Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

VISSZA AZ EGYSÉGBE? - II. RÉSZ

 

VALAKIVEL LEVELEZTEM:

 

„A kulcsa mindennek, hogy az önmagunk egyseget meg tudjuk teremteni...”

 

Ez egy nagyon-nagyon fontos meglátásod. Olyan sokan kérdik – miért születtem le, mi a feladatom?

 

Leegyszerűsítve mondhatjuk – az egységünk megteremtése.

 

Mert mikor létrehoznak bennünket, még nincs önvalónk.  Életképtelen lelkek vagyunk, amiket-akiket az Univerzumi (Isteni, Teremtői) Szellem éltet, és ennek a Szellemnek a rezgései keltenek életre, tesznek életképessé. Ez azzal is jár, hogy ekkor még a Szellem-lélek tökéletes Egységben van egymással.

 

De annak nem nagy értelme lenne, ha végig csak a kapott Szellemiség lenne bennünk – akkor csak a Teremtőink klónjai lennénk. Képtelenek lennénk a fejlődésre.

 

A lélek a cselekvés, az aktivitás hatására maga is szellemiséget hoz létre – ez már nem a kapott, hanem a saját, létrehozott szellemiségünk. Ezzel a saját szellemiséggel ki is estünk az Egységből, mert….

 

Az Egységben még nincs szerepe az érzelmeknek. Még tudatlanok vagyunk, nem tudunk különbségeket tenni jó, és rossz között, nem érezzük, számunkra mi a jó, mi a rossz. Az érzések még nem váltak tudatossá.

 

A szellemiség – tudat, a saját szellemiségünk is. Amikor már tudomást szerzünk az érzéseinkről, akkor tudunk különbséget tenni jó, és rossz között – a saját tudatunk szerint. Ki ezt tartja jónak, ki azt.

 

Ez egy hosszú, változatos folyamat. Az érzéseink sokfelé elvisznek bennünket, sok utat bejáratnak, sok mindent kipróbáltatnak velünk. Megtörténik, hogy ugyan azt a valamit hol jónak, hol rossznak élünk meg, változtatgatjuk a véleményeinket – nem vagyunk Egységben, teljes Káoszban vagyunk. De egy szükséges és hasznos Káoszban – ez visz bennünket a célunkhoz, az önmegvalósításhoz, az önmagunk Egységéhez.

 

Nagyon sokan vallják azt – vissza kell térnünk az Egységbe. Ez így egy teljesen téves fogalmazás. 

 

Az Egységbe visszatérés azt jelentené – feladnánk önmagunkat, lemondanánk a megteremtett szellemiségünkről, tehetetlen bábként újra csak a kapott, az Univerzumi szellemiségre hagyatkoznánk. Akkor mire való lenne az a sok-sok munkánk, amellyel megteremtettük önmagunkat?

 

A vallások  ezt is kérik tőlünk - úgy térjünk vissza Istenhez, az Egységbe, hogy adjuk fel magunkat, ha "eltévelyedtünk" váljunk vissza Isten képmásává, hisz így is lettünk teremtve.

 

Ez a folyamat egyáltalán nem erről szól. Akár tetszik valakiknek, akár nem ,ez a folyamat éppen az önmegvalósításról szól. Lelki lények vagyunk, szellemi lénnyé kell válnunk ahhoz, hogy a fizikai létből átléphessünk a  Szellemi létbe.

 

Megkaptuk a lehetőséget arra, hogy azzá váljunk, amivé akarunk, vagy amivé "sikeredik". Ez a mi szabad akaratunk - kezeljük ezt tudatosan. Isten képmásává is válhatunk, de ezt is tudatosan tegyük. 

 

Ehhez  jó, ha tudjuk, hogyan is néz ki a mi belső, láthatatlan világunk, hogy mi zajlik bennünk a fejlődésünk folyamán.