Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

AZ ELSŐ FELTÁMADÁS

 

A biblia a fizikai, földi embert, halottnak mondja – szellemi halottnak. Pedig a Földre-jöttekor kap egy kevés szellemet a lélek, mert szellemiség nélkül, önmagától, sosem kelne életre. De ezzel a kevés szellemiséggel még csak vegetálni tud a lélek – időre, és további segítségre szorul ahhoz, hogy fejlődni tudjon.

Kezdetben a szellemi halott embereket a Földre lejött szellemi lények segítik fizikai testet öltve. Idővel azonban, ha a Földön maradnak, ők is elveszítik ezt a magas szellemi képességüket, és kiegyenlítődnek a többi földi emberrel.

Közben az emberek szellemileg fejlődnek, és eljutnak a (biblia szerinti) első feltámadásig. Feltámadásnak (első feltámadásnak) mondjuk azt, amikor már kezdjük érzékelni a szellemiségünket, sőt, kezdjük használni is.

A második feltámadás az, amikor már mi magunk is szellemi lénnyé válunk.

Mivel jár a szellemiség kialakulása, mit hoz magával? Sok esetben kezdődik a szellemi feltámadás a múlttal. Amikor még „halottak” vagyunk, sok mindennek nem vagyunk tudatában, de a szellemileg fejlett ember (szellemes ember) már tud "utazni" az időben, és lassan kezdenek sejtései lenni a múltban megélt dolgairól.

Ez nem mindig jár baj nélkül, a sejtések néha bizony jól össze tudnak zavarni bennünket. A sejtés, csak sejtés, még nincs kitisztulva bennünk a kép, de kapunk saját magunktól jeleket a múltból, meglepődünk, és lépünk. Csak egyet nem veszünk figyelembe – nem csak a múlt, és a jelen körülményei változtak, hanem mi is, mások is. Ami akkor úgy volt, ahogy, nem biztos, hogy az még ma is úgy van.

Jellemző ez a párkapcsolatokra is. Hányszor lángolunk fel – megtaláltuk az igazit, mi már a múltban is együtt voltunk – és aztán jön a csalódás még akkor is, ha tényleg voltunk már párban valamikor. Mert hol van már a tavalyi hó?

 

Szedlacsik Mikós videóján hallottam:

 

Az elménknek két fele van, az egyik a gondolkodó (magas frekvencián működik), a másik a raktározó elme.  A kettő együtt nem tud működni, csak külön-külön. A gondolkodó elme használatával a jelenben vagyunk, gondot oldunk, az aktuális dolgokkal foglalkozunk. A raktározó elme használatával a múltba nyúlunk, és az ott talált régi receptet egy az egyben átültetjük a jelenbe, aminek aztán nagyon sokszor nincs jó vége.

                               

Mt.9,16-17

               Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.

Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.

 

Bár a múltban megélt tapasztalatok bennünk vannak, de ezeket a tapasztalatokat át kell formálni, át kell szabni a mára, az aktuálisra. A tapasztalatokat a javunkra kell fordítani, nem a kárunkra.

&

Hát, ezt is meg lehet tanulni. Eleivel kicsit botladozunk, de aztán egyszer már csak menni fog.