamatából, azzal elbutítod, megkiskorúsítod azt.  

 

AZ ELŐADÓ:

 

"Az elme úrnak csapnivaló, mert csak problémát csinál, viszont szolgának tökéletes.

Az elmét teremtő gépnek kaptuk. Középen van az elme, egyik felől az egó, másik felől a tudat.”

 

ÉN

 

Az elme a lélek tudattára.  A lélek két forrásból kapja az információt – a külvilágból, és a belvilágából, amely a  tudata, és a tudatalattija. Az előadó szerint az egót, a külvilágot, mint információforrást, zárjuk ki. – Hiszen ego nincs is, hogy lehet kizárni, ami nincs? A bennünket körülvevő világra mondják rá – ego.  Lehetséges elzárkóznunk a világtól, amiben élünk? – Ez lehetetlen – nonszensz.

  

ELŐADÓ

 

„Régen a magyart nem az elme irányította, mint ahogy most irányítja az embert, hanem maga a tudat irányította az elmét. És a lélek, mint egy kezes bárány kezdett működni.”

 

ÉN

 

Csakhogy az elme a tudat - bár ez nem is olyan egyszerű. 

 

Az tényleg úgy volt - de nem csak a magyar emberrel, hanem mindenkivel – hogy kezdetben, míg a lélek tudata, tudattára nagyon szegényes volt, amíg a lélek önmagában még nem volt elég életképes, addig a Teremtő Szellemisége, tudatalattija  segítette a lelket a döntésekben.  De ez még nagyon a létünk elején volt, és ettől a módszertől a lelki fejlődéssel fokozatosan távolodtunk. A földi szülő is segíti gyermekét a korához megfelelő módon. A lélek a Teremtő gyermeke - mert a Szellemiségével ő keltette életre - és a Teremtő ugyan úgy jár el a gyermekével, mint a földi szülő. Amikor eljön az ideje, elengedi a kezét a gyermekének, de végig a háttérben marad, hogy azért szükség esetén kéznél legyen.

 

A Segítő Szellem, a Jó Szülő, így cselekszik.   

 

ÉN

 

Nem is lehet megemészteni az előadó szavait, bármilyen ékesszóló is, csak háborogni lehet rajta újra, és újra.

 

ELŐADÓ

 

„Ma az embert az elme irányítja – átvette az uralmat az ember fölött.”

 

ÉN

 

Enyhén szólva is pongyola kijelentés – a lélek átvette az uralmat az Ember fölött? Hát kicsoda az ember?  Az Ember – hogy ennél a fogalomnál maradjunk – lélek, amelynek van fizikai teste, és Szelleme, Szellemisége. A lélek átvette az uralmat önmaga felett? Ez is volt a cél - a lélek, a gyermek lélek, ahogy növekszik, úgy lesz fokozatosan a maga ura.

 

Ha ezzel azt akarta mondani az előadó, hogy az elme/lélek átvette az uralmat a Teremtői Szellem felett, akkor úgy kellett volna mondania – bár én ezt sem így látom. A lélek nem uralja a Szellemiséget, hanem használja – csak attól függ, milyen Szellemiséget használ. Jó Szellem is van, meg rossz is, gonosz is – a lelken múlik, melyiket választja.  Hagyjuk meg neki a választás jogát - a szabad akarat birtokában jöttünk létre. Ne vegyék el tőlünk, mi meg ne adjuk oda.  

 

ELŐADÓ

 

„Ne az elme uraljon benneteket, hanem ti uraljátok az elmét!”

 

&

 

Ez ugyan az a kijelentés, ugyan az a kérdés – ki az a „ti” - ki vagy te? – Ha egyszer nyíltan elmagyarázná az előadó, kicsoda-micsoda az elme, hogy az te saját magad vagy, nem is tudna ilyen előadásokat tartani.

 

&

 

„Két vágyunk van, az ego vágya, és van a tudatnak, a szellemnek a vágya. A tudatnak egy vágya van – a megvilágosodás, a spirituális (szellemi) felébredése mert csak ebben van a kegyelmi állapot, csak ebben van a teljes megvalósultság Az egó sosem elégedett, mindig többre vágyik, tele van információval, és az információ alapján küldi az impulzust az elmének, ami a te teremtő géped.”

 

&

 

Mi a vágy? A vágy is egy mozgató rugó a cselekvéshez. A vágyat nem volna jó megvonni a lélektől. Kell a lélek vágya, és kell a lélek "józan esze", hogy a vágyak a hasznára legyenek, és ne a kárára. Amúgy az élet is segít ebben eligazodnunk - rossz döntéseknél a magunk kárán tanuljuk meg a leckét.

 

Mondjunk le a tudatos életünkről, hogy kegyelmet kaphassunk? - Azt tesznek velünk, amit akarnak, aztán nagylelkűen a kegyelemmel kecsegtetnek bennünket? Ha nem mi döntünk a szellemi világunkról, akkor ez a kegyelem annyit ér, mint halottnak a csók.

 

HOGYAN MŰKÖDIK EZ A GYAKORLATBAN?

 

A legfontosabb tudnunk, hogy több Teremtő is van, nem csak egy, a Teremtőknek más-más a szellemisége, és mi annak a szellemiségét használjuk, ahogyan viselkedünk. Nem az a mérvadó, amit mondunk, amire „rámutatunk”, hanem ahogy, amit, cselekszünk. A cselekvéseink árulkodnak a szellemiségünkről.

 

Mit jelent az, hogy a lélek szellemesebbé válik? Ha a léleknek emelkedik a rezgésszáma, akkor már nem csak a tudati raktárban fér hozzá a tárolt információkhoz, hanem mind jobban hozzáfér a tudatalatti lévőkben is. Ez pedig sokkal gazdagabb, mondhatjuk, hogy, sokkal érdekesebb is – olyan dolgokról is tudomást szerezhetünk, amelyekről eddig nem tudhattunk  - legfeljebb csak sejtésünk volt róla – intuíció, sugallat.

 

Ez mellett a tudatalatti szellem gyorsabb is, mint a tudati:

 

A tudatalatti kb. 30.000-szer gyorsabban dolgozik, mint a tudatos én. Ráadásul a tudat egyszerre mindig csak egy gondolattal képes foglalkozni, ellentétben a tudatalattival.

 

https://www.youtube.com/watch?v=XQJGTMqNvJ0

 

TUDATALATTI ERŐFORRÁSAINK – BRIAN TRACY

 

&

 

Vissza ehhez a "mi" előadónkhoz:

 

MIT KELL TENNÜNK, HOGY A LELKÜNK HALADJON  A SZELLEMISÉG FELÉ?

 

Az előadó szerint:

 

„Első lépés, hogy átvegyed az elmétől az irányítást, te irányítsál. Tanítsd meg az elmédnek, hogy te vagy a főnök. Legyen ez az elme, mint egy kutya, mint egy veszett kutya. Először csahol, mindenkit megugat, állandóan csak bajt okoz, aztán, mikor beidomítod, akkor, ha azt mondod neki, húzd el a szánt, akkor húzza, ha azt mondod neki, kussolj, akkor kussol.

 

Az elménk be van kötve, dróttal, úgy nézünk ki, mint a kötözött sonka. Tele vagyunk félelemmel, aggódással, bűntudattal, asztrál szinten. Tele vagyunk szennyeződéssel fizikai szinten, mentál szinten tévedésben vagyunk önmagunkkal szemben, tele vagyunk mindenféle hitrendszerrel, ami gúzsba köt minket, tele vagyunk dogmákkal.

 

Ha ezeket mind lerakom, fénytermészetűvé válok, egyre nagyobb lesz a figyelemegységem, egyre jobban tudom összpontosítani a figyelmemet és az erőmet, mert az emberi figyelem a legnagyobb erő.

 

Ezeket kell megvalósítanunk, a praxisba bevinni, koncentrációs gyakorlatokkal. Először tanítsuk meg kezes báránnyá változtatni az elmét, te legyél a főnök, mindig a szellemvágyát, a tudatvágyát kövesd.

 

A fejlődéshez legfontosabb a hit. Ha megjelenik benned a hit, akkor mindig megjelenik egy élő mester is, aki segít a fejlődésben.”

 

&

 

Az előadó szerint ehhez mindenkinek szüksége van egy mesterre. Mesteri segítség nélkül ez nem megy.

 

Hogy ehhez a durva módszerhez mi kell, azt nem tudom – de elhihetjük neki, amit mond – ehhez egy korbács kell.

 

Ám egy normális életmódhoz nem kell semmilyen mester, semmilyen gyakorlat. A normális életmódhoz normális életmód kell. Még a lélekkel-szellemmel sem kell foglalkoznunk, a lélekről-szellemről sem muszáj semmit tudnunk – a körülöttünk lévő légköri rezgés is felgyorsult, ha nem vagyunk lusták, passzívak, ha fizikailag-szellemileg aktívak vagyunk, ha rá tudunk hangolódni a világ felgyorsult rezgésére, a lelkünk is felgyorsul, önerőből. Ha pedig a lélek felgyorsul, akkor természetes módon tud kapcsolatot teremteni a tudatalattival.

 

Milyen Teremtő volna az, aki a szellemmé válást csak egy bizonyos rétegnek tenné lehetővé? Mondjuk azoknak, akik egy mestert meg tudnak fizetni. Aki erre anyagilag nem képes, az mehet a süllyesztőbe? Hát, ez már kész Istenkáromlás.

 

Az ilyen előadásokat butító előadásoknak tartom – talán csak az az egy szerencse, hogy a hallgatóság nem is érti a lényeget. Nagy áhítattal végighallgatja az előadást, megnyugszik, hogy tett valamit a fejlődése érdekében – aztán a továbbiakban is minden éppen úgy megy előadás után is, mint előadás előtt.

 

HOGY JOBBAN MEGÉRTSÜK:

 

A niceai zsinaton, 325-ben, eltörölték a bibliából a szellemet, és a lélekkel helyettesítették. Ez több helyen érthetetlenné teszi a bibliát, főleg, ahol a lelket és szellemet együtt kellene használni. Van azonban olyan is, amikor vagy véletlenül benne maradt, vagy végkép nem tudták elkerülni:

 

 Korinthusbeliekhez írt I. levél 15/44-46

Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

 

De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

 

&

 

Az érzéki test a szellem, szellemiség, szellemi test – érzékeli a dolgokat – érzékel, tud - tudatos test.

 

A lélek szellem nélkül holt, élettelen anyag, a szellem kelti életre a rezgéseivel.  A holt lélek, a szellem segítségével, először „élő lélekké” válik, míg végül majd ő maga is szellemmé lesz.

 

De nem a lelki test az első, hanem a szellemi test – írja a biblia.

 

&

 

Ezek után most jönnek a mai előadók, tanítók, mesterek, akik, leegyszerűsítve, lefokozzák a lelket, szolgává degradálják. A léleknek szolgálni kell a szellemet – mondják. Sőt, nagyon keményen is mondják. Az egyik közülük az esszénusokra is, Jézusra is hivatkozik – szerinte Jézus is ezt vette át az esszénusoktól, és ezt is adta tovább, ezt tanította.

 

Ez egyáltalán nem így van – sem a bibliában, sem a Jézustól idézett szavakban.

 

Rómabeliekhez írt levél 9/12

Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

 

&

 

A nagyobbik a teremtői szellem, és neki a feladata az, hogy segítsen a léleknek életre kelni, tudatosodni. Ha a szellem elnyomja a lelket, hogyan tudna a lélek fejlődni, tudatosodni?

 

János Evangyélioma 10/30

Én és az Atya egy vagyunk.

 

&

 

Az Atya a szellem. Jézus azt mondja, neki, és az Atyának, egy a szellemisége. Mert az emberiségnek több Atyja, több Teremtője van, és ezeknek a Teremtőknek különböző a szellemiségük.

 

Jézus és az Atya EGY – egyikőjük sem nagyobb, vagy kisebb a másiknál, hanem egyek, egyenrangúak annak ellenére, hogy az Atya szellem, Jézus pedig fizikai testben lévő lélek, atyai szellemiséggel. Hol írna olyat a biblia Jézusról, hogy őt az Atya bántja, elnyomja? Sőt, ez van írva:

 

János 5/22

Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

 

&

 

Tehát a (Jézusi) Atya nem erőlteti rá magát a Fiúra, a lélekre, nem ő ítéli meg, a lélek melyik Teremtőnek a szellemiségét fogadja magába – a Fiúnak kell megítélni, melyiket látja jónak, milyen szellemiséggé akar válni. Ez mindegyik Teremtőre vonatkozna – ha betartanák.

 

Nem tudom, ezek a hamis előadók melyik Teremtőt képviselik, melyik Teremtő nevében beszélnek, mikor a bibliával ellentétben azt mondják – a léleknek szolgálni kell a szellemet, de hogy nem Jézusi, az biztos.

 

 

 

Jézusig – és az esszénusokig - a lélek még kiskorú volt, a szellem még valóban atyáskodott a lélek felett, mert még szükség volt rá. Az esszénusok ezt az irányt képviselték, és ezt a nézetet még Jézus is ismerte. De az esszénusok ideje Jézussal lejárt, Jézus már más irányba vezet bennünket, más irányt képvisel – azt, hogy ő, a lélek, és az Atya, a szellem, egyek.

 

Ezek a szavak kissé negatív színben tüntetik fel az esszénusokat - pedig ők nagyon is pozitívak voltak. Ők megismertették Jézussal a kort, amelybe még Jézus beleszületett, ugyan akkor már az új korszakra készítették fel őt.

 

Ezzel elvégezték a feladatukat, Jézus után ezért is szűntek meg. 

 

Jézus az esszénusi tanokon keresztül a régi szellemiséggel találkozott, de ez a szellemiség meghalt vele együtt a kereszten, és ő egy új szellemiséggel, az Atyja szellemiségével  támadt fel. 

 

A tanítványok, akikkel az úton találkozott, ezért nem ismerték őt fel - ez a Jézus szineváltozása.

 

Ezzel lett Jézusból Krisztus.

 

&

 

Jézus nekünk is elhozta az új szellemiséget. Csakhogy Jézus óta is eltelt 2000 év – ez újra változást hoz a léleknek. Ezzel a Teremtői Szellemiség már kicsit háttérbe vonult, több teret engedve a léleknek a cselekvésre, döntésre – a niceai zsinaton talán éppen ezért száműzték a szellemet. Ezzel ráébresztették az embert a lelki fejlődés-, és az önismeret fontosságára, a felelősségtudatra.

 

De mára a lélek nagykorú lett, a rezgéssel saját szellemiséget is tud fejleszteni – az életfunkciói mind „szellemesebbé” válnak.

 

Ez a bajuk a lélekkel azoknak az előadóknak, akik nincsenek tisztában a dolgokkal. Azzal, hogy mi a jó a léleknek. Azzal, hogy a lélek szabadságát , amit a teremtéssel kapott, sohasem szabad elvenni. Mért csinálják? Tudatlanságból, vagy hiúságból - azt hiszik, fontos szellemi tudás birtokában vannak - vagy anyagiasságból.

 

A tény, amit tudnunk kell: 

 

Nem az agy gondolkodik, nem ott születnek a gondolatok, ő csak tárolja, raktározza, a lélek döntéseit. A sok-sok információról, ami a lélekbe kerül, a léleknek dönteni kell – vagy elfogadni, vagy elutasítani.

 

A lélek döntései az agyi funkciók segítségével cselekvéssé realizálódnak - minden cselekvés rezgés. Minél aktívabak vagyunk, annál aktívabb a rezgés is.

 

A bennünk lévő rezgésszámok határozzák meg a lélek rezgésszintjét. A Teremtői szellemiséget, a  tudatalattit, csak a magas rezgésszámú lélek tudja használni.

 

Ha a léleknek emelkedik a rezgésszáma, akkor már nem csak a tudati raktárban fér hozzá a tárolt információkhoz, hanem mind jobban hozzáfér a tudatalatti lévőkben is, amely lassan sok titkot feltár nekünk.

 

A lélek és a Teremtői Szellem akkor a legeredményesebb a cselekvésben, fejlődésben, ha együttműködnek.

 

Máté Evangyéliuma 18/19

„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.

 

A csel abban van, hogy kétféle szellem van – jó, meg rossz, sőt gonosz. Van segítő szellem, meg ártó szellem. Az ártó szellem úgy árt a léleknek, hogy rossz útra viszi, vagy elaltatja.

 

 A lélek a rossz szellemmel is tud önként is együttműködni. A rossz szellem is tud sikeres lenni – sőt, még könnyebben, mint a jó. A jó szellemnek vannak morális kötelékei – a rossznak nincsenek.

 

Ha ennek tudatában vagyunk, akkor felelősségteljesen tudunk választani.     

 

Mindez nekünk most még új, szokatlan, nem ilyen elméletekhez szoktunk – de majd hozzászokunk. Tudtuk, hogy van lélek, van szellem, de a működésükről eddig nem voltak ilyen ismereteink.

Lassan már lesznek.