Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A FEJ ÉS A NYAK

 

https://www.youtube.com/watch?v=2FEZHvQm0Ag&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3cXnDLgVgoBsNGTO0rAKmCp4kX7tnp1StcdRhhzyPcyuuaQ3-_fQi002w

 

Nagyon szépen összeállított, szimpatikus, hasznos előadás, főleg úgy, hogy ma mindenki negatívan áll az egóhoz.

 

Én ugyan másképpen tálalom, de ez a lényegen nem változtat:

 

Az egora mindenki azt mondja – a külső ráhatás a lélekre.  Erre én is átvettem ezt a hozzáállást – a belső ráhatás a szellem-, a külső ráhatás az egó ráhatása.

 


A videó meghallgatása után ezt kicsit átértelmeztem. Ahogy elmondja, ahogy minősíti az egót, rájöttem – az egó valójában a mindkét ráhatás, a külső-belső egyaránt.

 

Az előadó szépen elmondja, az egó mennyire vezetni akarja a lelket – no, ez tulajdonképpen a szellem!

 

Azt már én is többször írtam – a szellem abba az irányba viszi a lelket, és azokba a megszokott helyzetekbe viszi bele, amelyekben aktívabb, szaporább a lélek rezgése – mert őt ez élteti. És ugyan ezt mondja az előadó is, csak ő egót mond, én szellemet.

 

Ő az egóval folytat értelmes beszélgetést, én a szellemmel. De a megnevezésen túl, teljesen egyet mondunk.

 

 &

 

"Elménknek (szellemünknek) megadatott az, ami semmi más részünknek sem sajátja: önmagáról gondolkodhat. Érdemes belefogni ebbe az „öngondolkodásba”, hogy az elme valóban a feje legyen az ember egészének (Grúsz Róbert).”

 

Szellemünket a lélek hozza létre az érzéseivel, de utólag gondolkodhat róla a lélek, felülbírálhatja, elutasíthatja. A léleknek nélkülözhetetlen a szelleme, mégis, a gyeplő legyen a lélek kezében.

 

A szellem a fej – a lélek viszont a nyak, amely forgatja a fejet.

 

&

 

Azért mondok szellemet ego helyett, mert szerintem olyan szervünk, olyan testrészünk, hogy ego, nem létezik. Az ego latin szó, „én”-t jelent. Ez az „egós” dolog valójában erről szól:

 

A lélek folyamatosan kapja a külső-belső információkat, és sugallatokat, amelyek hatnak rá. A külső ráhatás az élettér, amelyben élünk, a belső a lelki szellemiség (tudat), és a tudatalatti.

 

Ezek a ráhatások nélkülözhetetlenek a lélek számára – de, ahogy fentebb is írtam – nem mindegy, kinek a kezében van a gyeplő.