Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

EREDENDŐ BŰN

 

"Ádám és Éva paradicsomi engedetlensége miatt az emberiség természete megromlott, ezért mindenki a fogantatása pillanatától kezdve bűnben van, majd bűnben születik meg. Ez az eredendő bűn eleve képtelenné teszi az embert a tettek általi üdvözülésre.”

 

&

 

Ez a tan lassan teljesen abszurddá, képtelenné válik. Mára már olyan információkhoz juthatunk, amik új megvilágításba helyezik a bibliai történeteket.

 

Egy bizonyos Királylista szerint az embert jóval Ádám előtt teremtették a Teremtő Istenek. Két Teremtő Isten volt, mindegyik Isten teremtménye a saját Teremtőjének a Szellemiségét hordozta, de ez mellett létrehoztak egy kevert fajt is, idővel pedig mindhárom faj keveredett egymással. Kevert fajjá alakultak, egy teremtménynek sem volt már meg tisztán a saját Teremtőjének a Szellemisége.

 

Az Özönvízig, és egy kis ideig még az Özönvíz után is, az emberiség „egy nyelvet” beszélt – közös Szellemiséggel rendelkeztek. Birodalmukat Édennek nevezték.

 

Egy Istenség, Enlil – (a későbbi zsidók Istene, Jahve), utólag jött le a Földre. Nem teremteni jött, hanem uralkodni – csakhogy nem volt kin uralkodnia. A földi, virágzó civilizáció nem függött tőle.

 

Kicsit messzebbre kell visszamennünk, hogy átlássuk és megértsük a dolgokat.

 

Nem egy Teremtőnk volt, és nem egy bolygóról jöttünk, de a Teremtőknek a teremtés közös céljuk volt – mindegyikőjüknek szükségük volt a teremtésre.

 

&

 

Teremtésük célja – a Szellemiségükkel életre kelteni a lelket. A Szellemmel egyesítik a lelket, majd a Földön még fizikai testet kap a Szellem-lélek - és így lesz ember, az ember.

 

Az ember hosszú időt tölt a Földön – a lélek a cselekvéseken, tapasztalatokon keresztül szellemi fejlődésen megy át, majd végleg szellemtestté alakul. A Földet csak szellemlényként tudja végleg elhagyni.

 

És itt kezd érdekessé válni a dolog. A Teremtőknek – meg a teremtményeknek sem mindegy, hogy majd a Földről ki, melyik bolygóra távozik.

 

A bolygók között ugyan is nagy különbség van. Kétfajta bolygórendszer van – a hierarchiás, és az egalitáriusos  - mindenki egyenrangú, nincs fölé, meg alárendelt viszony.

 

A vallások nagy része hierarchiás – sőt, mind az, ha más-más formában is. Az is, amelyik azt mondja – egy csepp vagy a tengerben….

 

A szellem nem örök, a szellem a Szellemi Bolygón „fogyóeszköz”. A szellemnek folyamatosan csökken a rezgés-száma, egészen addig, míg le nem áll. Szellem nélkül, rezgés nélkül, viszont nincs Élet, nincs Lét.

 

Ezért, mielőtt ez bekövetkezne, a szellemlényeknek új szellemiségre van szükség – tudtunkkal ezt a Földön lehet megszerezni – vagy legalább is, a Földön is.

 

Az egalitáriusos bolygón a megszerzett szellemiség közös tulajdon, közösen szerzik, közösen fogyasztják.

 

A többi bolygókon – a vallásokból kiindulva – a hierarchia csúcsán lévőké  a szellemiség, az ők tulajdona, ők kisajátítják maguknak. Különválasztják a lelket a szellemtől – ettől a lélek újra élettelen, holt anyaggá válik, megszűnik a Léte.

 

Ezt úgy adják be nekünk, hogy benne élünk az örök Istenben, eggyé válunk Istennel - de itt jön be a csepp meg a tenger is.

 

A valóság pedig az, hogy lélekként, emberi testben, felkészültél a szellemi életre, a szellemi világra, de a hierachikus rendszerű bolygón azt egy percig sem élvezheted. A munkád gyümölcsét más aratja le, és más fogyasztja el.

 

Az „Istenük” is csak úgy „örök”, csak akkor nem szűnik  meg, akkor nem hal meg soha, ha soha nem jön le a Földre, soha nem ölt fizikai testet, ha állandóan a szellemi világban marad, és  ha mindig megfosztja a szellemi lényeket a szellemiségüktől, a maga számára.

 

A fizikai testben lévő embert ugyan is a szellemi világ halottnak mondja – szellemi halottnak.

 

Ezért nem mindegy a teremtménynek, szellemlényként melyik bolygóra kerül, és ezért nem mindegy a Teremtőnek sem, mennyi szellemlényt tud majd birtokolni.

 

Éppen ez miatt jött le a Földre Enlil is. An, a Nibiru bolygó Istene nem nézte jó szemmel, ami a Földön történik. Nem nézte, nem nézhette a nagy Szellemi egyetértést az emberek között, hisz félő volt, hogy így majd a lelkek nem kerülnek hozzá.

 

Ezt a problémát kellett fiának, Enlilnek  megoldania.

 

Enlil az Édenben létrehozott egy Kertet, az Édenkertet. Az Éden, és az Édenkert nem egy és ugyan az:

 

Teremtés könyve: 2:8-15 leírja az Édenkertet. Isten a kertet Édentől keletre helyezte el.

 

Az Édenkertben Enlil (a későbbi Jahve) is elkezdett teremteni:

 

„Ádám a teremtésekor 20 éves korúnak volt megteremtve. Ez az a kor, amikor felnőtté válunk. Így körülbelül 30 éven át, amíg Ádám és Éva az Édenben éltek, gyarapodtak a tudásban, és követték Isten törvényeit (COG)"

 

A mai tudásunk szerint bizony ezek a lények klónok voltak.

 

Enlil/Jahve miért klónokat teremtett? Nem tudom – ez a „termelési folyamat” gyorsabb volt az eredetinél? Vagy nem volt elég „alapanyaga” - nem volt elég lélek, vagy Szellemiség?

 

Egyszerűen nem tudom.

 

&

 

Egy idő után a Királyság és Enlil/Jahve között kitört a háború – ennek sem tudom a pontos okát.

 

Esetleg nem vált be a klónozási módszer? A klónok nem voltak életképesek? A természetes, életképes „Káin” „megölte” az életképtelen „Ábelt”? Vagy a már létező civilizáció nem hagyta a klónoskodást?

 

A háborúban az Édenkert ugyan megsemmisült, de idővel Enlil/Jahvénak mégis sikerült ellentéteket szítani a teremtett lények között. Az addig egységes Szellemiség megbomlott, szétvált, és az emberek nemzetségekbe tömörültek a saját Teremtőjük Szellemisége szerint.

 

  Azóta minden nemzet besorolja magát Noé valamelyik fiához. - Erről máshol, majd egy másik írásban.

 

A teremtmények a szétválással azonban már nem kapták vissza az eredeti, Teremtői Szellemiségüket, szétválva is bennük maradt a kevert szellemiség. 

 

Erre a kevert szellemiségre mondja a zsidó biblia – minden ember bűnös, egy tiszta, egy bűntelen ember sincs a Földön. Egy ember sincs a Földön, akiben kizárólag egy Szellemiség volna - az An-Jahvei Szellemiség.

 

Ez tehát a mi eredeti bűnünk, de csak Enlil/Jahve és a bibliája szemében – mondvacsinált bűnünk, ami elég furcsa is, hisz nem a teremtmények tehetnek arról, mi minden történt velük a kezdetekben.

 

&

 

Ez történetünk egyfajta tálalása – de lehet, hogy ettől többről is szó van. Bizonyára a két Teremtő Isten nem ok nélkül keverte össze a teremtett lények Szellemiségét. Ezt bizonyítja az is, hogy egész Lét alatt nagyon keveredtek egymással a nemzetek, akár háborúkkal, akár háború nélkül, népvándorlással, házasságokkal, stb. Az ősi nagyjaink, királyaink is szinte csak idegen feleségeket választottak maguknak.

 

Minél többfajta a Szellemiség, annál több lehetőség az ember számára az önmegvalósításhoz. Így legalább van választási lehetőségünk. Most még a belső világunkban is sokat számítanak a körülmények, sokat számít a nemzetiségünk – de a kialakult, a létrehozott Szellemiséggel ezek majd elhalványulnak. A nemzet helyett a Szellemiség lesz a mérvadó – vagy a Szellemiség szerint új nemzetekké fogja magát kiforrni az emberiség.