Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

AUSCHWITZ

 

A vagonban a kisfiú elvesztette a cipőjét, a nővére leszidta. A kisfiú reggelre meghalt. Ő életben maradt, és azóta lelkiismerestfurdalása van, amiért beszélt így az öccsével?

 

„Arra döbbentem rá ott, a vagonban, hogy mostantól kezdve minden mondatom legyen olyan, hogy az utolsó mondatként is megállja a helyét. Mert nem tudhatom, hogy lesz-e egy következő.”

-

Nem élhetsz úgy, hogy állandóan a fejed fölött lévő kardot nézegeted. Meg lehet érteni a nőt, hogy azóta ebben a hitben él – de még ezt a történetet is lehet másképp is értelmezni.

 

A szellemünk – lelkünk, megérezhet, sőt, tudhat előre valamit – a lány is megérezhette, tudhatta, mi fog történni, ettől borult ki, ettől fakadt így ki.

 

Nagyon összetett ez a mi életünk, mi meg éljük, ahogy tudjuk – mert mit is tehetnénk mást?

 

Mindig az érzésünk, tudásunk, a felfogásunk szerint értelmezzük a dolgokat – itt sem tehetünk mást. Számunkra minden pillanat valóság – a mi valóságunk. Félrevezetnek, mikor azt mondják – „ez” nem te vagy, ne azonosulj ezzel, meg azzal. – Szerintem minden pillanat te vagy, minden pillanatodat te hozod létre azzal, hogyan érzel, hogyan veszed a dolgokat – a környezet, a helyzet hatására, persze – és ha a másik pillanatban már másmilyen vagy, az ellenkezője, akkor az is te vagy. Önmagaddal mindig azonosulsz. A saját léted te vagy.

 

A színész is hasonló – de csak hasonló, és nem ugyan az. Akkor a legjobb a színész, ha bele tudja magát érezni a szerepébe, ha átéli azt. De ez a szerep csak erre az előadásra szól szól, ezt a szerepet nem viszi a színész magával a „másvilágra”. Az igazi, a saját átéléseinket viszont visszük, és ott, szellemileg, bármikor újraélhetjük.  Itt, a Földön, ha valamit elrontottunk, még, ha nem is mindent, de van, amit javíthatunk – ott viszont már nem, mert ahhoz fizikai test, fizikai lét kellene. Ezért fontos, hogy minél több jó élményt gyűjtsünk a Földön, mert különben pokol lesz a szellemi világunk, szellemi létünk.

 

Ez a fizikai létünk célja, és értelme!

 

Csak hát ezt úgy érjük el, ha már a Földön is így élünk – ha itt sokat szenvedünk – az érzéseink, a hozzáállásaink miatt – akkor az már itt is pokol, meg a másvilágon is az lesz. A cél a szellemi világ elérése – a földi életünk pedig az odavezető út. Mindig mondják – nem csak a cél a fontos, de az út is, amelyen a célhoz érünk.

 

A világot nem tudjuk megváltoztatni, magunkra szabni – de tudatossággal tudjuk a hozzáállásunkat kézben tartani – kezelni.

 

Sokat küzdünk olyasmikkel is, amikkel nem érünk el eredményt, mert valamit nem jól csinálunk. A másvilágon az lesz a problémánk ezzel, hogy ott majd látjuk, hogyan kellett volna másképp, de ott már nem tudjuk megtenni. Ezért volna jó, ha már most, itt a Földön, találnánk rá valamilyen módot.

 

Nem lehet mindig mindenen segíteni – próbáljunk legalább magunkon….