Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

KÉRDÉS A KARMÁRÓL

 

"Amit elrontunk itt a földön, az akkor a nagyon emlegetett karma? S aztán ha javítjuk, az a jó karma, amivel semlegesítjük a rosszat, hogy ezáltal tisztulhassunk?"

 

&

 

Eddig a karmáról csak valami homályos elképzelésünk volt – eddig a karma egy mumus volt, egy Damoklész-kard. Ma már a karma működését pontosabban meg tudjuk fogalmazni.

 

Rezgés-szint váltáshoz közeledünk, ezért sok mindent másképp fogunk értelmezni, mint eddig.

 

Létünk alapeleme a rezgés. A Szellem a saját rezgésével életre kelti, és életben tartja a lelket – a Szellemi rezgés a lelket is rezgésbe hozza. A Szellemnek az a jó, ha ez a rezgés minél intenzívebb, ha a rezgés minél magasabb szintet ér el.

 

Ha a lélek fokozott érzelmi állapotba kerül, felemelkedik a rezgés szintje. Fokozott érzelmi állapotot a nagyon jó, vagy nagyon rossz helyzetekben, eseményekben ér el a lélek.

 

A Szellemnek a léte annál biztosabb, minél többször kerül ilyen fokozott állapotba. A Szellem ugyanis csak addig „él”, ameddig a lélek élteti. A Szellemek leválthatók, lecserélhetők – ma ez a véleményem valamiről, holnap ennek éppen az ellenkezője. Ez már Szellemcsere.

 

Itt érünk el a karmához. A lelket a Szellem ösztönzi cselekvésre, ezért újra, és újra igyekszik olyan cselekvésekre bírni a lelket, amelyek fokozzák a lélek érzelmeit, és ezzel a rezgést is.

 

Csakhogy a cselekedeteink kihatnak ránk is, másokra is, a cselekedeteinknek vannak következményei. Elindítunk velük egy olyan láncot, olyan eseményeket, amelynek nem is mindig tudjuk előrelátni a következményeit.. Erre mondjuk – a karma.

 

Tetteink közül „életrevalóbbak” a rosszak. Ha a jó hozott bennünket fokozott érzelmi állapotba, abban is „megjelenik a karma”, a jó következmény - mégis, ez aránylag gyorsan visszaesik a normál szintre – azzal nem sok tennivalónk van. Örülünk neki, de ez még sem egy fokozott-, inkább egy folyamatos, kiegyensúlyozott állapot. Egyszerűen csak jól érezzük magunkat a bőrünkben.

 

Ha a rossz tetteink miatt lelkiismeretfurdalásunk van – na, ezt kedveli csak a Szellem! Akkor ő kétszer jól jár. Akkor is fokozott érzelmi állapotban lehetünk, amikor benne vagyunk a rossz cselekedetben, meg akkor is, ha utólag ezen bánkódunk. Gondolom, bankrablásnál nem valami nyugodt lehet a lélek – ha meg elkapják, és szánja-bánja tettét, az érzelem ebben is fokozódik.

 

Van olyan ember is, aki soha semmiért nem érez lelkifurdalást. Az ilyen emberre mondjuk – lelketlen.  És ez nagyon találó, mert lelke ugyan neki is van, de őt nem a lélek, hanem a Szellem irányítja.

 

Az a „normális”, ha a Szellem csak sugallatokat ad, de a döntést a lélek hozza. Mert a következmény is csak a léleké. A Szellemnek nincsenek érzései, így a következmények súlya sem érinti.

 

És akkor újra a kérdés:

 

"Amit elrontunk itt a földön, az akkor a nagyon emlegetett karma? S aztán ha javítjuk, az a jó karma, amivel semlegesítjük a rosszat, hogy ezáltal tisztulhassunk?"

 

 A válasz:

 

Nem. Drasztikusan – ha egy szülésznő az egyik csecsemőt világra segíti, a másikat készakarva megöli – ezt ugye nem kell magyarázni….

 

Egy tettet más tettel nem lehet javítani - javítani csak ugyan azt a tettet lehet, ha lehet. Ha elkövettünk egy rosszat, amit javítani sem tudunk (megöltük - nem tudjuk feléleszteni), de utána mindig csak a jót tettük, attól még az elkövetett rosszból nem lesz jó -  belőlünk viszont a rosszból lehet jó....

 

Ha rosszat követtünk el, utólag pedig megbántuk, akkor bánkódás helyett - ha lehet – javítsuk ki.

 

Ezzel nem adjuk meg a Szellemnek azt az örömöt, hogy most meg a bánkódásunkból „táplálkozzon”.

 

Sajnos, nem mindig sikerül javítanunk, és a bánkódást sem mindig ússzuk meg – amennyire lehet, próbáljuk mégis „józanul” kezelni – megtörtént, túl kell élnem, talán majd máskor nem esek bele ugyan ebbe a hibába.