Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

VIRTUÁLIS VILÁGUNK

 

Hány világunk, hány életünk van egy időben? – Kettő. A fizikai létben van egy valóságos, egy fizikai életünk, ugyan akkor van egy virtuális, vagy szellemi világunk is.

Mindkét létezésben irányadó, mérvadó, a tudat, hogy tudjunk arról, hogy létezünk, és az érzelem – hogy érezzük is a velünk történő dolgokat.

Az érzést a lélek adja – a lélek tehát mindkét életünkben részt vesz. Például az álmok virtuális cselekedetek, de érzéseket gerjesztenek bennünk.

&

Miért van virtuális életünk? A szellem miatt. A szellemünk nagyon is aktív  tud lenni, mindig teremtene, olyan iramban, amit a fizikai valóság nem is tudna követni.

&

Hol teremt a szellem? Teremt a tudatalattinkban, az álmainkban, teremt a gondolatainkban.

Többször van, hogy belsőleg, a gondolatainkban olyan jól összehozunk valamit, és amikor a valóságban is létrehozzuk ugyan ezt, az már nem olyan tökéletes, mint megvalósítás előtt.

Szoktuk mondani – a legelső gondolatunk lett volna az igazi, a jó, de nem hallgattunk az ösztönünkre, másképp csináltuk, és nem lett jó. Ennek is a szellem az oka. A szellem abban a „szent pillanatban” megmondta nekünk a tutit, a legjobb megoldást, de mi haboztunk, nem reagáltunk rá elég gyorsan, a szellem nem tudta kivárni a döntésünket, újabb ötletekkel halmozott el bennünket, amik aztán félrevittek, és egy rosszabb döntést hoztunk.

A szellem könnyen hozza a döntéseket, mert neki nincsenek érzései, így nem érzi a döntések következményeit sem. A szellem érzéketlen. Amint megteremt valamit, az máris érdektelenné válik számára, máris keresi az új teremtési lehetőségeket. A következmények a testté, és a léleké.

Az a jó, ha ez a hármasság harmóniában van az embernél. A biblia is ezt mondja:

Mt: 18,20

Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

&

Bizonyára az is előfordult már, hogy egy-egy eseményben úgy érezzük, ez már nemrég egyszer megtörtént velünk. Déja vu érzésünk támad, amitől zavarba jövünk. A déja vu érzés, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, hogy az adott esemény korábban már megtörtént vele. Ezt az érzést kétféle jelenség idézi elő. Az egyik, amikor a múlt töredéke tényleg beugrik a tudatunkba, a másik, hogy az adott eseményt a szellem már végigjátszotta virtuálisan, a képzeletünkben, mi meg utána ugyan ezt tettük a valóságban. Dupláztuk a teremtést, amit létrehoztunk virtuálisan, azt utána létrehoztuk valóságosan is. És ha ebből valamit megsejtünk, az (még) zavart kelt bennünk.

Nekem ez a jelenség olyan csodálatos - az benne a csodálatos, hogy a szellem milyen segítőkész, képes vizuálisan is elővetíteni nekünk az eseményt, hogy minél helyesebben tudjunk dönteni.

&

Azt mondják, az unalom ölni tud. A szellemünket öli meg, mert a szellem, ha nem teremt, ha semmittevésre van ítélve, kárhoztatva, leépül. Ha a szellem leépül, a lélek is gyengélkedik, mert nincs, ami éltesse. Ezek után már a test is követi az első kettőt…..

Ha viszont nem tartjuk kordában a szellem aktivitását, az őrületbe kergethet bennünket. Ezért olyan fontos az ember szentháromsága, a belső harmónia.

&

De meg is nézhetjük közelebbről ezt a szellemet, hogy mi is van a szellemmel?

A teremtés előtt mi egy élettelen anyag, lélek voltunk, és a Teremtőnktől kapott szellemiség keltett bennünket életre. Az valamikor jó régen lehetett, azóta már mi is eljutottunk oda, hogy van saját szellemiségünk.

Tehát két szellemiségről beszélhetünk – az elsődleges a Teremtői szellem, a másodlagos a saját, egyéni szellemünk.

A lélek-szellem működését a porszívóhoz tudom hasonlítani – az áram a szellemi erő, a porszívó az emberi lélek. A porszívó csak akkor működik, ha áramot kap. Amint kihúzzuk a zsinórt a konnektorból, leáll a porszívó.

Ha viszont csak áramunk van, de nincs porszívónk, akkor abból megint csak nem lesz cselekedet, nem lesz porszívózás.

A teremtés kezdetén ez az áram, ez a szellemi erő a Teremtőé, amely egyfolytában cselekvésre, rezgésre ösztönzi a lelket. A lélek a rezgések által maga is erőt, szellemiséget termel, képletesen szólva áramot. Amíg  a saját szellemiségünk nem éri el a Teremtői szellemiség szintjét, addig a két szellemiség nem tud direkt kapcsolódni egymáshoz. Amikor a fejlődésben a saját szellemiség egy szintre kerül a Teremtői szellemiséggel, akkor már nincs szükség a porszívóra, direkt, porszívó nélkül is rá tud kapcsolódni a Teremtői szellemre.

Minderre nagyon jó példa a bibliából Mózes, a próféta. Ki volt Mózes?

„Nem is támadt többé Izraelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr” (10. vers). Mózes olyan prófétája volt az Úrnak, aki közvetlen kapcsolatban volt Vele, aki nemcsak látta az Ő dicsőségét, hanem Isten dicsőségének a kisugárzása meglátszott az arcán is

http://startappmarker.com/apostol/egrisandor/egrisandor5/mo_321.htm

Halála után Mózest, Mózes szellemét, Mihály arkangyal magával akarta vinni a mennyekbe, „viaskodott a test felett az ördöggel”, de már nem tudta elvinni. Ekkorra Mózes már veszített az Isteni/Teremtői erőből, a sajátját viszont ennyi idő alatt még nem tudta felépíteni, így a lelke a Földön maradt – ő is teljesen földi emberré vált.

I.Kor.15/50

Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

A földi világunk végére tehát nekünk is teljesen szellemi lénnyé kell válnunk ahhoz, hogy elhagyhassuk a Földet.

&

Beszéljünk akkor még az Édenkertről. Az Édenkert lényege – eltiltani az embert a tudás, és az örök élet fájától.

A tudás fájától úgy lehet eltiltani az embert, ha információkkal félrevezetjük, ha irányított információkat adunk neki. Ádám és Éva (a “kígyó” előtt) csak mesterségesen tudtak gyermeket nemzeni, a mesterséges megtermékenyítés irányított, programozott volt, a gének nem keveredhettek véletlenszerűen. A teremtői szellem a rezgésekkel itt is cselekvésre ösztönözte a lelket, de ez a cselekvés és ezzel a tapasztalat is, behatárolt volt.

A normális, a természetes ember, megtapasztalja, hogy a cselekedeteinek vannak következményei, és ezek alapján dönthet, hogy mit vállal be, és mit nem. Ezzel (aránylag, a körülményektől függően) szabadon formálhatja az életét, a lelke fejődését.

Ezzel szemben mit ír a biblia?

Rómabeliekhez írt levél 9. rész

15. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.
16. Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
17. Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.
18. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene?
19. Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
20. Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
21. Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
22. És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?

Hát ez kemény! Az embernek semmi beleszólása, semmi felelőssége, az édeni ember egy madzagon rángatott bábú. A valamikori Édenben olyan volt az élet, mint a mai internetes játékainkban.

Ezt jelenti a tudás, a tudatosság hiánya, amitől a Teremtő, az Isten, eltiltotta a lényeit. A tudást Isten készen adta az Édenkert teremtményeinek, nem engedte, hogy azokat maguk szerezzék meg.

Jól látható az irányított, és a szabad ember közötti különbség Kain és Ábel történetéből. Ábel a fejlődésre képtelen, édeni ember, aki csak a “juhait őrzi”, azaz a Teremtőtől kapott képességeit, Kain a természetes úton nemzett ember, a “földművelő” – a föld a lélek, műveli, azaz fejleszti a szellemi képességét. Kain nem fizikailag öli meg testvérét, hanem szellemileg.

Kain az életrevalóságával öli meg az Isten nélkül életképtelen Ábelt.

A Tudás Fájával nagyon együtt jár az örök Élet fája is:

Mózes I. könyve 3. rész

22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen.

A Teremtő/Isten örök életet ígér az embernek ő általa, de eltiltja az örök élettől ő nélküle. Mit jelent ez? Ez bizony azt jelenti, hogy nélküle is van örök élet, mert ha valamitől eltiltanak, akkor arra nem lehet rámondani, hogy nincsen. Van nélküle is örök élet, csak nem az ő otthonában, nem az ő bolygóján, hanem másutt, másik bolygón.

Amikor innen, a Földről, elmegyünk, nem mindnyájan kerülünk egy helyre, egy bolygóra. A kialakult szellemiségünk határozza meg, ki hova kerül. Az azonos szellemiségűek mágnesszerűen csoportosulnak,  a hasonlót vonzzák, a másságot taszítják. Nem mindegy tehát, mivé alakítjuk a lelkünket, a szellemünket.

Isten a bolygóján szétválasztja a lelket és a szellemet – elveszi tőlünk a szellemet, ezzel mi újra tudatnélküli, élettelen anyag leszünk.

Van olyan bolygó is, ahol nincs Isten, vagy másmilyen Isten van, ahol a Teremtő nem játssza az Istent, ahol mindenki egyenlő, és ahol mindenki megtartja a saját szellemiségét, és ahol egymás között kölcsönösen cserélgethetik a szellemi táplálékukat. Mert a szellemi világban a szellemiség a táplálék. Mondtuk, a szellemnek mindig cselekednie kell, de a szellemi világban nincs fizikai test, így virtuálisan játsszák újra és újra a Földön szerzett élményeket.

Amikor már eljutnak oda, hogy tovább nem „éltetik” őket a Földön szerzett szellemi élmények, amikor új élményekkel kell frissíteni a szellemiséget, akkor újra testet öltenek, és újra lejönnek a Földre. És éppen ez a különbség a kétfajta bolygó között – Isten soha nem jön le a Földre, soha nem ölt testet, ő mindig elkobozza a teremtményektől a szellemiségüket, azután az így szellemiség nélkül maradt lelkeket újra beoltja szellemiséggel, és úja lehozza őket a Földre, egy új menetre.

Mózes I. könyve 1. rész

22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok….

A szellemiség termeléséhez sok munkásra van szükség.

Ilyen az örök élet az Isten bolygóján. Ez egy biológiai termelés. A lelket, az anyagot, a szellemiséggel életre kelti, beveti a termelésbe, majd a végén learatja a termést, az újra élettelenné vált anyagot, a lelket, pedig tárolja a legközelebbi „vetésig”.

„ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen.”

Akkor végtére is mi a tudás, és mi az élet fája? A tudás fája az almafa, az élet fája a fügefa.  A tudás fája a nő, a női nemi szervek, az élet fája a férfi, a férfi nemi szervek. A léleknek tudnia kell, hogy örökléte csak addig van, ameddig van szelleme, tudnia kell, hogy ehhez szabad életet kell élnie a Földön, nem pedig irányítottat, és ennek az életnek az alapja a gének szabad keveredése, a természetes nemzés által. Ezek segítségével tudjuk alakítani a jellemünket saját meggyőződésünk szerint, és ezzel dől el számunkra, hogy milyen szellemi világba kerülünk a Földi életeink után.     

Szerencsénkre ez megadatott nekünk, szerencsénkre mindkét tiltással felsült Isten, más Teremtőknek köszönve mégis csak ehettünk mindkét fa gyümölcséből.