Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

KOROK SZELLEMISÉGEI AZ ESSZÉNUSOK SZERINT

 

Ezek a dolgok a tudatalatti szellemiségről szólnak, arról, hogy szellemi fejlődéssel kapcsolatba tudunk lépni a tudatalattival, ezáltal pedig sokkal gazdagabb, színesebb, értékesebb lesz a külső-belső világunk.

 

Isten, a Teremtőnk, a szellemiségével van velünk, bennünk, akár hívők vagyunk, akár nem, mert teremtői szellemiség nélkül nélkül nincs élet.

 

A makarizmák jelentése – boldogságról szóló tanítások. Ennek első tétele, Károly fordításában:

 

„Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.”

 

Eredeti görögben, szó szerinti fordításban ez így hangzik:

 

„Boldogok, akik koldulják (keresik) a szellemet, mert önmaguk által övék lesz a mennyek” országa."

 

További szó szerinti fordítás:

 

„Boldogok a szel­lem koldusai, keresői, mert önmaguk által, vagy saját erejük révén övék lesz a mennyeknek országa.”

 

&

 

A magyarban azért van a szellem helyett lélek, mert a szellem kifejezést a 869-ben tartott konstantinápolyi zsina­ton törölték a bibilából - mi pedig ezután vettük fel a kereszténységet.

 

&

 

„A középkori egyház nem kívánta híveitől az aktív szellemi részvételt, sem az egyházi-vallási-hitbéli, sem a társadalmi­politikai életben. Kívánta azonban és megkövetelte a vezetés tekin­télyének kritika nélküli elfogadását, az engedelmességet. Ilyen lelki atmoszférába jól beleillett a makarizmák leegyszerűsített értelmezé­se, mely magyarul így hangzik: boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.

 

Ha az eredeti görög szöveget vesszük alapul, mely magyar fordí­tásban így hangzik: boldogok, akik koldulják a szellemet, akik keresik a szellemet, mert így saját erejük által, önnön tevékeny­ségük áltat övék lesz a mennyek országa, akkor világossá válik, hogy nem a lelki szegénység, a tudatlanság, a tétlen belenyugvás, a tájékozatlanság, vagy éppen az együgyűség állapotába való bele­nyugvás jelenti a boldogságot. A mennyek országának megismeré­sét, a mennyek országa erőinek és képességeinek tulajdonba vételét az aktív szellemnek valamilyen munkája, mégpedig a saját emberi munka eredményezi. Tehát az ember önmagában, a maga benső ereje által megszerezheti és átélheti a mennyek országát, Isten or­szágát, életének ebben a földi öntudatos állapotában.

 

S ez a boldog­ság!”

 

&

 

Ezek a dolgok a tudatalatti szellemiségről szólnak, arról, hogy szellemi fejlődéssel kapcsolatba tudunk lépni a tudatalattival, ezáltal pedig sokkal gazdagabb, színesebb, értékesebb lesz a külső-belső világunk.

 

&

 

„Kimondották ugyan 869-ben, hogy az emberben nincs jelen sem­miféle szellemi szubsztancia, hanem csak lelki elem, de az élet végül is nem ehhez igazodott. A XVI. század embere már nem nyugodott bele abba, hogy minden további nélkül elhiggye és magáévá tegye, amit elébe adnak a hit dolgában. Érteni akarta, s a lehető legtudato­sahban megvizsgálni azt, amit hitvallás formájában készen kap. Maga Dávid Ferenc vallotta, nagyon erőteljesen: “Mindeneket meg­próbáljatok, s, ami jó, azt megtartsátok" . Ez nem csupán a befo­gadó léleknek, hanem egyúttal az aktív szellemnek a munkája már. Ez az aktív szellem öntudatossá teszi az embert, megerősíti énjében, felfogásában, látásmódjában, munkálja benne a meggyőződés elvét.”

 

Milyen jó végre hallani-olvasni azt, hogy a hitet lassan felválthatja a tudat – meg azt, hogy az ember képes az önfejlesztésre, önerőből képes a szellemi fejlődésre. Ami ehhez kell, az nem más, mint maga az életvitel.

 

Az esszénusok arra is kitérnek, hogyan léptek kapcsolatba a tudatalatti szellemvilággal a Jézusi kor előtt:

 

„A régi időkben Istennek országát csak akkor élhették át, akik erre felkészültek, ha önmagukból kiléptek, ha a földi érzéki világ eszkö­zeit mintegy kikapcsolták, kioltották magukban.

 

Ma éppen a felfo­kozott öntudat és a szellemi képességek segítségével élhetjük át itt ebben a földi világban a mennyek országát.”

 

&

 

ÉN:

 

Érdekes, a meditáció a Jézus előtti módszert követi:

 

A tudatalatti kapcsolatfelvételre felkészülnek, önmagukból kilépnek, a földi érzéki világ eszkö­zeit mintegy kikapcsolják, kioltják magukban.

 

&

 

„Egy alkalommal, amikor a farizeusok jelet kívántak Jézustól - ettől tették függővé melléállásukat s elismerésüket az ő küldetése tekinte­tében - Jézus azt mondta nékik, hogy nem adatik néktek más jel, hanem ha Salamon jele és Jónás jele.

 

A Salamon jele azt a képességet jelentette, melyet az ember szü­letésekor ajándékul kap a teremtő Istentől. Ez a képesség - a Sala­mon király féle bölcsesség - olyan, amely adatik, megvan, az ember csak használja, s használván átéli Isten és az isteni világ erőinek a létezését. Salamon király rendelkezett ezzel a kiváló képességgel, nem azért azonban mert kemény munkával megszerezte ezt a ké­pességet, hanem azért mert ajándékul kapta Istentől (ÉN: A  génjeibe ültették).  Ezt a fajta képességet nevezték abban az időben, Jézus korában s az előtte való ezer esztendőben, Salamon jelének. Ha tehát valakin rajta volt a Salamon jele, vagy Salamon bélyege, nagy tisztelettel vették körül, mivel az ilyen ember belelátott a lelki, a szellemi, az isteni világ rejtelmeibe, s az ilyen ember számára nyilvánvaló volt Isten létezése, az isteni világ erőinek és törvényszerűségeinek a létezése.

 

A másik, amit Jézus a farizeusoknak mond: a Jónás jele. Erről már történt említés. Arról van szó, hogy az akkori főiskolákban, az ún. misztériumiskolákban, hosszas előkészítés után mély alvás álla­potába helyezték a tanítványt, s a 3 és fél napos mélyen alvó álla­potában átélte a lelki, a szellemi világ tényeit és erőit, majd öntudat­ra ébredése után visszaemlékezett a látottakra, illetve átélt élménye­ire. Ez volt a beavatás az isteni világ rejtélyeibe, kilépés önmagunk­ból, mivel más módja nem volt a mennyek országa, az Isten országa átélésének, ez volt a Jónás jele. Minden ókori népnek, s a még korábban élt népeknek is megvolt a maga módszere arra, hogy eze­ket a nagy és tiszteletre méltó dolgokat műveljék, hogy Isten országa tényeiről ismereteket szerezzenek maguknak s az ilyen ismeretek kijelentését, hírül adását nagy tisztelettel vették azok, akiknek lelké­ben volt fogékonyság ezek iránt a szent dolgok iránt.

 

&

 

Mi, maiak, a fejlődés folyamatában építjük meg magunkban ezt az aktív szellemet. Az emberiség kezdeti állapotokból indult el, mígnem elju­tottunk oda, ahol ma vagyunk, amikor ki-ki közülünk az öntudat magas fokán bizonyságát tudja adni a maga én-voltának. Nyilvánva­ló, hogy egy olyan további fejlődés előtt állunk, amely még erőtelje­sebb én-tudatot eredményez számunkra.

 

A Kr. előtti időkben inkább csak én-érzete volt az embereknek, mely inkább befogadó, mintsem aktív lelkület volt. Mikor Jézus fellépett, lépten nyomon arról tett bizonyságot, hogy ő maga egy addig nem tapasztalt erőt hordoz magában. Isten országának ereje volt ez, és alkalmassá tette őt arra, hogy önmagában átélje ezt a benne jelen lévő Isten országának ere­jét. Azóta ez az ország, Isten országa, más szóval a mennyek or­szága mindenki által megszerezhetővé vált.”

 

&

 

Isten országa, Isten ereje, egyértelműen a tudatalatti szellemiségünk, amivel mindenki kapcsolatba léphet a szellemi fejlettségétől függően. Nem számít, hogy „van-e” Istene, és milyen, nem számit, ha éppen ateista is. Az ateista is teremtett lény, a teremtői szellemiség benne is megvan, mert ez nélkül nincs élet.

 

A magasabb rezgésszinten lévő tudatalattitól információkat, ismereteket, felismeréseket kaphatunk. És – ahogy az esszénusok írják:

 

„egy olyan további fejlődés előtt állunk, amely még erőtelje­sebb én-tudatot eredményez számunkra.”

 

&

 

(Csak zárójelben jegyzem meg – kétféle szellemiség van – ártó, és segítő – mert az emberiségnek kétféle teremtője is van – és mára, mi, teremtettek, nemzéssel már összekeveredtünk. Ennek következménye, hogy mindkét fajta szellemiség bennünk van, mindkét szellem rezgése egyaránt magas, mindegyik a tudatalattiban van, mindegyik ad információkat – rajtunk múlik, melyiket használjuk, melyikkel tartjuk a kapcsolatot.)