Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

ÉN, A LÉLEK

 

Hallgatom az előadásokat, videókat – „Isten, Isten, Isten” – az Isten szellem. Isten, mint szellem van bennünk, a DNS-ünkben. A szellem feladata, értelme, hogy rezgésével életben tartja a lelkünket, hogy cselekvésre ösztönözze – fizikai, szellemi cselekvésre.  A lélek feladata, értelme, hogy mire kollektívan elhagyjuk a Földet, szellemmé váljon. A szellemmé válás annál gyorsabban megy, minél többet rezgünk, minél többet cselekszünk. Akkor tudunk minél aktívabbak lenni, minél többet cselekedni, minél magasabban rezegni, ha valamibe nagyon beleéljük magunkat. Mondanám, ha valamit nagy kedvvel csinálunk – csakhogy… Mi a bánatba is nagyon bele tudjuk magunkat élni, a szenvedésbe is nagyon fel tudunk pörögni, és ha ezt gyakran csináljuk, akkor a szellemiség is átáll erre, és arra ösztönöz bennünket, hogy minél többet szenvedjünk – mert neki a lényeg a pörgésünk, a cselekvésünk. A szenvedés is cselekvés.

 

A nemcselekvés, az unalom, viszont öli a lelket-szellemet egyaránt.

 

A szellem egyaránt tud ártani és segíteni. Ha a rossz felé hajlunk, ha az pörget fel bennünket, akkor ő azt szorgalmazza, arra ösztönöz bennünket – és ugyan ez van a jóval is. A bánatot, a szenvedést, nem tudjuk kikerülni – csak ne ragadjunk bele, előbb-utóbb lépjünk túl rajta.

 

Ha ezeknek tudatában vagyunk, akkor tudjuk tervezetten élni az életünket. A lélek választ, a lélek dönt – az ember lélek. Az ember lélek, de önmagában nem tud egzisztálni, szüksége van a szellemre, és a Földön a fizikai testre.

 

Ez például egy nagy hiányossága a mai előadásoknak – egyfolytában az „ÉN”-ről beszélnek, de nem mondják meg, ki az az ÉN. Ez nélkül pedig nincs meg az alap, a ház a levegőben lóg .

 

Szerintük ki az az ÉN?

 

Azt mondják, a lélek ezt csinál, azt csinál velem… Velem? Ha én lélek vagyok, akkor a lélek önmagával csinál, amit csinál.

 

Csak egy példa az egyik előadásból:

 

„A lélek uralja a létünket, de mi nem tudjuk.”

 

Na, ennek így semmi értelme. Ebből is látszik – az előadó egyszerűen nem tudja, hogy az ember lélek. Mert a lélek tényleg „uralja” a saját létét azzal, hogy ő választja meg, ő dönti el, mit hogyan csinál, vagy nem csinál – de ezt saját magával teszi.

 

Az ÉN nem egy különálló valaki, az ÉN maga a lélek.

 

Ugyan ez a helyzet az Istennel is – így az Isten, úgy az Isten. Ez így annyira elvont, megfoghatatlan – az Isten a bennünk lévő, kapott, teremtői, univerzumi, szellemiség – hatalmas energia, aki mindenben segít bennünket – csak figyeljünk oda, mire használjuk őt.

 

A rosszban is nagyon sikeresek tudunk lenni, és a lélek nagyon hajlamos a megszokásra is. Anyum mondása volt – a szokás, az nagy úr, tudod-i gyerekem?

 

A szokásoktól nehéz szabadulni – már, ha szabadulni akarunk – mert a szokásban a lélek-szellem összekovácsolódik, egybeforr, és így ketten, együtt, nagyon eredményesek azért, mert itt már nem habozik a lélek, mit, hová, merre – itt már határozottan cselekszik.

 

&

 

Nem olyan bonyolult ez a mi belső világunk, mint ahogy azt az előadásokon sulykolják belénk – lélek vagyok, aki testet, szellemet kapott, és rajtam múlik, mit hogyan használok. A cselekedeteimen keresztül látom, mire használom a bennem lévő szellemiséget, az egészségemen keresztül látom, hogyan használom a testemet. A testre is vigyázni kell, mert a test a lélek háza.

 

Test nélkül a lélek hontalan, és elhagyja a Földet.