Az alábbi cikkből ez az érdekes:
 

"a fehér mészkőfelületet még külön le is csiszolták, ami a korabeli beszámolók szerint szikrázó, csillogó, földöntúli kinézetet kölcsönzött a piramisoknak. És a csúcsot még le is aranyozták a biztonság kedvéért."

A hófehér mészkőfelületnek is biztosan megvolt a maga jelentősége,  de nem tudom, hogy mi. A csúcs learanyozásáról viszont már eszembe jutnak valamik - eszembe jut az Aranykor, meg eszembe jut a Salamon templomában lévő sok arany, vagy akár az alkímia....

A fizikai világunk "létrehozója" az oxigén, és a megszűnésének oka - szintén az oxigén.

Eljön az idő, amikor minden oxidálódik - vele együtt mi, emberek is. Az arany az, ami nem oxidálódik, ezért ha aranyba "bújunk" megmaradunk, vagy tovább megmaradunk.

Ezért "bújtatták" a piramist is aranyba, ezért építette Salamon is az "aranyos" templomot - égi látogatókat várt, akiknek erre járt a bolygójuk. A templom elkészült, a látogatók mégis elmaradtak - már túl kockázatosnak tartották a földi látogatást, féltek, nehogy itt rekedjenek.

Most már várjuk az Aranykort - teljes téveszmékkel. Azzal, hogy ez egy tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz. - Nem lesz - oxidáció lesz. Ennek elkerülésére aranyba "bújik" majd, aki teheti. A vallási és világi nagyhatalmak eddig már óriási mennyiségű aranyat halmoztak fel -  és egy olyasmit, ami a léthez nélkülözhetetlen - ős-sejtet. Az ős-sejtből biztosított az élelmezésük, meg sok minden más (például az egészség terén is).

Most nem piramisokat építünk, hanem földalatti bunkereket, építményéket. A föld felett fudball-stadion, a föld alatt (majd) bunker. A föld felett üres szellemváros, a föld alatt..... Sőt, már a tenger alatt is meghúzódhat az ember.

Ez lesz az Aranykor.

Mi, többiek, meg majd a Holdról szemlélgessük őket  a varázs-szemüvegünkkel.

A CIKK:

Milyenek, hát ilyen sárgásbarnás sivatagszínűek – vágja rá a választ bárki, aki látta már azegyiptomi piramisokat akár fotón, filmen, vagy szerencsésebb esetben a saját szemével. Ez azonban csak az utóbbi pár ezer évben igaz, azelőtt, a fáraók korában a piramisok vakító hófehérek voltak, és úgy csillogtak a napsütésben, mintha hatalmas ékszerek lennének.

A piramisok a mai állapotukban is monumentális alkotások, azonban ma már hiányzik róluk az a réteg, ami annak idején igazán pompássá varázsolta őket: a hófehér bevonat. Ez hatalmas, másfélszer másfél méteres, több tonna tömegű, milliméterre pontosan csiszolt mészkőtömbökből állt, ami a piramisok nagy kockákból álló, lépcsőszerű oldalait fedte, egyenletes, sima felületet létrehozva.

Miután a helyükre illesztették őket, a fehér mészkőfelületet még külön le is csiszolták, ami a korabeli beszámolók szerint szikrázó, csillogó, földöntúli kinézetet kölcsönzött a piramisoknak. És a csúcsot még le is aranyozták a biztonság kedvéért. Olyan vakítóan fehér volt a borítás, hogy éjjelente, amikor a Hold és a csillagok fénye a piramisokra esett, úgy tűnt, hogy a grandiózus gúlák világítanak. Így voltak a piramisok igazán méltó síremlékei az istenként tisztelt fáraóknak.

És hogy hová lett mára ez a pazar borítás? A hófehér mészkőbevonat legnagyobb részét egyszerűen elhordták a díszítőelemek alapanyagának a középkori Kairó építésekor. A kairói mecsetek például szinte mind a piramisok széthordott borításából épültek. A maradék nagy törmelékkupacok formájában hevert a piramisok tövében, amíg el nem takarították, amikor a turizmus kezdett jövedelmező üzletág lenni Egyiptomban. Itt-ott, foltokban még lehet látni az eredeti mészkőborítás darabjait a piramisokon, de a polírozott felület és a hófehér szín már a múlté – 4500 év időjárási viszontagságai mély nyomot hagynak egy olyan puha anyagon, mint a mészkő.