Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

A SZELLEM

 

Egy ismerősöm kérdezte – mi a szellem, hogyan működünk? Nekem most már egyszerűnek tűnik – bár az alapot én sem tudom – nem tudom, honnan van a Lét, a Lélek, a Szellem, a Teremtő, a Tudat – de van. Innen aztán már el tudom mondani, mit „szedtem” eddig össze.

A lélek is, (talán) a szellem is éter, csak más-más halmazállapotban. Annyit tudok még, a szellemi halmazállapotban sok a hidrogén, és a hélium. A lélek-szellemet a vízhez lehet hasonlítani – a lélek a víz, a szellem a pára. A pára meg mi volna más, mint a víz egy másik halmazállapota.

Hogy mi minden anyag lehet még bennük, nem tudom (oxigén persze mindenképp). De nem is fontos, ezt nem is muszáj tudnunk, vagy elhinnünk. Nézzük inkább a működésüket.

Kicsit viccesen:

Ez most jut eszembe – az oxigént szét lehet szedni: oxi – gén. Sokszor átmegyek spekulációkba, mert nem mindig, de néha azok is vezetnek valamire. Az ox angolul ökör. Eszembe jutott még Oxford angol város:

Ox – ökör

Ford – gázló

Gázló: „A gázló (hidrológia – víztan) a folyónak olyan sekély része, ahol emberek, állatok és járművek a folyón híd, komp vagy hajó segítsége nélkül gyalog átkelhetnek, átgázolhatnak. A kis vízmélységen túl a gyenge sodrás is fontos, ezért gázlók általában ott találhatók, ahol a folyó mindkét partja sík és a folyó széles. A gázló használata a legősibb átkelési mód a folyón az átúszást nem számítva. Ezért régészeti szempontból is fontosak, mert az átkelés nem volt teljesen veszélytelen: a folyó elsodorhatta az átkelőket és felszerelésüket. Az átkelők maguk is dobtak ide tárgyakat a folyó istenségének kiengesztelésére - Wikipédia).

Vagyis az ökör segít az átgázolásban. A valamilyen gén is segít az „átgázolásban”, azért lett belőle ökörgén – oxi-gén.

Ezt azért írtam le, hogy lásd, mi mindenféleképpen kutatgatok a sok ismeretlenben. Ha nem is megyek vele semmire, de agytornának is jó. - Oxford magyarul – Gázló ökör. :)

Viccen kívül:

A lélek önmagában passzív, nincs rezgése, viszont az egész Univerzumot a rezgés tartja fent.

A lélek bolygója a Merkúr, a Vénuszon egyesítik a szellemmel, a Földön kap fizikai testet.

Itt egy kis kitérőt teszek. Csak nemrég kerestem rá az áramra, mint energiára. Valaki kérdezte, lehet-e a villanyáramot tárolni? A válasz – az egyenáramot lehet, bár nem érdemes, mert költséges, a váltó áramot nem lehet.

A töltött részecskék rendezett áramlását elektromos áramnak nevezzük. Ha ez az áramlás egyirányú, akkor egyenáramról beszélünk. Az egyenáram kémiai hatására abból következtettünk, hogy az elektrolitból az elektródákon anyag válik ki.

Váltakozó áramnak nevezzük azt az áramot, amelynek iránya és nagysága periodikusan változik.

Mi a különbség a váltóáram és az egyenáram között?

Az egyik fix polaritású (ezért egyenáram) tehát a pozitív mindig pozitív, a negatív mindig negatív. Az egyenáram esetén az „áram” az egyik irányban „folyik” mindvégig.

A váltóáram adott frekvencián sinus hullámban váltakozik pozitív és negatív között. Váltóáram esetén elindul az egyik irányban, majd elindul visszafelé, majd újra előre. Mintha az elektronok rugóra lennének szerelve a vezetékben. (VÁLTÓáram: VÁLTakozik az iránya).

 &

Érdekesek az ilyen „felfedezéseknek” a módja – csak úgy, eszembe jutnak dolgok. Erről a villanyáramról is jött a gondolat – a szellemmel is ez az eset. A lelket is csak „egyenáramként” egyesítik a szellemmel, és a földi lét alatt fejlődik a szellem váltóárammá.

A léleknek nincs rezgése, a szellemnek van. A szellem rezgése a lelket is rezgésre ösztönzi, és rezgéssel a lélek is elkezd „áramot fejleszteni”.

Azt írom fentebb, ez egyszerű dolog – de talán még sem olyan egyszerű. Nehéz megérteni, hogy ennek a szellemnek, energiának, van tudata – vagy egyáltalán már az is kérdés, mi a tudat, mi az értelem? -  El kell fogadnunk, hogy egyszerűen van, létezik.

Eljutottunk addig, hogy megtörtént a teremtés – együtt van a lélek, a szellem, a test. Több Teremtőnk volt, nem csak egy, akik más-más bolygóról származtak. Az egyik Teremtő – a bibliai Isten, nem akart tudatos emberi lényeket – az ő lényei éltek, cselekedtek, „fejlesztették az áramot” – de nem voltak tudatában semminek. Ez volt az Édenkert.

Egy másik Teremtő, akit a biblia csak Sátánnak nevez, tudatos lényeket teremtett. Ezek a tudatos lények bizonyultak életképesnek, míg a tudatlanok egy idő után életképtelenné váltak. Erről szól a Kain és Ábel története. Nem fizikai, hanem szellemi gyilkosságról van szó – Kain az életképességével ölte meg az életképtelen Ábelt.

&

A szellem tehát energiai rezgésével ösztönzi, életre kelti a lelket. A szellem tudás, a lélek érzelem. A lélekkel való történések érzelmet váltanak ki a lélekből - az igen-nemek között is érzelemmel választ, vagy elfogad valamit, vagy elutasít. A génnek az egyik funkciója, hogy postást játszik a szellem és lélek, a szellem és az agy között. Hozza-viszi az üzeneteket. Az agy a lélek érzelmi üzenetét gondolatra, beszédre váltja. Ezek a szervek már a testnek a részei.

Azért nem tud a lélek- szellem-agy direkt kommunikálni egymással, mert nem egyforma a rezgés-szintjük, a dimenziójuk.

Kezdetben még csak egyenáramunk van, amit a Teremtőtől kaptunk. A váltóáramot már mi generáljuk, mikor eljutunk addig, hogy már megtehetjük.

A léleknek szüksége van eseményekre, helyzetekre, egyébként ő a béke és a nyugalom híve lenne, nem lenne valami aktív (főleg az elején). Helyzeteket a szellem is teremt neki – ez a belső ösztön – de a környezet is sok helyzetet, eseményt nyújt. Úgy (is) szoktunk belecseppenni valamibe, hogy nem is akartunk, észre sem vettük, és már sodor is bennünket az ár…

Egyszóval, a lelket külső-belső hatások érik, és a léleknek cselekedni, dönteni kell, ezzel beindít egy folyamatot, a döntéseinek következményei vannak, amelyek újabb, és újabb eseményeket idéznek elő.

Erre a külső hatásra mondják aztán rá egyesek, hogy ego. Erre mondják rá, hogy a lélekre sok minden rárakodik, amit le kell vetni, hogy a lelket ezektől meg kell tisztítani. Ez téves hozzáállás – ha a lelket nem érnék külső-belső hatások, nem is élne, csak pangana. A lélekre az rakódik, amit ő befogad, vagy az, ami (valamiért) elkerülhetetlen a számára.

Persze ez a rárakódás túl sok ahhoz, hogy ez így is maradjon. Tudja ezt a lélek kezelni, megtanulja – szelektál – amit kedvel, megtart, amit nem kedvel, elhagyja, leépíti.

Az is helytelen hozzáállás, mikor azt mondják – vesd le az egót, ez nem te vagy. Míg az „ego” rajtad van, ami rajtad van, ami téged vezérel, az mindig te vagy.

A lélek minden behatásra érzelemmel reagál, és a postás, a gén, pedig mindenről tájékoztatja a szellemet, a tudatalattit. Egy idézet:

„Bármit ültetünk el a tudatalattinkba, az azonnal azon munkálkodik, hogy a realitásunkba hozza. A tudatalatti minden szavunkat és tettünket hozzáigazítja az én képűnkkel összhangban lévő mintához. Úgy tárolja tehát összes szavunkat és tettünket, hogy azok az énképünkkel, vagy a korábban betáplált információkkal összhangban lévő mintához illeszkedjenek. Szavainkat és tetteinket céljainkkal is összhangban tartja, amelyek végül is az én-képünk részévé válnak. Ez azt jelenti, hogy testtartásunk, beállítottságunk, energiaszintű önbizalmunk, a mód, ahogyan másokkal érintkezünk, társadalmi ismereteink - mindenünk összhangban van énképünkkel. A tudatalatti, anélkül, hogy egyáltalán gondolnánk rá, mindent összehoz én-képünkkel. Ha valóban jól érezzük magunkat, akkor én-képünk pozitív, ruganyosan lépdelünk, testtartásunk magabiztos, bátor, az érzelmeinket kimutató, stb. Ha meg rosszul érezzük magunkat, akkor én-képünk is negatív, és így is cselekszünk.„

Ez az idézet azt mondja, mi minden pillanatban önmagunk vagyunk. Lehet, hogy tényleg csak egy pillanatig vagyunk olyanok, amilyenek, és a másik pillanatban már változtatunk a dolgokon – akkor persze vele együtt mi is változunk. De nincsen olyan, hogy nem vagyok egy az egómmal - ha már minden áron ragaszkodunk ehhez az ego kifejezéshez.

De fentebb ezt írtam: „Úgy (is) szoktunk belecseppenni valamibe, hogy nem is akartunk, észre sem vettük, és már sodor az ár…„– a lélek érzelemmel olyan gyorsan is reagálhat valamire, hogy tényleg meglepődünk rajta, és úgy tűnhet nekünk, mi nem akartuk ezt, amit tettünk. De vannak olyan esetek is, amikor meg a szellem, a főnök, mégis megvétózza a lélek döntését, vagy éppen belekényszeríti valamibe.

A biblia egy csodálatos könyv, ez is benne van – mármint, hogy a szellem segíti, szolgálja a lelket:

Rm.9,12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

A szellem a „nagyobb”, mégis ő szolgálja a lelket, de bölcsen. Ha kell, közbe lép.

&

Összegezzük - hogyan is működünk valójában? – A lélek kapja a behatásokat a szellemtől, és a külvilágtól egyaránt. Ezek a behatások érzelmileg megérintik, az érzelmek eljutnak a tudatalattiba, a tudatalatti továbbítja az agynak, ahol ez a folyamat, mint tudat nyilvánul meg. Ezt a könnyebbség kedvéért mondhatjuk tudatos agynak, de az agy csak annyiban tudatos, hogy kinyilvánítja a tudatalattitól kapott információt.

Gondolkodom, tehát vagyok – de ki gondolkodik? A lélek az, amelyik keresi a kérdésekre azt a választ, amit el tud fogadni. Elfogadni, vagy elutasítani valamit a lélek az érzelmeivel tud. Az érzelmek nem hazudnak - de megcsalnak. Az érzelem mindig igazi, de utólag kiderülhet - téves volt. De minél több tapasztalatot szerez a lélek valamiben, ez annál kevésbé fordul elő.

&

A gének faladata a raktározás is. Az életünk minden pillanata raktározódik az elménkben. Kétféle raktár van az elménkben – az aktív, és a reaktív raktár.  Az egyik, az aktív raktár, a szellem, a tudatalatti raktára, a másik raktár a „tudatos” agyé. Ha a lélek a tudatos agy raktárában, a reaktív elmében keresgél, az időbe telik, míg rátalál, az aktív, a szellemi raktárban viszont nem kell idő a válaszra, itt a válasz „rögtön beugrik”.

A bölcs ember attól bölcs, hogy a lelke-szelleme direkt kommunikál egymással, nem veszi igénybe a gént, mint postást.

Végül még csak annyit – a gén replikátor, lemásolja önmagát. A génben tárolt dolgok is megmaradnak egy ideig – öröklődnek az utódokban (hetedíziglen?), de aztán kivesznek. A másolt viszont megmarad, és amikor a lélek már szellemtestben végleg elhagyja a Földet, akkor a másolatot is viszi magával – magában.