Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

LÉTÜNK

 

 

A bibliai teremtéstörténetet mindnyájan ismerjük:

 

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;

És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”

 

Ezek a teremtés lényegei, és ezeket a dolgokat általában Jahvénak tulajdonítjuk, pedig a teremtést a Földön nem Jahve kezdte, nem ő teremtette az embert, hanem a szíriuszi Nap-Isten, és Enki, a Nibiru tudósa. Vagyis a teremtés nem egy Istenhez fűződik, hanem Istenekhez (Elohim).

 

Jahve valójában nem is Jahve, hanem Enlil, Enki féltestvére. Enki és Enlil a nibirui Isten, An fiai.

 

&

 

A Földön már Ádám és Éva teremtése előtt létezett egy fejlett civilizáció. Bizonyítja ezt a sumér Királylista.

A sumér Királylista szerint a Királyság az "egekből” szállt alá hosszú-hosszú évezredekkel az ádámi ember megteremtése előtt.

Itt még szó sincs az Egyistenről, itt még Istenekről van szó. Meg ezekben az időkben még Ádám sincs sehol.

A szíriuszi és a nibirui lények együtt jönnek le a Földre, ők teremtik az embert, és ők hozzák létre a Királyságot, ők hozzák létre a fejlett civilizációt.   Erre az útra felkészülten jöttek, lejövetel előtt szerződést kötnek egymással, sőt, közös utódot is létrehoznak – a nibirui apa, és a szíriuszi anya utódjaként. Ezt nem úgy kell érteni, hogy viszonyt folytattak, hanem ez két szellemiség összekapcsolása, a szellemi gének társítása volt.

 

Ez az utód Enki, An elsőszülött fia, aki Szíriuszi anyától származik.

 

A kereszt a fajok kereszteződésének a jelképe. Szíriusz és Nibiru lényei keresztezték egymás DNS-ét. Míg az emberiség egységes, addig a kereszt egyenlő szárú.

 

Ettől eltérően An másik fia, Enlil, tiszta Nibirui származás. Enlil csak jóval később jön a Földre – nem sokkal az Édenkert létrejötte előtt – vagyis az Édenkertet Enlil hozza létre, majd az Édenkert megsemmisülése után nevet változtat, és Jahve lesz belőle.

 

&

 

Amikor egy idő után Enlil/Jahve is lejön a Földre – szintén az űrből - egy Kertet hoz létre:

 

Ter. 2/8

„És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.”

 

Jahve/Isten tehát egy meglévő területen, az Édentől keletre, létrehoz egy kertet – az Édenkertet – egy rezervátumot. Ezért ne keverjük az Édent az Édenkerttel. Az Éden a Királyságé, az Édenkert a Jahvéé.

 

Az embert Jahve nem teremtette, hanem formálta – az Édenkert lényei klónok voltak. Isten 20 éves korúra formálta Ádámot, és 50 éves koráig élt.

 

És Éva? -Ő viszont egy külön történet.....

 

&

 

Ter.2/10

„Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik, és négy főágra szakad vala.”

 

A Kertet az Édenből jövő folyóvíz öntözi, de onnét kijőve a folyó négyfelé ágazik – az Édenben egy emberi faj létezik, egyfajta vérvonallal, de a Kert után  az egy fajból négy fajt „kreálnak”.

 

Egészen az Özönvízig, és az Özönvíz utáni időkben még egy darabig, az emberiség „egy nyelvet beszél” – egy faj, egy szellemiség alkotja az emberiséget. De Jahve háborút indít a Királyság ellen, a Kert megsemmisül, az emberiség sem marad egységes, nemzetekbe tagolódik, a folyó „négy ágra szakad” és eltűnik az addigi, egyedi vérvonal, megszűnik az „egynyelvűség”.

 

Az Özönvízzel az emberiség nem pusztul ki, de nem marad egységes, nem marad egységes a vérvonal sem. Azóta minden nemzet besorolja magát Noé valamelyik fiának a nemzedékébe.

 

A civilizáció sem semmisül meg - ez a fejlett, sumér kultúra az alapja az összes többi, Özönvíz utáni kultúrának is.

 

Az Özönvízben viszont megsemmisül az Édenkert.

 

Özönvíz?

 

Ez egy háború volt Jahve és a Királyság között, ennek a következménye lehetett az özönvíz is.

 

NOÉ ÉS FIAI

 

Azt hiszem, a Noé és fiai „mondája” a legszövevényesebb monda az egész emberiség számára, sok kétely merül fel benne.

 

Jahve/Isten földi működése igazából ezzel és ekkor kezdődik el, mert Noé és az Özönvíz előtt a Földön a Királyság működött.

 

Sőt, a Királyság nem csak az Özönvíz előtt volt az egységes létező civilizáció, életforma, de egy ideig még az Özönvíz után is az maradt. Az emberiség egységesen a Királysághoz tartozott, és egységesen elutasították Enlilt/Jahvét.

 

Akkor mégis ki volt Noé?

 

Noé egy kitalált személyiség. Jahvénak szüksége volt egy kitalált kulcsfigurára, egy „igaz” emberre, akinek a „fiain” keresztül kisajátíthatta magának az egész emberiséget. A taktika bevált, általánosan elfogadott lett, és a mai napig elfogadott. Még a kereszténység megjelenését is túlélte, a kereszténységbe is beivódott.

 

„Noé genetikailag tiszta ember volt, nem volt családjában angyali genetikából származó keveredés.”

http://bury-adrian.blogspot.hu/2012/01/apropo-otvozes-kik-azok-az-istenfiak.html

 

Enki már keresztezetten született, jött létre – ugyan ilyen keresztezettek lettek az utódai is. Hogyan lett volna Nóé tiszta? Egyedül Enlil volt a tiszta faj, csak nibirui génekkel, szellemiséggel. Ebből következik, hogy Noé figurája képletesen maga Enlil.

 

A két Földönkívüli Lények kereszteződtek egymással (egyenlő szárú kereszt), és ezzel a kereszteződéssel, Enlil szerint, megfertőződtek a Nibirui lények, amit ő ellenzett. Ellenzett, mert  a Szíriuszon egalitásos a létforma, a Nibirun hierarchikus. Ellenezte a teremtmények szabadságát, döntéseikhez való jogát. Ezért kitalál egy figurát, Noét, akit genetikailag tiszta Nibirui származásúnak tálal. Igaz ugyan, hogy a biblia levezeti Noé családfáját Ádám és Éva harmadik fiától, Széthtől, Énóson keresztül Lámekig, de ezek az ősök genetikailag nem voltak „tiszták”, homogének, genetikailag kevertek voltak – akkor pedig hogy lehetett volna Noé -  ha valós, létező személy - tiszta?

 

A Noé „fiai” maguk a Teremtő Istenek, az Elohimok:

 

  1. Sém a Nibirui Enki,
  2. Jáfet a Szíriuszi Nap/Hold Isten,
  3. Khám az Enki elsőszülött fia, Marduk,
  4. Nimród – mert őt is meg kell említenünk – Khus fia, Khám/Marduk unkája, Jáfeti származású anyától.

 

Ők a négy ágra szakadt édeni folyó:

 

Ter.2/10

„Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik, és négy főágra szakad vala.”

 

&

 

Ezekben a régi dolgokban az ember sosem tudja, hol hibázik. A biblia, az apokrif, és más iratok adnak információkat, de azok sem egységesek. Magában az Ótestamentumban is többféle irányzat van, a Jahvista, az Elohista, és a Papi irányzat.

 

A bibliában a Jahvista irányzat hamarabb alakult ki, az Elohista később. A Jahvista irányzat Enlilre, Anu Isten egyik fiára vonatkozik, az Elohista az Istenségekre – Enkire, An másik fiára, és a Szíriuszi Nap/Hold Istenére. A valóságban tehát a Földön az Elohimok voltak először jelen, és Enlil csak később érkezett.

 

Miért van a Bibliában mégis fordítva?

 

Mert Enlil/Jahve papjai így foglalták írásba a történteket. Az azért egy kicsit vigasz, hogy egyáltalán belevették az Elohista elemeket is. Vagy az úgy történt, hogy az Ótestamentumot bölcs emberek írták, akik tudatosan belecsempészték?

 

A Jahvista forrás a Déli, az Elohista az Északi országrészben keletkezett. Az Északi országrészt, a tíz törzsből álló Királyságot, Izraelnek vagy Efraimnak nevezték, a Déli országrészt pedig a másik két törzsből álló Júdeának. A Jahvista forrás Ábrahámot emeli ki, az Elohista forrás Józsefet.

 

A bibliai két irányzat valójában arról szól, hogy ki melyik Istent ismeri el Istenének. Az Elohisták Istene az Elohimok, a Jahvistáké az Enlilből vált Jahve.

 

A bibliában a Papi irányzat a legkésőbbi, az ő idejük akkor jött el igazából, mikor már az itt rekedt Istenek is emberré degradálódtak.

 

Egyszóval rajtunk múlik, hogy ebből a sokféle információból mit hogyan értelmezünk.

Így van ez Noé fiainál is.

A biblia szerint:

  1. Móz.6/10

„És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.”

 

Ez a bibliai sorrend érthető, ez a sorrend Enlil/Jahvéra van „szabva” – először Nibiru, azután Szíriusz:

 

1. Enki/Sém Enlil féltestvére

2. Khám az Enki fia

3. Jáfet a Szíriuszi Hold/Napisten.

 

A Jásár könyvén azonban elcsodálkozunk:

 

NOÉ + NAMAH (ÉNOK LÁNYA) = 1. JÁFET + 2. SHEM

 

A Jásár Könyve Noénak csak két fiat tulajdonít, a sorrend is más – első Jáfet, azaz a Szíriuszi Hold/Nap-Isten, utána Shem, vagyis Enki, Enlil féltestvére - Khám/Marduk, Enki fia, pedig sehol.

Később persze a Könyvben is előkerül Khám, de első ízben a genealógiából kimaradt. Csak kifelejtették? De hisz annyira részletesek a felsorolások, mellékes személyeket is felsorolnak – éppen ilyen fontos személyt felejtenek le? – Mardukkal voltak zűrök, lehet, hogy volt olyan idő, amikor valakiknek jobb volt nem emlegetni? Nem értettek egyet Mardukkal?

 

Aztán még ott a sorrend is. Jáfetot (Szíriuszt) Shem (Nibiru) elé tenni – ez is sejtet valamit. Lehet, hogy a Szíriusz és Nibiru lényei nem is egyszerre jöttek le a Földre? Lehet, hogy először csak a Szíriusziak jöttek, és csak később jöttek a Nibiruiak? Vagy a bibliaírók Nibiru-pártiak, Jásár Szíriusz-párti?

 

Ekkora időtávolságból ennek talán már nincs is jelentősége, egyébként is Jahve megjelenésekor már egybeforrtak, egyfajta volt a vérvonal – keveredtek egymással.

 

„Nimród uralma tehát az egész akkori emberiséget magában foglaló "világkormány" volt”

http://churchofgod.hu/content.php?act=nimrod

 

A nibirui-szíriuszi Shém/Enki, a szíriuszi Jáfet/Hold/Nap-Isten és  Khám/Marduk után még unokájuk, Nimród is színre lépett, és így alkották az egységes emberiséget. Velük szemben állt Enlil/Jahve, aki talán először alkalmazta a Földön az „oszd meg és uralkodj” teóriát.

 

A kereszt a fajok kereszteződésének a jelképe. Szíriusz és Nibiru lényei keresztezték egymás DNS-ét. Míg az emberiség egységes, addig a kereszt egyenlő szárú.

 

&

 

Biztosan megbotránkozunk azon, hogy Nimród az Enki, és a Marduk utóda. Főleg akkor botránkozunk meg, ha magunkat, magyarokat, Nimród utódjának tartjuk - pedig semmi okunk a megbotránkozásra. Már maga Enki is félig szíriuszi, félig nibirui származású, de a Teremtők a teremtéstől kezdve vegyes utódokat is létrehoznak, kiben ezt, kiben azt a vonalat erősítve.

 

Egyébként a jáfeti vérvonal sem maradt tiszta, az is kevert lett.

 

Az Enki elsőszülött fia Kám, Kám/Marduk, Khám/Marduk fia Khus, Khus fia Nimród – az anya minden esetben Jáfeti származás.

 

Tehát mi, (mai) magyarok, egyrészt Jáfettől származunk, másrészt a kevert Nimródtól.


Ha mégis tudni akarnánk, ki kitől származott, akkor csak egyénenként tudhatnánk meg. Segítene ebben a jellemünk – a békésebb, nyugodtabb emberek a Jáfetéi, a harciasabbak a Nimródé.

 

A KHÁMI ÁTOK

 

I.Móz.9/22-25

„Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.
  Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
  Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:
  Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”

 

Khám/Marduk meglátá a mezítelenséget – meglátá a meztelen igazságot. A meztelen igazságot a Noé kitalált történetéről mindhárman tudták, Shém, Khám és Jáfet is, de Khám vállalta fel a vezető szerepet az ellenállásban, ezért kapta a Khám /Marduk legkisebb fia, Kánaán, az átkot.

Khámnak fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.

Hogy a négy fiú közül mért Kánaán kapta az átkot - ez még számomra talány.

&

Kicsit már előre szaladtunk, közben meg valami kimaradt – nehéz úgy sorrendbe szedni a múltat, hogy érthető, és átlátható is legyen.

Az ember teremtése, létrehozása, nem lehetséges sejtbank nélkül. A Nap/Hold Isten, és Enki is így teremtettek, de az békében, zökkenőmentesen történt.

A zűr Enlillel/Jahvéval és az Édenkerttel kezdődött.

Noé és az Özönvíz előtt, meg utána még egy darabig, a Földön a Királyság működött, az emberiség egységesen a Királysághoz tartozott – egy nyelven beszéltek, egy „folyó” volt az Édenben. Ez azt feltételezi, hogy a sejtbank is közös volt, a szellemiség is. Közös volt az életcéljuk.

Azt viszont nem tudom magamban letisztázni, miből teremtett Enlil? Honnan volt neki anyaga a teremtéshez? Volt-e neki is sejtbankja, és ha igen, honnan? Miért gyártott emberek helyett klónokat?

A viszály elkerülhetetlen volt, háború – atomháború - tört ki Enlil és a Királyság között, az Édenkert elpusztult. Ezek után

 

1.Móz.3/21

„... csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.”

 

     – Jáser Könyve szerint bőrkötényeket –

 

Ezt végkép nem értem, hogy mit jelent. Ádám és Éva az Édenkertben a kígyó megkísértése előtt mezítelenek, utána az Úr bőr ruhákat készít nekik, és felöltözteti őket? Ez a mezítelenség-öltöztetés még nem a „kész” emberre vonatkozik, csak a DNS-re? És melyik Úr „öltöztet”? Az Édenkert megszűnése után kihez kerülnek az Édenkerti DNS-ek?

 

&

 

Ezeket a kötényeket-ruhákat először Szét utódai őrzik, onnan Noéhoz kerülnek, Noétól ellopja Káhm, majd Khám fiáé, Kúsé lesznek a ruhák, és tőle kapja meg Nimród.  Nimród ezeknek a ruháknak köszönve lesz a világ ura, és a ruháknak köszönve tudja egységbe tartani az emberiséget mindaddig, míg mégis csak le nem győzik.

 

A bőrruhák DNS-ek, gének, őssejtek – élőlények teremtéséhez szükséges „alapanyagok.”

 

Eszerint a bőrruhák Nimród birtokába kerültek. A háború után a sejtbankkal Nimród rendelkezett. A sejtbankban nem csak fizikai állapotban tárolták a sejteket, de lelki és szellemi állapotban is. Ez volt a Bábel tornya - de ugyan így sejtbank volt a "Noé bárkája" is.

A Jásár könyve szerint Nimród még JHVH oltárának is áldozott - ez kicsit csúsztatott lehet, hisz Nimród JHVH ellensége volt, az oltári áldozat viszont ivarsejtek „adakozása” a sejtbankoknak. A csúsztatás abban van, hogy Nimród ugyan áldozott az oltárnak, de az oltár, a sejtbank, akkor nem a JHVH kezében lehetett. Ha az ő kezében lett volna sejtbank, akkor teremtett volna magának népet, és nem  a már meglévőből "választott" volna

&

Hogy most kinek a kezében van? – Jó kérdés. Lehet, hogy ma már tényleg nem  csak egy szellemiséget tároló sejtbank van?

Ez, sajnos, kicsit zavaros (még?), nekem.

 

&

 

Egy érdekes történetre bukkantam:

 

Ábrahám fiának, Izsáknak, két fia született – Ézsau és Jákób. Lerövidítve – Ézsau szíriuszi szellemiségű, Jákob nibirui. Érthető hát, hogy a Jákob utódaiból kerül ki a választott nép.

 

Ennek a történetnek van egy körítése:

 

Ézsau vadászat közben kilesi Nimródot, megöli, és magával viszi Nimród értékes ruházatát. Ám amikor hazaér, egy tál lencséért eladja testvérének, Jákobnak, elsőszülött jogát: „és Jákob mindent megvett testvérétől, Ézsautól, azok adott értéke szerint.” A ruházatra külön nem tér ki, de a „mindenbe” nyilván az is beletartozik, sőt, az tartozik csak bele igazán!

 

Ez a történet azt akarja mondani, hogy a Sejtbank a szíriuszoktól nibiruékhoz került?

 

&

 

Hogy kezdetben mi is volt a Sejtbankkal, és mi nem volt, nem egészen tudom, de a későbbiekben, amikor Jahvénak lett választott népe, Sátora, Sejtbankja is lett – ez az úgynevezett Frigyláda.

„Az ősi hagyomány szerint a Jahve kultusz színhelye kezdetben a népével együtt vándorló Szent Sátor volt. Itt őrizték az isten, és választott népe, a zsidóság közötti szövetség dokumentumait, és itt gyakorolták Jahve számos mágikus elemeket is tartalmazó kultuszát. Itt voltak a szövetség kőtáblái.”

http://www.erdekessegek.hu/index7_3.htm

 

IDÉZET - KIVONATOSAN

„A Frigyláda a szent láda, melyet a szentírás elbeszélése szerint Mózes a pusztában készített. Valamikor Kr.e. 1250 és 1240 között, az egyiptomi kivonulás utáni második év első hónapjában készült a Sínai-hegy lábánál, az Úr útmutatásai alapján. A 40 éves vándorlás alatt mindvégig az izraeliek táborában volt, egy szentélynek nevezett sátorban.

Kr.e. 1000 körül Dávid király ünnepélyes külsőségek között átszállítatta a Frigyládát Jeruzsálembe, ahol egy újabb szent sátorban helyezték el – egészen addig, amíg Dávid fia, Salamon király egy hatalmas templomot nem építtetett, amelybe Kr.e. 995-ben helyezték el a szövetség ládáját. Itt állt a láda több mint háromszáz éven keresztül – sértetlenül.

….. a Frigyláda a Tana-tó egyik szigetére, Tana Kirkosz szigetére került Kr.e. 470 körül, ahol egy sátor (tabernákulum) belsejében őrizték 800 éven keresztül, mígnem tovább vitték Axumba, ahol jelenleg is a Sioni Szűz Mária templomban található, szigorúan elzárva a külvilágtól.

Legalább 2500 éve senki nem látta.”

http://ezomisztika.hu/book/export/html/151

 

A Frigyládával megint kicsit előre szaladtunk, mert közben még nem beszéltünk

a választott népről.

 

A VÁLASZTOTT NÉP

 

Enki/Jahve nem fogy ki az ötletekből – az Édenkert, és az Özönvízi sztori után a következő lépése a választott nép. A választott népet nem azért hozta létre, hogy csak úgy, legyen – a választott nép is eszköz Jahve kezében a többi népek manipulálásában. Az idők folyamán annyiféleképpen tudta ezt csinálni, hogy nem is érdemes felsorolni.

Így indult be ez a folyamat:

Shém – Arpaksad – Selah – Héber

Héber leszármazottai a héberek

Héber – Péleg -  Serug – Náhor – Terah – Ábram/Ábrahám – Izsák - Jákob

 

Az Úr Jákob nevét Izraelre változtatta – az ő leszármazottai az Izraeliták

Jákobnak 12 fia születik, a negyedik Júda – maga Júda még nem zsidó, csak az ő utódai. Isten választott népe, a zsidók, Júda leszármazottai.

 

Hosszú utat tett meg hát Jahve, mire eljutott a választott népéig. Terah, Ábrahám atyja például Nimród Udvarában élt, hercegi rangra emelve - ebből a közegből emelte ki őt Jehova.

A zsidó nép nem egy önállóan létező nép – a zsidó népet egy már meglévő népből fejlesztette Jahve zsidóvá. Ez a „meglévő” nép maga is kevert, keresztezett volt – Sém, Jáfet és Nimród (Kám) keverék.

 

A zsidók atyja Ábrahám, bár ő még nem zsidó, de a mag vele lett elültetve.

Az esszénusok szerint

„az isteni világ egy képességcsírát oltott bele Ábrahámba, mintegy a testi organizációjába, amely alkalmassá tette őt arra, hogy átélje önmagában az istenséget - természetesen még csak kezdeti formában.”

Ez az elvetett mag Ábrahám unokájának, Jákobnak a Júda nevű fiában hozta meg a termést, onnantól kapta meg a zsidóság a létjogosultságát.

 

Ez magában még nem lett volna elégséges, a zsidók tökéletesítése folyamatos volt, például a rabszolgaságokkal is (Babiloni, Egyiptomi). Ezt a biblia úgy tálalja, hogy Isten hol büntette, hol jutalmazta népét.

 

Mi a lényege a zsidóság létének? Mi a feladata?

 

A zsidóság lényege és feladata a Jahve/Nibiru szellemiség terjesztése. Ezért volt az a sok vándorlás is, a 10 törzs szétszórása, a világbeli szétszóródás.

Róm.11

25. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.

26. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:

27. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.

28. Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.

 

Értették-e vajon abban az időben ezt a beszédet? Hogy Pál apostol az Újtestamentum igéjének hirdetésén a zsidóknak hízeleg.

&

Idővel az Istenek kora lejárt – aki közülük időben nem hagyta el a Földet, itt rekedt, és földi emberré vált. Ekkor jött el a papok igazi ideje a maguk vezetőivel, elitjeivel. Ma erre a vezetőségre azt mondjuk, hogy a Háttérhatalom.

&

Az Ótestamentumi idők is lejártak, új szellemiség árasztotta el a Földet – a Jézusi szellemiség. A Jézusi szellemiség a Nap/Hold kultusz, a Nap/Hold Isten szellemisége. A Háttérhatalomnak lépni kellett – és lépett is. Rómában létrehozott egy ál-krisztusi vallást, az Ótestamentum alapjaira ráépítve az Újtestamentumot.

Mint ahogy az Ótestamentumból nehéz kihámozni a valóságot, ugyan úgy nehéz az Újtestamentumból is.

Az Újtestamentum csak akkor hasznos számunkra, ha a Jézus szellemisége szerint élünk.

&

Az Újtestamentum leglényegesebb eleme a keresztre feszítés. Érdekes, hogy a keresztre feszítést mindenki szó szerint értelmezi, pedig nem az. Még filmeket is készítettek belőle – feleslegesen.

A tény – a Jézus DNS-ét, szellemiségét, bevitték a frigyládába. Ezzel segít Jézus bennünket, hogy tudjunk a jézusi úton járni. Jézus a DNS-eit áldozta fel értünk, és a DNS-ein keresztül a lelkiségét.

&

A történet nem fejeződik be a keresztre feszítéssel, hanem folytatódik a feltámadással. Jézus szellemiségét beoltották a DNS-ünkbe, épp úgy, mint Ábrahámba a jahvei szellemiséget, és a beoltott DNS idővel feltámad, életre kell bennünk.

Jn. 20/17

"Monda néki (Máriának) Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."

 

Ezek szerint meg akkor egy Láda van – hát én ebben nem tudok zöld ágra vergődni.

&

Az Istenek tehát a szellemiségükkel tudnak hatni ránk, az életünkre, de hogy hogyan élünk, azt azért mi döntjük el. Kétféle szellemiség közül választhatunk a – a szíriuszi, és a nibiru szellemiség között. Szellemtestben majd oda fogunk kerülni, amelyik szellemiséggel azonosultunk a Földön.

Szíriuszon egalitásos a rendszer, Nibirun hierarchikus.

&

Amikor az Istenek „eltűntek”, a papok nagy hatalmat kaptak és gyakoroltak az emberiség felett. Ötletességből a papok sem maradtak le Jahvétől – Róma egyszer csak létrehozta az iszlámot.

Az iszlám vallást a Vatikán hozta létre. A Vatikán Jeruzsálemből római katolikus várost akart csinálni, szerették volna bekebelezni a Szent várost. Jeruzsálemben mind a zsidó, mind a római kormány üldözte a krisztust-követőket, de egymással sem fértek meg.

 

Miért akarta mindenki Jeruzsálemet? Ennek biztos van olyan rejtelmes oka is, amit a nyilvánosság nem tud. Esetleg ha a neveiből következtetünk valamire. Több neve is volt az idők folyamán: Éden, Kánaán, Sólyomvár, a Béke (Salem) városa….

 

Részletekbe itt nem mennék bele, ez helyett a nettről ajánlanák videót, amelyben jól elmondják mi miért történt abban az időben:

 

https://www.youtube.com/watch?v=Q6h-vfwdVek

 

Itt most inkább csak az iszlám szimbólumáról, jelképéről írok.

 

„… a Nap és a Hold „imádása” a legrégibb a világon.”

http://www.teozofia.hu/feltoltes/Titkos_Tanitas_2.htm

 

Ha ez így van, márpedig így van, akkor a jelképei is sokkal régebben alakultak ki, mint az iszlám vallásokban. - De miért lett az iszlám jelképe a félhold, és a csillag? Azért mert:

 

„Történelmi tény, hogy az iszlám megalakulása előtt az arábiai szabeanusok a hold-istent imádták,
aki a nap-isten felesége volt.”

https://realprophet.webnode.hu/videok-szovegei/hogyan-hozta-letre-a-vatikan-az-iszlam-vallast/

 

Ekkor a Holdisten/Napisten egészében Jáfet volt, és részben Nimród. Az előbbi nyugodt, békés, az utóbbi harcias, indulatos. Ha tehát az iszlámot a Hold-Istent imádó arábiai szabeanusokból hozták létre, akkor azok csak Nimród utódai lehetnek.

 

De azzal, hogy a régi vallásnak  eltulajdonították a jelképét, le is járatták azt. A félholdat a nem-muszlimnak ma nem ajánlatos használni, mert már csak a muszlimságot értik alatta –  gondoltam én. De aztán gyönyörű képekre bukkantam a netten, az oldal végére töltöttem fel őket.

&

Végezetül van egy írás az esszénusoktól, ami a kedvencem (kivonatosan):

 

Bencze Márton: Az Ó- és Újszövetség összefüggése. A kettő egysége

 

„Ennek a kultúrkorszaknak utolsó évezredében, Kr. e. 1800-tól, jelentkeznek a zsidó pátriárkák - Ábrahám, Izsák és Jákob -, majd néhány száz év múlva, Kr. e. 1200 körül, Mózes. Az óhéber nép Jákobbal az élen Egyiptomba települ (elég népes csoport), s ott el­szaporodnak, majd Mózes vezetésével visszatérnek a régi hazába. Ekkor születik meg a Tízparancsolat. Általában lényeges az, hogy az egyiptomi kultúra hatását megkapja az óhéber nép is. Ebben a korban jelentős a vérségi kötelék, mivel a vér örökíti át a képességeket. Az Ótestamentum tanítása szerint a zsidó nép erős vérségi köte­léke fontos volt, mert ez a kötelék konzerválta a vérségi kapcsolat révén tovább öröklődő képességet.”

 

Ezért, a vérségi kötelékért, vannak a zsidók – egyrészt elszigetelve a vegyes házasságoktól – másrészt belevíve a vegyes házasságokba – a vándorlásokkal, a szétszóródásukkal is. Egy mag mindig megvan, aki-ami nem keveredik, de szükség van a széleskörű keveredésre is, mint ahogy ez meg is történt a tíz törzs szétszóródásával is.

A keveredés nem csak fizikálisan történik – szellemileg is – és ez a lényeg. Egész (mostani) létünk lényege – milyen szellemiséget táplálunk magunkban? Szíriuszit, vagy nibiruit?

&

„Azt tapasztalták, s ezt taní­tották is: az isteni világ egy képességcsírát oltott bele Ábrahámba, mintegy a testi organizációjába, amely alkalmassá tette őt arra, hogy átélje önmagában az istenséget - természetesen még csak kezdeti formában.  Ez különben egy rendkívül fontos kultúrtörténeti időpont, hiszen a régi korok legnagyobbjai csak úgy tudták átélni az istensé­get, ha mintegy kiléptek önmagukból belső lelki és szellemi mivol­tukkal. Ma, mint azt már több ízben megfogalmaztuk, az a korszerű és helyes, ha önmagunkban éljük át az istenséget.

Az a képességcsíra, melyet az isteni világ beleoltott Ábrahám testi organizációjába, generációkon keresztül a vérben öröklődik tovább ­mondták az esszénusok, s 42 generáció kell ahhoz, hogy ez a mag teljességében kivirágozzék, hogy éretté váljék s gyümölcsöt hozzon az egész emberiség számára. Amikor ez a 42 generáció betettnek mondható - Ábrahámtól számítva - jön el az a valaki, aki magában kifejezésre juttatja, manifesztálja azt a tiszta isteni csírát, amely Áb­rahámba beleoltatott s amely alkalmassá teszi arra, hogy teljes fen­ségében átélje az istenséget önmagában. Ez lesz az Isten felkentje, a Messiás, a Krisztus.

Nem a levegőbe bámultak bele az esszénusok, amikor ennek han­got adtak. Magukban élték át, mégpedig úgy, hogy a szükséges is­kolázással, a lelket megtisztító gyakorlatokkal - amely lelki gyakorla­tokra nézve érdekes nyomokat tárhat fel az újabb kumráni leletei-; egyike-másika - kiküszöbölték magukból azt, amit őseiktől örököl­tek, s így bennük tisztán az maradt meg, amit Istentől kaptak. Az esszénusok azt tapasztalták, hogy ennek eléréséhez 42 generáció hordalékát kell lehámozniuk magukról. Örököl az ember valamit ap­jától, anyjától - mondották -, valamit nagyapjától, nagyanyától s így tovább. Minél feljebb haladunk visszafelé magunkban az ősök során. annál kevesebb átörökölt tulajdonság található akár jó, akár rossz legyen az, s a 42-ik generáción túl már semmi örökölt dolog nincs bennünk. Ezen a ponton megszűnik az átöröklésnek minden nyoma. Valójában a lelki tisztulásnak 42 fokozatán mentek keresztül az esszénusok, mígnem eljutottak oda, hogy semmi átöröklési bal­laszt, semmi lelki teher, semmi mellékes dolog nem maradt már bennük, minden ilyet kiküszöböltek magukból, s eljutottak odáig, hogy lényüknek bensejét, mintegy központi magvát rokonnak érez­ték az istenséggel, akiből származott. Ekkor már így szólott az esz­szénus-tanítvány: “Fölemelkedtem az én Istenemhez, amikor ezt a 42 fokot megjártam.

A fenti fejtegetés mutatja az esszénus felfogást: 42 generáción keresztül a véren át való leáramlásban érik az isteni csíra, amely aztán gyümölcsöt teremhet az egész emberiség számára. S megfor­dítva: 42 generáción visszafelé menve lehet eljutni az istenséghez, ha megfelelő lelki tisztító gyakorlatok által ehhez a művelethez hoz­zálátunk.

Azt is mondhatjuk: az esszénusok nemcsak arra emlékeztek, ami velük történt születésük és haláluk között, hanem megszerezték a képességet annak átélésére, amit bennük az elődök jelentettek. Ki­terjedt tehát az emlékezetük az ősök hosszú sorára, éppen 42 gene­rációra. Mellékesen megjegyezhetjük, hogy a kétfajta embertípus - a Prometheus és az epimetheus embertípus - közül az esszénusok nem az előrenéző, tehát nem a Prometheus-féle embert testesítették meg, hanem a visszanéző, az epímetheus embert (lásd: Goethe Pan­dora-ját).”

 

Ez az idézet kicsit hosszú, de érdekes. Elénk tárja, mi is történik bennünk a szellemiséggel, mert ugyan a lelki-szellemi világgal még ma sem vagyunk egészen tisztában, de attól az még létezik, bennünk van. Mindkét szellemiség bennünk van – a szíriuszi is, a nibirui is. Amelyiket intenzívebben használjuk, az tölt el bennünket. Kiben ez, kiben az van túlsúlyban, és nagyon úgy tűnik, hogy nem csak az Isteneknél, de az embereknél sem könnyen válik eggyé a kétféle jellem, a kétféle természet. Egyik népnél sem könnyen „válik a vér vízzé”, nem vegyülnek el egymással szívesen. Ezért is van annyi konfliktus az Istenek, és az emberek között is, sőt, ezért is van annyi konfliktus magában az emberben is, önnön magával szemben is.

 

Ennek az írásnak a hatására elgondolkodhatunk – vajon hol is tartunk mi most?

 

Egykor szétszedtek bennünket – most össze fognak terelni? Azt várják, hogy az emberiségben a vér vízzé váljon, feladja magát és tömeggé váljon?

 &

Végezetül példának egy idézet arról, genetikailag kik és mik is vagyunk mi valójában:

 

„Jubileumok 8:1-7 1 És a huszonkilencedik jubileum idején, annak kezdetén, az első évhétben, Arpaksád feleséget vett maga mellé, akinek neve Raszú’eja volt, Szúszánnak, Elám fiának a lánya, és ő fiút szült neki ennek az évhétnek a harmadik évében, akit Káinam*-nak nevezett el. 2 És a fiú felnövekedett, és apja megtanította őt az írásra, és ez elindult, hogy keressen magának egy olyan területet, ahol várost alapíthat magának. 3 És egy írást talált, amelyet még a régiek véstek kőbe, és elolvasta a leírottakat, és lemásolta magának azt, amivel vétket követett el; mert abban az Őrangyalok tanításai voltak, arról, hogy miként figyelték a nap és a hold és a csillagok állásait, hogy azok jeleiből jósoljanak. 4 És leírta ezeket, de nem árult el semmit mindebből, mert félt, hogy Noé fülébe jut, s az haragra gerjed rá emiatt. 5 És a harmincadik jubileumban, a második évhétben, annak első évében feleséget vett magához, akinek neve Melka volt, Jáfet fiának, Madai-nak lányát, és a negyedik évben fia született, akit Szelahnak nevezett el, mert így szólt: ‘Valóban küldött vagyok.’ 6 És Szelah felnőtt, és feleséget vett magához, Keszednek, apja fivérének lányát, kinek neve Mu’ak volt, a harmincadik jubileumban, az ötödik évhétnek az első évben. 7 És [Mu’ak] fiút szült neki az ötödik évben, akit Hébernek nevezett el; és az szintén feleséget vett magához, és feleségének neve Azurad volt, Nebrodnak a lánya, a harminckettedik jubileumban, annak hetedik évhetének a harmadik évben. (* A Kenané név egy változata.)

Ha talán nem egészen véletlenül maradt ki Kenané neve a választott családfából, annak egy oka az lehet, hogy ki lett tagadva abból. Kenané ugyanis titokban megtartotta az okkult iratokat és belemerült azok gyakorlásába, ami a későbbiekben jobban egyértelművé válik. A mai asztrológia illetve horoszkóp-jóslás a bukott angyalok tanításából ered, s elsősorban a káldok által maradt fenn és terjedt tovább. Ebben szerepe volt a Kenané által megtalált és megtartott írásoknak is.”

 

Ebben az idézetben benne van a sémi-jáfeti-nimródi vérvonal- és szellemiség keveredése, és benne van egy Káinam is, aki nem bőrruhákat, de (okkult) iratokat, szellemiségről szóló tanokat lopott.

 

Mit is mondhatnánk erre? Már azt sem tudjuk, ki fia-borja is vagyunk – a nemzetek még élnek a nyelvükben – de meddig?

 

 &

 

HOLD-NAP-CSILLAG-MOTÍVUMOK

 

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=0&pid=&pev=2016&pho=08&pnap=15&kat=&searchkey=&hol=&n=lambert

 

Ezek a motívumok magukért beszélnek.