Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

MILYEN GAZDAG AZ ÉLETÜNK?

 

Hogy ne legyen szegény, gazdagíthatjuk, színezhetjük.

 

A lakásban, ahol most lakom, az előző tulajdonos, egy nyugdíjas hölgy, rákos volt, hogy ne szenvedjen, öngyilkos lett (altató). A vevő, az új lakó, úgy érezte, a lelke-szelleme nem ment el a hölgynek, itt maradt, a lakásban, ezért a barátaival egy szeánszot tartottak – megkérték, távozzon, és ő távozott. Ennek kb. öt éve.

 

Egy éve én lakom itt, de éppen költözésben vagyok. Egy vasárnapi ebédkor meleg volt a kis lakás – többen is voltunk bent, kinyitottam az ajtót a folyosóra, beszállt egy icike-picike légy, és itt volt egészen péntek éjjelig. Bevallom, le akartam ütni, mert folyton rám szállt. Nyár van, kis ujjatlan póló…

 

Ügyes volt, nem hagyta magát. Csütörtökön este beugrott – ez a légy éppen olyan icike-picike, mint amilyen az öngyilkos hölgy volt – lehet, hogy a hölgy nem is ment el, lehet, hogy mégis itt maradt?

 

Beszélgetni kezdtem vele, kértem, menjen el – nem ment. Péntek este már alkudozni kezdtem – tőlem maradhat is, elférünk ketten is, csak ne mászkáljon rajtam.

 

Ez a próbálkozásom sem jött be.

 

Éjjel azt álmodtam, tele a szobám nagyon sok nagy léggyel. Ellepték a szoba falait. Arra gondoltam, mennyi ideig tart majd nekem ezektől megszabadulni! Fel is ébredtem rá, de mindjárt vissza is aludtam.

 

Reggel úgy ébredtem, hogy tudtam az álomról – mert nem mindig tudok róla. Nem foglalkoztam vele, gyorsan ki is ment a fejemből.

 

Este vettem észre – nincs legyem! Nincs itt az icike-picike legyecském! Egész nap sem volt itt. Meg azóta sincs.

 

Úgy látszik, az éjjeli légy-társai eljöttek érte, és magukkal vitték.

 

Nyugodjál békében icike-picike legyecske…..