Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

ALFA ÉS AZ OMEGA

 

Miért születünk meg, mi a létünk célja, és értelme? Hogy erre egészen precíz választ tudjunk adni, ahhoz tudnunk és ismernünk kellene az egész Világmindenséget – de mi ezt nem tudjuk, és nem ismerjük. Ismerjük, vagy ismerni véljük azonban egy kis részét – a mi világunkat. Akkor foglalkozzunk ezzel – honnan és hogyan kerültünk ide, és miért vagyunk itt?

 

A Világmindenség Urai vagy Lényei a Világmindenségben lévő anyagból, a lélekből teremtik a világot. A lélek, mint anyag, van, létezik, örökléte van, de nincs tudata. Tudat, vagy szellem is van, létezik, viszont mulandó, nincs örökléte – elpárolog, semmivé válik, folyamatosan újítani, frissíteni kell.

 

A lélek a Merkúrról származik, a szellem a csillagokról.

 

A lélek "egyszerű" - anyag, és kész. De a szellem? Mert a szellem tudattá vált lélek, a lélek viszont tudat nélkül holt anyag, a hozzáadott szellemiség kelti életre – de hát akkor mi volt először – a lélek, vagy a szellem? A tyúk, vagy a tojás?

 

Lehet ezt valamikor is megtudni?

 

&

 

A Teremtő Lények teremtése azzal kezdődik, hogy a lelket, mint alapanyagot, beoltják a szellemmel, tudattal, és folytatódik azzal, hogy a lelket-szellemet behozzák a fizikai világba. A lélek-szellem fizikai testet kap, és ezzel válik cselekvőképessé. A szellem a lélek hajtóereje, a fizikai test eszköz a cselekvéshez.

 

Azt el nem tudom képzelni, ki teremtette a Teremtő Lényeket, meg azt sem, hogy van-e a Létnek kezdete, vagy Lét mindig is volt?  A tudatlanság nyugtalanít, persze, de nincs mit tenni.

 

&

 

És akkor megint megkérdezzük - mi a célja és értelme az ember földi létének? Egyszerűen az élmény-gyűjtés. Az átélt élmények tárolódnak a tudatunkba, és amikor végleg elhagyjuk a Földet, akkor az élmények összességét, eszenciáját, szellemi formában magunkkal visszük a szellemvilágba.

 

A Teremtőnket, Teremtőinket, a legegyszerűbb, ha Istennek, Isteneknek hívjuk. Teremtő Istennek, Teremtő Isteneknek.

 

Nem csak egy Teremtőnk volt, és a teremtésekben is volt némi eltérés. Az egyik Teremtő az Édenkerttel próbálkozott. Ő a lényei elől elzárta a tudást, és az öröklétet. Sejtbankban fogantak, beépített génekkel, képességekkel. Ők csak őrizték, de nem fejlesztették a képességeiket, nem ehettek a tudás fájáról. A beültetett képességeik szerint behatárolt cselekvéseket végezhettek, behatárolt élményeket szerezhettek. Cselekedeteiknek nem volt következménye, nem volt súlya, nem volt felelősségtudatuk.

 

Ki gondolta volna, hogy ráadásul ezek a lények klónok voltak? Én nem - mikor ez az írás megszületett, még akkor sem - utólag találtam rá erre az információra (a COG honlapján), és utólag tűztem bele az írásba.

 

Pedig ez is benne van a bibliában, csak hát nem egyszerű megérteni:

 

1.Móz.3,22

 

És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

 

A tudás fája a lélek - a nő, az élet fája a szellem, - a férfi. Ha az emberek rájönnek, hogy a Jahve lényei a Földi élet után, a szellemi világban, halálra vannak ítélve az által, hogy elveszik tőlük a szerzett szellemiségüket, akkor nem fogják őt választani. 

 

& 

 

Másik Teremtő, másik Teremtők teremtették a mai embertípust, természetes szaporulati képességgel, ami azt jelenti, hogy a szabad fogamzásban a gének is szabadon keverednek, és az emberi természet is szabadon változik, alakul, tudatosodik. Az embernek a kapott szellemisége mellett a saját szellemisége is kialakul, fejlődik.

 

A választott népet később teremtették, és máshogy. Egy már meglévő népet hoztak fel génmanipulációkkal, beoltásokkal – igen nagy sikerrel. A zsidó nép ma is igen életképes.

 

"A zsidók ősatyja Ábrahám volt. Ábrahám nem volt zsidó, hiszen akkoriban még nem voltak zsidók. Viszont Sém leszármazottjaként Ábrahám sémita volt. Ábrahám Noé tizedik és Ádám huszadik leszármazottja volt. Harránból származott, csak a kései hagyomány származtatja a khaldeai Ur városából. (Wikipédia)."

 

Akkor tehát így és ezért kerültünk a Földre, fizikai testbe. Ezért ? Miért is? Azért, hogy cselekedjünk, és ezzel gyűjtsük az élményeinket, amelyeket majd szellemi formában magunkkal viszünk a szellemvilágba, ha végleg elhagyjuk a Földet. A földi élettel biztosítjuk a szellemi világnak-világunknak a szellemi „táplálékot”. A szellemiség „fogyóeszköz” – állandóan pótolni kell.

 

Azt mondjuk, a bibliai Isten szellem, és örök. De hogyan lehet ez az Isteni Szellem örök? Úgy, hogy soha nem ölt fizikai testet – a biblia a fizikai embert halottnak, szellemileg halottnak mondja. Azzal, hogy Isten nem ölt fizikai testet, fizikailag nem is halhat meg. De ő szellemileg sem hal meg, mert a fogyatkozó szellemiségét azokkal az élményekkel pótolja, amit tőlünk, földi emberektől nyer a földi életciklusaink után.

 

Akkor ez így néz ki? Lejövünk a Földre, sok-sok életeken át gyűjtjük az élményeinket, amelyeket a végleges távozásunkkor magunkkal viszünk, ott Isten ezeket kisajátítja magának, és mi ismét élettelen lélekanyaggá válunk?

 

Ja, persze, ezt így is lehet tálalni:

 

Azzal, hogy a tudatunk, a szellemünk Isten részévé válik, mi is Istenek leszünk, mi is, vele együtt, elnyerjük az öröklétet.

 

Ez a tálalás, de a valóság más. A szellem, szellemiség nem örök, az elfogy, mindig új szellemmel kell pótolni. Ezek szerint a mi „istenségünk”, a mi „öröklétünk” nagyon rövid ideig tart, csak addig, ameddig Isten el nem fogyasztja a tőlünk kapott szellemiséget, és ezzel a mi létezésünk teljesen megszűnik. Isten majd kapja a következő „szállítmányt”, de ebben a szállítmányban, ebben a „szellemcsomagban” mi már nem leszünk benne. Mi már csak egy élettelen, tudat nélküli anyag leszünk, akit Isten újra beolthat egy következő teremtési ciklusban.

 

Rm.11,23

Sőt azok is ………. beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.

 

Vagyis, mégis csak benne lehetünk a következő csomagban is, amennyiben Isten újra beolt bennünket, és újra leküld a Földre. De akkor már egy új lény leszünk, akkor már semmi közünk az előző önmagunkhoz.

 

Akkor  csak ennyi - termelünk, termelünk, de a termést mindig az Isten aratja le, fogyasztja el.

 

&

 

Kétféle halál van, a fizikai, és a szellemi. A fizikai halált ismerjük, nap, mint nap szembesülünk vele. A szellemvilágban a szellemlény is meghal, ha elfogy a szellemisége. Meghal, azaz visszaváltozik élettelen anyaggá, élettelen lélekké. Isten, vagy bárki a szellemvilágban csak úgy marad örök, ha folyamatosan pótolni tudja a fogyó szellemiségét.

 

A lélek mottója – élek, amíg van tudatom, szellemiségem. Az edény a test, a beleöntött víz a szellemiséggel vegyített lélek. Ha a vizet melegítjük, pára lesz belőle, és elhagyhatja az edényt. Hasonlóan lesz a lelkünkből is szellem - magas rezgésszámmal változik  a lélek halmazállapota, szellem lesz belőle, és elhagyja a Földet.

 

A szellem tehát magas rezgésszámú, tudatos lélek.

 

&

 

A szellemvilágban csak egyféleképpen tudjuk pótolni a szellemiséget? Úgy, hogy másoktól elvesszük? - Nem, van más módja is. Az pedig, ha minden szellemi lény fizikai testet ölt, és maga is, a maga élményeivel szerzi meg a maga szellemiségét.

 

A bibliai Teremtő Isten mellett vannak más Teremtőink is, más bolygók lényei, akik  közösségben élnek a teremtményeikkel, nem fosztják meg őket a szellemiségüktől.

 

Nem egy Teremtőnk volt, és nem is egy helyről kerültünk a Földre. Van Önző Teremtő, és van Önzetlen Teremtő. Az Önző Teremtő önmagáért, önérdekből teremt, az Önzetlen Teremtő közösségi szellemben gondolkodik, és cselekszik.

 

Az Önző Teremtő bolygójáról az jön le a Földre, akit leküldenek, és akit beoltanak. Az Önzetlen Teremtő bolygójáról az jön le, akire rákerül a sor – fele-fele arányban. Fele lejön, fele ott marad. - Ezért keresik oly sokan a másik felüket a Földön? Pedig az nincs itt, vagy ha mégis, az nagyon kis számban fordulhat elő.

 

A Földön szerzett szellemi élményeket az Önző Teremtő kisajátítja magának, az Önzetlen Teremtő bolygóján ez közösségi tulajdon. A Földről hozott élményeiket is megosztják egymás között. Kikölcsönzik, mint mi a videókat. Ők is "színházasdit" játszanak az élményekből?

 

Ezeknek a közösségeknek is van örök (szellemi) életük, mint az Önző Isteneknek, ha folyamatosan lejárnak a Földre, és szellemi élményeket  szereznek.

 

Ez miatt a különbség miatt nem mindegy, hogy a földi életciklus után hová, melyik bolygóra fogunk kerülni. – Kerülni? Mitől függ ez? – Ez csak saját magunktól függ. Mi döntjük el hova megyünk, ebben a Teremtőink sem dönthetnek. Nem úgy van tehát, hogy automatikusan a saját Teremtőnkhöz térünk vissza – attól függ,  hová fogunk eljutni a Földről, hogy mivé váltunk életeink során, hogy milyen a szellemiségünk. A szellemiség energia, amely, mint a mágnes, vagy vonzza egymást, vagy taszítja.

 

Ne feledjük - nem az a fontos, honnan jöttünk (a Földre), hanem az, hová megyünk (a Földről).

 

Jn.5,22

Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;

 

&

 

Milyen sors vár ránk az egyik bolygón, és milyen a másikon? Az egyik bolygóról Jézustól tudunk, a másikról Pál apostoltól.

 

Jézusi bolygó:

 

Jn.14,2

Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek….

 

….. mondta Jézus az apostolainak. Sok lakóhely van – tehát az Önzetlen Bolygó mindenkit befogad, mindenkit elszállásol, de külön lakóhelyeken. Az önző embereknek nem lesz alkalmuk kihasználni az önzetleneket, nem vehetik el másoktól a szellemi táplálékot – vagy ők is osztják másokkal a sajátjukat, vagy lemerülnek. Esetleg onnantól kegyelem-kenyéren élnek. Lehet, hogy az önzetlen lények nem hagynak senkit az útszélen.

 

És mit mond Pál apostol? Pál apostol szókimondó, nem kertel, megmondja kerek-perec:

 

Rm.11,23

Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.

 

„ha meg nem maradnak a hitetlenségben” - akik „megmaradnak a hitetlenségben”, vagyis az Önzetlen Teremtőt választják, azok nem kerülnek az Önző Teremtőhöz, tehát beoltani sem tudja már őket. Akik őt választják, azokat megfosztja a szellemüktől, de van esélyük arra, hogy újra beolthatja őket az Istenük.

 

Rm.11,25

Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.

 

Önző Isten tehát arra használja választott népét, a zsidót, hogy általuk megnyerje az ún. pogányokat – azokat, akik nem vele vannak. Milyen módon teszi ezt? A zsidó vallást beoltja a keresztény vallásba – az Ószövetséget az Újszövetségbe. És ebben Pálé a főszerep.

 

Rm.9,27-29

Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.

 

A többi megy a levesbe.

 

Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.

 

Magot, a következő vetéshez. A többi elfogyasztódik, mint szellemi táplálék.

 

Rm.11,4-5

De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak. Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

 

Ja, a folyamatos vetéshez a mag biztosított.

 

&

 

Most még itt vagyunk, a Földön, fizikai testben, de egyszer elmegyünk innen. Hogy néz majd ki az elmenetelünk? Kérdezzük meg Pál apostolt – ki más tudhatná ezt jobban, mint ő?

 

„I. Kor. 15,51-52

 

Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.”

 

Mindnyájan nem aluszunk el – Pál apostol úgy hitte, ő nem fogja elveszíteni a szellemi képességét, ezért mondja: „A halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk”.

Tehát mindenki elváltozik, az „élők, és a holtak is” – a szellemi élők, és a szellemi halottak. Ő a szellemileg  élők közé sorolja magát, és elhatárolódik a földi embertől, aki, itt a Földön, szellemi halott:

 

15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;

17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

 

Csakhogy Pál apostol tévedett. Mára már ő is elvesztette azt a magas szellemi képességét, amellyel lejött a Földre. De nagy baj nincs, ő is fel fog támadni, mint mi, sőt, valószínűleg hamarabb is, mint mi, de szerinte elváltozni egyszerre fogunk mindnyájan.

 

Nem egyszerre támadunk fel? Szellemileg nem. Szellemileg különböző fázisokban vagyunk, szellemileg ki fejlettebb, ki kevésbé fejlett. A szellemi fejlettség szintjét az energia rezgésszámai mutatják meg.

 

&

 

Az ember egy ideig szellemileg fejlődik, azután leáll, sőt, a fejlődésben elindul visszafelé. De miért?

Azért, mert ezen a rezgésszinten már nincs tovább hova fejlődnünk. Lejárt az időnk.

Eljött az idő, hogy egy magasabb szellemi szintre lépjünk, és ott fejlődjünk tovább. Aki ezt a lépést nem tudja meglépni, az elkezd visszafelé fejlődni, lemorzsolódik. A fizikai világ, és a szellemi világ nem egy síkon vannak.

 

Ezt a szellemi szint elérését nevezi a biblia első feltámadásnak. A második feltámadás már a szellemtestté válás.

 

Hogyan tudunk szellemileg fejlődni, vagy nem fejlődni? – Nem kell hozzá sok, csak annyi, hogy testileg – lelkileg – szellemileg aktívak legyünk, jól mozgassuk meg a sejtjeinket fizikailag, szellemileg egyaránt. Minél többet mozgásban vannak a sejtek, annál intenzívebb a lélek rezgése, és ettől a fokozott rezgéstől emelkedik a rezgésszint, amellyel elérjük a szellemi világot.

 

A most ránk váró szellemi világ az Atlantiszi kor, vagy Aranykorszak, és itt csak megjegyezném – sokan olyan véleményen vannak, hogy oda csak a „jók” jutnak el, a „rosszak” nem. Ez téves. A (magasabb) szellemi szintet minden ember elérheti, a bűnöző és a nem bűnöző egyaránt, mert a szellemi fejlődésben nem az etikai minőség a mérvadó. Hittel és szellemi elméletekkel sem kell okvetlenül foglalkozni, itt egyedül az életmód számít, semmi más.