Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

ALFA ÉS AZ OMEGA

 

Miért születünk meg, mi a létünk célja, és értelme? Hogy erre egészen precíz választ tudjunk adni, ahhoz tudnunk és ismernünk kellene az egész Világmindenséget – de mi ezt nem tudjuk, és nem ismerjük. Ismerjük, vagy ismerni véljük azonban egy kis részét – a mi világunkat. Akkor foglalkozzunk ezzel – honnan és hogyan kerültünk ide, és miért vagyunk itt?

 

A Világmindenség Urai vagy Lényei a Világmindenségben lévő anyagból, a lélekből teremtik a világot. A lélek, mint anyag, van, létezik, örökléte van, de nincs tudata. Tudat, vagy szellem is van, létezik, viszont mulandó, nincs örökléte – elpárolog, semmivé válik, folyamatosan újítani, frissíteni kell.

 

A lélek a Merkúrról származik, a Szellem - ezt nem tudom.

 

A lélek "egyszerű" - anyag, és kész. De a Szellem? Mert a Szellem tudattá vált lélek, a lélek viszont tudat nélkül holt anyag, a hozzáadott Szellemiség kelti életre – de hát akkor mi volt először – a lélek, vagy a Szellem? A tyúk, vagy a tojás?

 

Lehet ezt valamikor is megtudni?

 

&

 

A Teremtő Lények teremtése azzal kezdődik, hogy a lelket, mint alapanyagot, beoltják a Szellemmel, tudattal, és folytatódik azzal, hogy a lelket-Szellemet behozzák a fizikai világba. A lélek-Szellem fizikai testet kap, és ezzel válik cselekvőképessé. A Szellem a lélek hajtóereje, a fizikai test eszköz a cselekvéshez.

 

Ezt a lélekhez hozzáadott Szellemet Teremtői Szellemnek hívom - mert a lélek a fejlődése során maga is szerez szellemiséget - ez a lelki szellem, szellemiség.

 

Van tehát Teremtői Szellem, és lelki szellem. Azért írom az egyiket nagybetűvel, a másikat kicsivel, hogy meg tudjuk különböztetni őket.

 

Azt el nem tudom képzelni, ki teremtette a Teremtő Lényeket, meg azt sem, hogy van-e a Létnek kezdete, vagy Lét mindig is volt?  A tudatlanság nyugtalanít, persze, de nincs mit tenni.

 

&

 

És akkor megint megkérdezzük - mi a célja és értelme az ember földi létének? - Egyszerűen az élmény-gyűjtés. Az átélt élmények tárolódnak a tudatunkban, és amikor végleg elhagyjuk a Földet, akkor az élmények összességét, eszenciáját, szellemi formában magunkkal visszük a szellemvilágba.

 

A Teremtőnket, Teremtőinket, a legegyszerűbb, ha Istennek, Isteneknek hívjuk. Teremtő Istennek, Teremtő Isteneknek.

 

Nem csak egy Teremtőnk volt, és a teremtésekben is volt némi eltérés. Az egyik Teremtő az Édenkerttel próbálkozott. Ő a lényei elől elzárta a tudást, és az öröklétet. Sejtbankban "fogantak", beépített génekkel, képességekkel. Ők csak őrizték, de nem fejlesztették a képességeiket, nem ehettek a tudás fájáról. A beültetett képességeik szerint behatárolt cselekvéseket végezhettek, behatárolt élményeket szerezhettek. Cselekedeteiknek nem volt következménye, nem volt súlya, nem volt felelősségtudatuk.

 

Ki gondolta volna, hogy ráadásul ezek a lények klónok voltak? Én nem - mikor ez az írás megszületett, még akkor sem - utólag találtam rá erre az információra (a COG honlapján), és utólag tűztem bele az írásba.

 

& 

 

Másik Teremtő, másik Teremtők teremtették a mai embertípust, természetes szaporulati képességgel, ami azt jelenti, hogy a szabad fogamzásban a gének is szabadon keverednek, és az emberi természet is szabadon változik, alakul, tudatosodik. Az embernek a kapott Szellemisége mellett a saját szellemisége is kialakul, fejlődik.

 

A választott népet később teremtették, és máshogy. Egy már meglévő népet hoztak fel génmanipulációkkal, beoltásokkal – igen nagy sikerrel. A zsidó nép ma is igen életképes.

 

&

 

Akkor tehát így és ezért kerültünk a Földre, fizikai testbe. - Ezért ? Miért is? - Azért, hogy cselekedjünk, és ezzel gyűjtsük az élményeinket, amelyeket majd szellemi formában magunkkal viszünk a szellemvilágba, ha végleg elhagyjuk a Földet. A földi létben szerzett szellemiséggel biztosítjuk a szellemi világnak-világunknak a szellemi „táplálékot”.

 

A szellemiség „fogyóeszköz” – állandóan pótolni kell.

 

&

 

Azt mondjuk, a bibliai Isten Szellem, és örök. - De hogyan lehet ez az Isteni Szellem örök? - Úgy, hogy soha nem ölt fizikai testet – a biblia a fizikai testben lévő embert halottnak, szellemileg halottnak mondja.

 

Azzal, hogy Isten nem ölt fizikai testet, fizikailag nem is halhat meg. De ő szellemileg sem hal meg, mert a fogyatkozó szellemiségét azokkal az élményekkel pótolja, amit tőlünk, földi emberektől nyer a földi életciklusaink után.

 

Akkor ez így néz ki? Lejövünk a Földre, sok-sok életeken át gyűjtjük az élményeinket, amelyeket a végleges távozásunkkor magunkkal viszünk, ott Isten ezeket kisajátítja magának, és mi ismét élettelen lélekanyaggá válunk?

 

Ja, persze, ezt így is lehet tálalni:

 

Azzal, hogy a tudatunk, a szellemünk Isten részévé válik, mi is Istenek leszünk, mi is, vele együtt, elnyerjük az öröklétet.

 

Ez a tálalás, de a valóság más. A szellem, szellemiség nem örök, az elfogy, mindig új szellemmel kell pótolni. Ezek szerint a mi „istenségünk”, a mi „öröklétünk” nagyon rövid ideig tart, csak addig, ameddig Isten el nem fogyasztja a tőlünk elvett szellemiséget, és ezzel a mi létezésünk teljesen meg is szűnik. Isten majd kapja a következő „szállítmányt”, de ebben a szállítmányban, ebben a „szellemcsomagban” mi már nem leszünk benne. Mi már csak egy élettelen, tudat nélküli anyag leszünk, akit Isten újra beolthat egy következő teremtési ciklusban.

 

Rm.11,23

"Sőt azok is ………. beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket."

 

Vagyis, mégis csak benne lehetünk a következő csomagban is, amennyiben Isten újra beolt bennünket, és újra leküld a Földre. De akkor már egy új lény leszünk, akkor már semmi közünk az előző önmagunkhoz.

 

&

 

Akkor  csak ennyi - termelünk, termelünk, de a termést mindig az Isten aratja le, fogyasztja el?

 

&

 

Kétféle halál van, a fizikai, és a szellemi. A fizikai halált ismerjük, nap, mint nap szembesülünk vele. A szellemvilágban a szellemlény is meghal, ha elfogy a szellemisége. Meghal, azaz visszaváltozik élettelen anyaggá, élettelen lélekké. Isten, vagy bárki a szellemvilágban csak úgy marad örök, ha folyamatosan pótolni tudja a fogyó szellemiségét.

 

&

 

A lélek mottója – élek, amíg van tudatom, szellemiségem. Az edény a test, a beleöntött víz a lélek.

 

Ha a vizet melegítjük, pára lesz belőle, és elhagyhatja az edényt. Hasonlóan lesz a lelkünkből is szellem - magas rezgésszámmal változik  a lélek halmazállapota, szellem lesz belőle, és elhagyja a Földet.

 

&

 

A szellem tehát magas rezgésszámú, tudatos lélek.

 

&

 

A szellemvilágban csak egyféleképpen tudjuk pótolni a szellemiséget? Úgy, hogy másoktól elvesszük? - Nem, van más módja is. Az pedig, ha minden szellemi lény fizikai testet ölt, és maga is, a maga élményeivel szerzi meg a maga szellemiségét.

 

A bibliai Teremtő Isten mellett vannak más Teremtőink is, más bolygók lényei, akik  közösségben élnek a teremtményeikkel, nem fosztják meg őket a szellemiségüktől.

 

Nem egy Teremtőnk volt, és nem is egy helyről kerültünk a Földre. Van Önző, Ártó Teremtő, és van Önzetlen, Segítő Teremtő. Az Önző Teremtő önmagáért, önérdekből teremt, az Önzetlen Teremtő közösségi szellemben gondolkodik, és cselekszik

 

A Földön szerzett szellemi élményeket az Önző Teremtő kisajátítja magának, az Önzetlen Teremtő bolygóján ez közösségi tulajdon. A Földről hozott élményeiket is megosztják egymás között.

 

Ezeknek a közösségeknek is van örök (szellemi) életük, mint az Önző Isteneknek, ha folyamatosan lejárnak a Földre, és szellemi élményeket  szereznek.

 

Ez miatt a különbség miatt nem mindegy, hogy a földi életciklusok után hová, melyik bolygóra fogunk kerülni. – Kerülni? Mitől függ ez? – Ez csak saját magunktól függ. Mi döntjük el hova megyünk, ebben a Teremtőink sem dönthetnek. Nem úgy van tehát, hogy automatikusan a saját Teremtőnkhöz térünk vissza – attól függ,  hová fogunk eljutni a Földről, hogy mivé váltunk életeink során, hogy milyen a szellemiségünk. A szellemiség energia, amely, mint a mágnes, vagy vonzza egymást, vagy taszítja.

 

&

 

Ne feledjük - nem az a fontos, honnan jöttünk (a Földre), hanem az, hová megyünk (a Földről).

 

&

 

Jn.5,22

"Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta"

 

&

 

Milyen sors vár ránk az egyik bolygón, és milyen a másikon? Az egyik bolygóról Jézustól tudunk, a másikról Pál apostoltól.

 

Jézusi bolygó:

 

Jn.14,2

"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek…."

 

….. mondta Jézus az apostolainak. Sok lakóhely van – tehát az Önzetlen Bolygó mindenkit befogad, mindenkit elszállásol, de külön lakóhelyeken. Az önző embereknek nem lesz alkalmuk kihasználni az önzetleneket, nem vehetik el másoktól a szellemi táplálékot – vagy ők is osztják másokkal a sajátjukat, vagy lemerülnek. Esetleg onnantól kegyelem-kenyéren élnek. Lehet, hogy az önzetlen lények nem hagynak senkit az útszélen.

 

És mit mond Pál apostol? Pál apostol szókimondó, nem kertel, megmondja kerek-perec:

 

Rm.11,23

"Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket."

 

„ha meg nem maradnak a hitetlenségben” - akik „megmaradnak a hitetlenségben”, vagyis az Önzetlen Teremtőt választják, azok nem kerülnek az Önző Teremtőhöz, tehát beoltani sem tudja már őket. Akik őt választják, azokat megfosztja a szellemüktől, de van esélyük arra, hogy újra beolthatja őket az Istenük.

 

Rm.11,25

"Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen."

 

Önző Isten tehát arra használja választott népét, a zsidót, hogy általuk megnyerje az ún. pogányokat – azokat, akik nem vele vannak. - Milyen módon teszi ezt? - A zsidó vallást beoltja a keresztény vallásba – az Ószövetséget az Újszövetségbe. És ebben Pálé a főszerep.

 

Rm.9,27-29

"Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg."

 

A többi megy a levesbe.

 

"Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.
És a mint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók."

 

Magot, a következő vetéshez. A többi elfogyasztódik, mint szellemi táplálék.

 

Rm.11,4-5

"De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak. Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint."

 

Ja, a folyamatos vetéshez a mag biztosított.

 

&

 

Most még itt vagyunk, a Földön, fizikai testben, de egyszer elmegyünk innen. Hogy néz majd ki az elmenetelünk? Kérdezzük meg Pál apostolt – ki más tudhatná ezt jobban, mint ő?

 

„I. Kor. 15,51-52

 

"Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.”

 

Mindnyájan nem aluszunk el – Pál apostol úgy hitte, ő nem fogja elveszíteni a magas szellemi képességét, ezért mondja: „A halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk”.

 

Tehát mindenki elváltozik, az „élők, és a holtak is” – a szellemi élők, és a szellemi halottak. Ő a szellemileg  élők közé sorolja magát, és elhatárolódik a földi embertől, aki, itt a Földön, szellemi halott:

 

"15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban;

17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."

 

Csakhogy Pál apostol tévedett. Mára már ő is elvesztette azt a magas szellemi képességét, amellyel lejött a Földre. De nagy baj nincs, ő is fel fog támadni, mint mi, sőt, valószínűleg hamarabb is, mint mi, de szerinte elváltozni egyszerre fogunk mindnyájan.

 

Nem egyszerre támadunk fel? - Szellemileg nem. Szellemileg különböző fázisokban vagyunk, szellemileg ki fejlettebb, ki kevésbé fejlett. A szellemi fejlettség szintjét az energia rezgésszámai mutatják meg.

 

&

 

Az ember egy bizonyos időn belül elér egy bizonyos szellemi szintet, majd ezután átlép egy magasabb szellemi szintre. Aki nem éri el ezt a magasabb szellemi szintet, az stagnál, majd elindul visszafele a fejlődésben. 

 

Miért?

 

Azért, mert ezen a rezgésszinten már nincs tovább hova fejlődnünk. Lejárt az időnk.

 

Eljött az idő, hogy egy magasabb szellemi szintre lépjünk, és ott fejlődjünk tovább. Aki ezt a lépést nem tudja meglépni, az elkezd visszafelé fejlődni, lemorzsolódik.

 

Ezt a szellemi szint elérését nevezi a biblia első feltámadásnak. A második feltámadás már a szellemtestté válás.

 

Hogyan tudunk szellemileg fejlődni, vagy nem fejlődni? – Nem kell hozzá sok, csak annyi, hogy testileg – lelkileg – szellemileg aktívak legyünk, jól mozgassuk meg a sejtjeinket fizikailag, szellemileg egyaránt. Minél többet mozgásban vannak a sejtek, annál intenzívebb a lélek rezgése, és ettől a fokozott rezgéstől emelkedik a rezgésszint, amellyel elérjük a szellemi világot.

 

A most ránk váró "szellemesebb" világ az Aranykorszak, és itt csak megjegyezném – sokan olyan véleményen vannak, hogy oda csak a „jók” jutnak el, a „rosszak” nem. Ez téves. A magas szellemi szintet minden ember elérheti, a bűnöző és a nem bűnöző egyaránt, mert a szellemi fejlődésben nem az etikai minőség a mérvadó. Hittel és szellemi elméletekkel sem kell okvetlenül foglalkozni, itt egyedül az életmód számít, semmi más. Olyan életmód, amelyik a szellemi fejlődéshez vezet.

 

A szellemi fejlődés titka tehát a cselekvés. A fizikai, lelki, szellemi cselekvés.

 

A rezgésszámokat cselekvéssel tudjuk csak növelni. A lustáknak itt nincs esélyük.