Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

EGY CIKK MARGÓJÁRA

 

„Mivel minden vallást az elme hozott létre...”

 

A vallást nem az elme hozta létre. A vallás nagyon régi eredetű, abban az időben hozták létre, amikor az Istenek-űrlények elhagyták a Földet. Az Istenek földi helytartói szerették volna folytatólagossá tenni az Isten-kultuszt, ezért hozták létre a vallásokat.

 

Van a netten erről egy lista:

 

http://mek.niif.hu/00000/00056/html/276.htm

Vallások istenei, alapítói, mitológiai nevei

 

Én csak a Mezopotámiai vallásalapítóról tudok, ez Marduk, Babilon főistene

 (félisten, Enki első fia, aki a földön született).

 

&

 

Úgy gondolom, amikor alapultak ezek a vallások, még volt nekik értelmük – az Istenek elmentek, de az emberek folyamatosan visszavárták őket, meg voltak győződve, hogy idővel visszatérnek. Logikus volt, hogy tartottak a visszatérésüktől, és igyekeztek ennek megfelelően viselkedni.

 

Csakhogy az Istenek nem jöttek, az idő meg csak múlt, sok-sok idő – szerintem egy idő után okahagyottá vált a vallás.

 

De ekkorra már a vallás nagyon szétterjedt, gyökeret vert világszerte, kialakult az egyház-kultusz, beivódott az emberekbe.

 

Ez a felszín, de a felszín alatt komolyabb célja is volt (van?) az egyházaknak. Ez a cél a Teremtői Szellem életben tartása az emberekben. Ez pedig akkor azt jelenti – mégis csak volt rá ok, hogy a vallás maradjon.

 

A Teremtői Szellem ugyan működött volna vallás nélkül is, csak a Teremtőknek nem mindegy, hogy az emberek melyik Teremtő Szellemiségét használják, mert ettől függ, hogy majd szellemi állapotban melyik Teremtőhöz kerülnek.        

 

Összefoglalva – mikor a vallást beindították, az emberek még nem voltak olyan helyzetben, olyan szinten, hogy mérlegelni tudták volna – akarják, nem akarják? Meg okuk is volt rá - a Teremtők, az űrlények, mint Istenek, nagyon is elevenen éltek bennük.

 

Így idővel, egyrészt, hozzá is szoktak a valláshoz, másrészt elég sokszor, elég durván, erőltették is ezt az emberekre.

 

Nem tudom megítélni, ma mennyire kötődnek az emberek az egyházakon keresztül a vallásokhoz?

 

Azt gondolom, viszont – a lélek Teremtői Szellemiség nélkül nincs meg, de megvan egyház, vallás nélkül, megvan a mindenféle néven nevezett ezotéria nélkül is. „Megvan” – ezt úgy értem, hogy a lélek mindezek nélkül is szellemileg fejlődőképes.

 

Bár az is igaz, a fejlődésben sokat segít a tudás, az ismeret, a tudatosság, a felismerés. 

 

Ezért is hiányolom a vallásban is, a mindenféle irányzatokban is, hogy a lényeget nem tudjuk meg belőlük.  Eddig nem tudtunk meg tőlük sokat – ezután biztos jobb lesz a helyzet, mert mindig több információhoz jutunk.

 

&

 

Ma már tudjuk, például, hogy több bolygóról származunk, több Teremtőnk volt, és a különböző bolygóbéli Teremtőknek különbözik a Szellemisége is.

 

Kétféle Szellemiség van: Segítő, és Ártó, jobban mondva, Önző, de az önzéssel ártóvá is válik.

 

&


A lélek egy élettelen, tudatnélküli anyag, amihez hozzáadják a Szellemet, és a Szellem a rezgésével a lelket életre kelti, őt magát is rezgésbe hozza, és ezzel egyidejűleg cselekvésre ösztönzi.

 

Ez a folyamat így zajlik:

 

A lélek, érzés, érzelem – a Szellem sugallatokat küld felé, és a lélek ezekre a sugallatokra reagál, döntést hoz – érzésben – vagy elfogadja, vagy elutasítja a Szellem sugallatait. Amit elfogad, az – szintén érzés formájában – eljut az agynak az elme részébe, és ott megnyilvánul, gondolatokban.

 

Ezek a gondolatok aztán cselekvéssé is alakulhatnak a testrészeink segítségével.

 

A lélek „cselekedete” tehát - egyenlőre - a döntésben ki is merül. A cselekedetet már a test realizálja,   a cselekedeti funkciókat már a testrészeink végzik.

 

Vagyis - a lélek érzelmi döntése az elmébe jut, és itt már szellemi formát kap, ugyan akkor gondolatokban is megnyilvánulhat. Ez az elmében lévő szellemiség a tudat – azért tudat, mert a lélek tud róla.

 

A Teremtői Szellemiség székhelye a tobozmirigy (talán - nem biztos). A tobozmirigyben lévő Szellemiség a tudatalatti, mert ehhez az információkhoz nem jut hozzá a lélek – illetve csak akkor, ha a szelleme már az ehhez megfelelő szinten van. A szint foka a szellem rezgésszámától függ.

 

Az ember tehát lélek, minden többi „csak” kellék ahhoz, hogy a lélek megszülessen, és szellemmé fejlődjön, mert a ciklusok végén a szellemi világba csak szellemi állapotban tud eljutni.

 

Ugyan így kellék az elme is – az elme is egy testrész a sok testrészeink közül, egy raktár, a léleknek a szellemi raktára - éppen ezért őt nem is lehet semmiért felelősségre vonni.  Ezért érthetetlen, miért kiabálnak egyes előadók kígyót-békát rá.

 

A raktár jelképezi a saját valóságunkat, lényünket – szellemi formában, szellemi állapotban.

 

Bennünk tehát két szellemiség lakozik – az egyik a teremtéskor kapott Teremtői Szellem, Teremtői Szellemiség, a másik a lelki szellemiség, ami már a lélek munkájának a gyümölcse.

 

 Azért is írom az egyik szellemet, szellemiséget nagy betűvel, a másikat kicsivel, hogy megkülönböztessem a kettőt egymástól.

 

A Teremtői Szellemiség  funkciója jóval összetettebb, mint a lélek  szellemisége – ennél a Szellemnél - nincs ami nincs....

 

Bár a lélek szellemisége jóval szerényebb, mint a Teremtő Szellemisége, azért ez is ugyan olyan fontos a lélek fejlődésében. Pontosabban - ez maga a folyamat, a szellemmé váláshoz.

 

Ezt már mondtuk:

 

A lélek érzelem, és csak érzelemmel tud "kommunikálni", a kommunikálásra nincs semmilyen szerve. Az érzelmek eljutnak az elmébe, és az elmében nyilvánulnak meg - ott formálódnak gondolatokká. A gondolatok tehát a lélek megnyilvánult érzései.

 

Az elme a lélek gondolatokkal kinyilvánított érzéseinek a raktára - egyszerűbben csak - az elme a gondolatok raktára. Ez a tudat, a lélek tudata. Ezekhez a raktárban lévő gondolatokhoz a lélek bármikor hozzáférhet, bármikor használhatja őket.



Ugyan akkor ez visszafelé is működik. A lélek "elővesz" egy gondolatot, a raktárban kutatgatva rábukkan egy gondolatra - és ez a gondolat most egészen másfajta érzelmet is kiválthat a lélekből, mint ami akkor volt, amikor az a raktárba került.

 

A lélek a raktárban lévő gondolattal „eljátszogathat” – átgyúrja, átértelmezi, csiszolja, mint egy gyémántot. Ez a csiszolgatás is cselekvés, és ennek a cselekvésnek óriási szerepe van a lélek fejlődésében.

 

Ez a lélek számára - alkotás.

 

Talán erre (is) való az idős korunk, hogy rendbe tegyük a raktárunkat?

 

&

 

„A vallásgyakorlóknak megmondják, mit tehetnek meg, és mit nem.”

 

&

 

Ez tény – a vallási dogmákban megvonják a lélektől a döntés jogát, ez pedig a szabadság elvesztésével jár. A léleknek – szó szerint – a döntési joga a lételeme.

 

A léleknek attól függően alakul ilyenre, vagy olyanra a szellemisége, hogy milyen Szellemiséget használ, milyen Szellemiséget éltet.

 

Mert ugye kétfajta Szellemiség van, van Segítő, és van Önző, vagy Ártó Szellemiség.

 

A lélek nem életképes Szellemiség nélkül – de a Szellem is függ a lélektől. Amikor, amelyiket nem használjuk, az visszavonul - át kell, hogy adja a terepet a másik Szellemiségnek.

 

Egyszerre csak az egyik Szellemiséget használhatjuk, egyszerre mindkettőt nem.

 

Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész

"21. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei."

 

&

 

Amelyiket sokszor használjuk, az kiteljesedik, növekszik, és a mi, saját szellemiségünk is ilyen irányban, ennek a mintájára alakul ki, épül fel ezzé, vagy azzá.

 

Teremtéssel a Teremtőtől függően kaptuk a Szellemiséget az szerint, ki teremtett bennünket.  Ott még nem volt választásunk. Életképessé válásunk folyamán azonban megillet bennünket a szabadság joga, hogy a saját szellemi életünkről mi magunk dönthessünk, mert ettől függően kerülünk erre, vagy arra a bolygóra, ilyen, vagy olyan Szellemi Létbe.

 

Nietzsche: "Ha rabolhatsz jogot, ne adasd azt magadnak."

 

Ezt nem kell magyarázni.