Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

EGO

 

Sokféle szervünk van - van látható, és van láthatatlan szervünk – meg van egónk.

Az ego is egy külön szervünk? Számtalan példát találok arra, hogy az egót elkülönítik önmagunktól:

Egy barát:

„Szerinted mi az ego? - Az eredetünktől elszakadt részünk.”

Mások:

„Az olyan személy, akinek magas az egója, képtelen magát a Lelkével azonosítani"

„Az egónak és a léleknek egyensúlyban kell lennie. Ezt elérheted meditációval, amivel az elmédet le tudod csendesíteni, így nem fognak a gondolatok közbezavarni.”

Egy másik, egy-ugyanazon szerzőtől, egy-ugyanazon az előadáson:

„Az ego az a részünk, ami a saját érdekeinket képviseli. Az ego miatt van az, hogy az ember a saját életét előre viszi. Képviseli az érdekeit, foglalkozik saját magával”. – „Az egyéniség kell, csak abban ne legyen benne az ego.”                                                                                  

Hát tényleg - kicsoda – micsoda ez az egó? Egy csodabogár? Barát, vagy ellenség?

Az ego latin szó, magyarul én-t jelent. El nem tudom képzelni, miért misztifikáljuk ezt a szót, és miért tekerjük ki annyira a jelentését, hogy már rá sem tudunk ismerni? Én nem az ego vagyok – mondják - de akkor ki, vagy mi vagyok? Én nem vagyok én?

Építsd le az egót, szabadulj meg az egótól – mondják. – Építsem le az énemet? Valahogy semmi ételme ennek az egésznek.

Annyit, de annyit rágódtam ezen mire eljutottam a felismerésig, és akkor láttam – ez pedig pofonegyszerű.

Milyen értelemben használjuk az ego szót, az ego kifejezést? – Az ego szó alatt az „önző én-t” értsük. Egy banális eset segített ennek az egyszerű valaminek a felismeréséhez.

Vásároltam egy grill-csirkét, és közben jött egy idősebb hölgy, akinek inkább mondanék nénikét, amilyen szerény volt az illető (körülbelül velem egyidős), és megkérdezte az eladótól, kaphatna-e két-három szelet kenyeret.

Utólag kiderült, nem ingyen kérte, fizetett volna érte, de az eladó ingyen adott neki néhány kenyérvéget. Ahogy távozott a néni, sóvárgó szemekkel nézte a szépen piruló csirkéket, és én éreztem a belső kényszert, hogy vegyek neki egy felet – de nem mozdultam. Nem tudom megmagyarázni, miért. Nekem sincs elég pénzem arra, hogy megvegyem mindazt, amit szeretnék – de hol van ez attól, hogy szemlesütve kérjek 2-3 szelet kenyeret?

Baktattam hazafelé, és nagyon rossz volt a kedvem, folyton a sóvárgó szemek lebegtek előttem. Lelkiismeret-furdalásom volt, és azt nem szeretem. Semmit nem szeretek, ami lehúzza a lelket. – De ez az önmagammal való kínlódás is jó valamire, mert addig bandukoltam az úton, hogy lassan kezdett megoldódni a dolog. – Mért nem vettem meg neki a csirkét? Sajnáltam a pénzt? Gondoltam, inkább mégis magamra költöm, mint másra? – Nem, csak elmafláskodtam a dolgot, leblokkoltam. Szoktam néha ilyet csinálni.

Ha a pénzt sajnáltam volna, akkor ez önzés lenne, egóság - így meg egyszerűen csak maflaság.

És itt ugrott be – persze, az ego – önzés. Egy döntésemnél nem csak az számít, hogyan döntök, hanem az is, miért, milyen okból döntöttem? A döntés mindig a léleké. A lélek tehát nem általánosságban önző, vagy önzetlen, hanem ez mindig az adott döntésétől függ az adott pillanatban, helyzetben.

Önző tehát a lélek tud lenni, a lélek pedig én vagyok. Ezen az sem változtat, ha én abba kapaszkodok – én nem az ego vagyok. Mert bizony hogy az vagyok – amikor az vagyok. Önző. Amikor önző vagyok.

Építsd le az egót – mondjuk – építsd le magadban az önzőséget – de ez nem ugyan az, mint amit sokan mondanak – építsd le az „ént”, építsd le az egyéniségedet, mert az egyéniséget nem le-, hanem éppen fel kell építeni, kialakítani. A lélek meg majd eldönti, milyen egyéniség akar lenni.

De mégis – az önzésre miért használjuk inkább az ego szót az önzés helyett? - Mert ez így nem hangzik konkrétnak, ez olyan nesze semmi fogd meg jól – mindenki ért alatta, amit ért – önmagunk előtt szépítsük magunkat. Ettől olyan divatosak, menők, makulátlanok vagyunk. Nem jut eszünkbe, hogy az egóság egyszerűen önzőség. Nem jut eszünkbe, hogy az idegen kifejezéssel csak elhatárolódunk a saját önzőségünktől - mosom kezeimet, ez nem én vagyok, ez csak az egóm. Magyarra fordítva, szó szerint azt mondod – én nem vagyok én.

„Az egónak és a léleknek egyensúlyban kell lennie. Ezt elérheted meditációval, amivel az elmédet le tudod csendesíteni, így nem fognak a gondolatok közbezavarni."

Meditáljunk, hogy leszokjunk az önzőségről? Ilyen téren nincs tapasztalatom. Rajtam a tudatosodás segít.

&

A felismerésnek most is örülök, de a fél csirkeesetet azért még sajnálom.