Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

ÍGY GONDOLOM, ÍGY ÉRZEM

 

Mikor magamról beszélek, ilyeneket mondok – ezt gondolom, így érzem, úgy tudom, hogy…

 

De ki vagyok én?

 

Ki az a „magam”, melyik testrészem érez, gondol, tud? Hogy működik egy ember szervezete, mi a tudata, és mi a tudatalattija?

 

Megannyi kérdés, amelyre a válaszaink lassan kezdenek kibontakozni számunkra.

 

Bennem is összeállt egy kép az emberről – hogy helyes-e, vagy helytelen, azt nem tudom. Aki keres, az talál – mondja a biblia – hát én keresem, és ha ma még valamit nem jól gondolok, ha kell, majd kijavítom. Nem bebetonozott véleményeim vannak, hanem képlékenyek.

 

Mt. 7/8 – Lk. 11/10

"Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik."

 

Több mint húsz éve foglalkozok tudatosan a létünkkel. Azt nem tudnám pontosan megmondani, melyik forrás, melyik információ az, amelyiket „befogadtam”, amelynek segítségével rájöttem dolgokra, amelyre hivatkozhatnék - de néhányat említhetek.

 

A bibliával, az Újtestamentummal kezdtem. Először nem értettem belőle semmit. A biblia olyan, mint a hagyma – többrétegű - lassan tudjuk  fejtegetni.

 

A biblia csodálatos könyv, ebben van a lényeg. Nekem idő kellett, mire elértem, hogy megértek belőle valamit. A végére viszont soha nem is fogok eljutni, mert minden szava, minden mondata jelent valamit.

 

A következő, amitől nagyon sokat kaptam, egy fórum, az Index vallásfóruma volt. Azóta is hálás vagyok érte. Már nemigen aktív,  de még működik.

 

Ezzel párhuzamosan találtam rá Bence Márton unitárius püspök írására, ami pótolhatatlan:

 

Az Ó- és Újszövetség összefüggése,

A kettő egysége

 

A legutóbbi, amelyik az eddigiek után rátette az í-re a pontot, egy videó -

 

https://www.youtube.com/watch?v=XQJGTMqNvJ0

Tudatalatti erőforrásaink

 

-        és egy könyv (Richard Dawkin Az önző gén című könyve).

 

&

 

Akkor hát – az ember lélek, akinek van Szelleme, és teste. A lélek önmagában tudat nélküli, holt anyag, a Merkúrról származik. A Szellemről szinte semmit nem tudok azon kívül, hogy ő hozza rezgésbe a lelket, ő kelti életre.

 

A lelket és a Szellemet a Vénuszon egyesítik – ezért mondjuk a Vénuszt a szerelem bolygójának – és ők ketten a Földön kapnak fizikai testet.

 

Ezt a lélekhez hozzáadott Szellemet Teremtői Szellemnek hívom - mert a lélek később, a fejlődése során, maga is szerez szellemiséget – ez a lelki szellem, szellemiség.

 

Hogy a kettőt megkülönböztessem egymástól, az egyiket nagy betűvel, a másikat kicsivel írom.

 

Csak röviden - a Földön a teremtés nem az ótestamentumi Jahve Istennel kezdődik, hanem más űrlényekkel – a Jahve előtti fejlett civilizáció a Sumér civilizáció, amelyet Királyság néven is emlegetnek.

 

&

 

A lényeg lényege a lélek. A nagyobb szolgálja a kisebbet –mondja a biblia, ami azt jelenti, a Szellem szolgálja a lelket.

 

Rm. 9/12:

"Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek."

 

Teremtéskor a Teremtőink Szellemisége van bennünk (mert több Teremtők is voltak), de a Szellem hatására a lélek rezgése is beindul, a lélek is termel „energiát”, szellemiséget. Sőt, a teremtés végcélja is az, hogy maga a lélek is szellemi állapotba tudjon kerülni, mert csak így hagyhatja majd el valamikor a Földet.

 

I.Kor. 15/50:

"Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát,"

 

Képletesen szólva a lélek a víz, a szellem a pára, a test a kancsó.

 

&

 

Tehát, kezdetben a saját Teremtőnk Szellemisége van - volt bennünk, azonban a nemzéssel keverednek a génjeink, a DNS-ünk, a mi Teremtőnk Szellemisége keveredik a más Teremtők Szellemiségével, idővel mi magunk is fejlesztünk szellemiséget – a szabad akaratunk abból áll, hogy szabadon választjuk meg, milyen Szellemiséget használunk, milyen Szellemiséget részesítünk előnyben.

 

Nem egy bolygóról jöttünk, és nem egy bolygóra fogunk távozni. Hogy melyikre, az a szellemiségünkön múlik.

 

Ennek a mottója – nem az a lényeg, honnan jöttünk, hanem hogy hová tartunk.

 

&

 

Érdekesnek találtam, mikor arról olvastam – a lélek nem szavakkal, hanem érzelmekkel kommunikál. A Teremtői Szellem egyfolytában bombázza ötletekkel, és ha a lélek valamire érzelmekkel, reagál, akkor az a sejteken, a géneken keresztül eljut az agyba, az agy pedig kiadja az utasításokat testrészeinknek a cselekvésre.

 

A lélek döntése tárolódik is az agy egy részében, az elmében, ahol gondolattá formálódik.

 

Ebből adódik, hogy „én” elsősorban is a lélek vagyok. Minden többi, a Szellem és a test is, a lélek szolgálatában áll, és csak eszköz a lélek számára. A léleknek kell tudatosodni, szellemiséggé válni.

 

A lélek a Teremtő, az Atya gyermeke, de amikor a gyermek „nagykorúvá”, szellemiséggé válik, az Atya, a Teremtő, nem rendelkezik gyermekével, a lélekkel. A lélek ahhoz a Teremtőhöz fog kerülni a Földi lét befejezése után, amilyen szellemiség vált belőle:

 

Jn. 5/22:

"Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;"

 

A bibliai tékozló fiú esete is erről szól – minden Teremtő abban reménykedik, hogy a teremtménye hozzá fog visszatérni.

 

&

 

A bibliában a Szellem jelképe az Atya, a Teremtő, a lélek jelképe a fiú, a teremtmény.

 

&

 

A lelket folyamatosan érik a külső-belső ingerek, és döntésre ösztönzik, a döntés pedig fizikai, vagy szellemi cselekvéssé alakul. A belső inger a tudat és a tudatalatti, a külső inger pedig maga az élet, a maga sokszínűségével. Sok minden történik velünk, sok mindent átél, tapasztal a lélek, sok mindent kipróbál, sok mindent beépít, és sok mindent elutasít.

 

Sok minden „rárakodik” a lélekre – erre mondják ma azt – ez az ego. Ez nem te vagy – mondják – ez nem vagy te, ez csak az ego, amit le kell vetned – mondják, mondják….

 

Vajon mi lenne velünk külső-belső inger nélkül? És mire szolgálnak ezek a külső-belső ingerek, ha nem arra, hogy amit jónak talál a lélek, azt beépítse magába? Felkapunk valami szlogent, valami téveszmét, és érdemben nem gondoljuk végig – miről is van itt szó?

 

Aki helyteleníti ezt a külső ingert, menjen el egy lakatlan szigetre. Ott aztán nem lesz baj az egóval, a rárakodással, ott fejlődhet a lélek önmagában.

 

Sok életünk, és sok időnk van arra, hogy lélekben valamilyenné alakuljunk. Menet közben rengeteget változunk is – amit egyszer jónak találunk, lehet, máskor elvetjük – az életek színpadjain próbálgatjuk és váltogatjuk a „szerepeinket” és jellemünket, míg egyszer csak meg nem állapodunk valamiben.

 

&

 

Eljutottunk addig, a lelket külső-belső ingerek érik, a lélek érzelmekkel jelzi, elfogad, vagy elutasít, ez a jel eljut az agyba, az agy ennek alapján hozza működésbe a testrészeinket.

 

 Ahogy a lélek mind szellemibbé válik, ahogy mind nagyobb rezgésszámot ér el, úgy kerül mind közelebb a tudatalatti dolgokhoz.

 

&

 

Összegezve a szervezetünk működése tehát így néz ki:

 

A Teremtői Szellem életre kelti a lelket, és - ma már a lelki szellemiséggel együtt - folyamatosan rezgésben tartja, ellátja ötletekkel. A lélek döntéseket hoz az ötletekről, sugallatokról, a döntések érzelmek formájában, eljutnak és tárolódnak az agynak az elme részében, ahol gondolattá formálódnak, gondolatokban nyilvánulnak meg. Ha cselekedni is akarunk, akkor az agy parancsot ad a szerveinknek a cselekvésre, a döntés végrehajtására.

 

&

 

A Teremtői Szellem tárháza (talán) a tobozmirigy - ez a tudatalatti, a lélek szellemének tárhelye az elme - ez a tudat.

 

Újabban azonban még egy tárhelyről tudunk - ez a neo cortex - az agykéreg legfejlettebb része, ami a természetes kiválasztódás folyamatának utolsó szakaszában jelent meg, főleg a homloklebenyben (Wikipédia).

 

A lélek és szellemisége egy bizonyos fejlettségi szintig külön tárolódik. A lélek nem egységesen ér el magasabb fejlettségi fokot, hanem részeiben. A magasabb szellemi szintet elérő lélekrész - a szellemiségével együtt - átkerül a neo cortexbe. Itt már a lélek és a szelleme együtt vannak.

 

A működésük ugyan az, mint előtte, "csak" sokkal - 30.000-szer gyorsabb.

 

&

 

Jelenleg ennyi – illetve még valami.

 

A döntés a léleké, a két szellem a lélek „szolgálatában” áll, segíti a lelket. De ha a lélek nem elég aktív, vagy valami folytán legyengül, a szellemei átvehetik az irányítást, fölé kerekedhetnek a léleknek. Ennek kétféle következménye lehet – vagy jó, vagy rossz. Jó akkor, ha a szellemek segítő szándékúak, és átvezetik a lelket  a nehézségeken. Rossz vége lesz neki, ha a szellemek önzők – akkor bármibe belevihetik a lelket, mert őket nem érintik a következmények.

 

Ezért kell időben odafigyelnünk, milyen Teremtői Szellemiséget is „dédelgetünk”, milyen szellemiséget fejlesztünk ki magunkban. Ahogyan viselkedünk, olyan szellemiség lakozik bennünk, olyan szellemiséget használunk, éltetünk.

 

A lélek és szellem egysége is benne van a bibliában:

 

Mt. 18/19

"Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám."

 

Akkor a legsikeresebb (és legegészségesebb) az ember, ha a lelke-szelleme összhangban van. De itt is – jóban-rosszban is tud a lélek-szellem összhangban lenni – egy bűnöző is tud sikeres lenni.

 

A következmény viszont már csak a léleké. Így könnyű a szellemnek „Katát a táncba vinni”, ha ő semmiért sem felelős. Jó, ha ezt nem tévesztjük szem elől.