Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

TUDATALATTI ERŐFORRÁSAINK – BRIAN TRACY

 

https://www.youtube.com/watch?v=XQJGTMqNvJ0

Meghallgattam ezt a videót, de hallás után nem értettem, ezért hát fogtam és részlegesen lemásoltam. Még így sem volt egyszerű megérteni. Egyes részeket pirossal kiemeltem, ezen kívül egy-egy gondolatot fűztem hozzá – azt zölddel jelöltem:  

 Lehetőségeink teljes körű kiaknázása érdekében lényegbevágóan fontos, hogy megértsük, mi a különbség a tudat és a tudatalatti között. Könyvek ezreit írták már erről a rendkívül bonyolult témáról. Utalásokat találhatunk a tudatra és a tudatalattira, különösen a tudatalattira, az emberiség kezdetétől fogva. A tudatalattit gyakran nevezik létünk erőforrásának. (ÉN: A tudatalatti a szellemünk). A program előrehaladtával arról is beszélünk majd, hogyan hathatunk tudatalattinkra (ÉN: A lélek érzelemmel közli a döntését a tudatalattival, a gének segítségével, a tudatalatti pedig a döntést tovább küldi a tudatos agynak, szintén a gének segítségével. Az agyba kerülő információk megnyilvánulnak a fizikai világunkban – ettől lesz az agy „tudatos”).

Beszélünk majd arról, milyen a kapcsolat a tudat, és a tudat alatti között. Mit tehetünk azért, hogy irányíthassuk tudatunkat, és hogyan változtathatunk programján. – A tudatnak és tudatalattinak különböző feladataik vannak, együttműködésük mégis tökéletes. A tudatos én tudatunk 10 százalékáért felelős, ami megfelel a gondolkodásunk 10 százalékának. Gondolkodásunk 90 százalékát a tudatalatti irányítja. Amikor a szellemi képességek kiaknázásáról beszélünk, a tudatalatti erőforrások felszabadítását értjük ezen. (ÉN: Amikor a lélek együttműködik a szellemmel).

A tudatalatti kb. 30.000-szer gyorsabban dolgozik, mint a tudatos én.

A tudat mindig csak egy gondolattal képes foglalkozni.

&

Mit csinál a tudatos én (agy)? – A tudatnak vannak specifikus feladatai. A tudat tárgyilagos. A tudatos én objektívan szemléli a világot. Vizsgálhatja elemzően, tárgyilagosan, tehát érzelmek nélkül (Én: Sem a szellemnek, sem az elmének, agynak, nincsenek érzelmei. érzelmei csak a léleknek vannak).

Másodszor a tudatos én racionális. Emellett még megkülönböztet.

Ezek az alapvető jegyei. Felismeri az igazságot, a valóság és hazugság közötti különbséget. Egy kicsit olyan, mintha az agy matematikai, vagy érzelemmentes része lenne.

A tudatnak 4 fő funkciója van:

Azonosít

Összehasonlít

Elemez

Dönt

&

Azonosítja a beérkező információkat. A beérkező információk különböző forrásokból jöhetnek. Ezek lehetnek gondolatok (ÉN: A szellem sugallatai), vagy események, amelyek kívülről érnek bennünket.

Az információkat összehasonlítjuk a tapasztalataink által ismert régebbi információval.

Utána elemezzük, mit tegyünk.

Elemzés után jön a döntés – igen, vagy nem.

Egyetlen dolgot teszünk – jelzést adunk a tudatalattinak, ha úgy tetszik egy lökéssel, vagy inkább érzelmi robbanással. Minél erősebb az érzelem, annál gyorsabban reagál a tudatalatti a lélek jelzésére. A tudatalatti működése ugyan is az érzelmektől függ (félelem, bánat, szeretet, túlélési ösztön).

A tudatalatti jelzést ad a tudatnak (agynak, a gének segítségével), és az agy mozgósítja az összes szerveket. A tudatalatti működése az érzelmektől függ (félelem, bánat, szeretet, túlélési ösztön). Mindig az érzelem az, ami tudatosítja a tudatalattit. (ÉN: A lélek nem szavakkal, gondolattal közli döntését, hanem érzelemmel).

A tudatalatti olyan, mint egy megbízható adatbank.  Feladata, hogy tárolja, és előhozza az információkat. A tudatalatti a szubjektív én, amely egyszerűen engedelmeskedik, ahogy a tudatos én parancsba ad valamit.  (ÉN: Itt ez egy kicsit összekeveredett.   A „tudatos én” alatt itt a lelket kell érteni. A lélek az, amelyik az érzésével „parancsot ad” a tudatalattinak, bár helyesebb az, ha parancs helyett azt mondjuk, hogy jelzi a döntését a tudatalattival). A tudatalatti engedelmeskedik, ugyan is önálló gondolata nincs. (ÉN: Ez helytelen – a tudatalattinak van önálló gondolata. Más dolog az, hogy a legtöbb esetben hagyja, hogy a lélek döntsön az adott helyzetekben, de ugyan akkor van vétó joga, sőt, olykor rá is kényszerítheti a lelket valamire, beleviheti olyan helyzetekbe, amit a lélek nem akar – de mindig a lélek érdekében). A tudatnak - agynak, elmének - viszont emlékezete nincs. Ezek tára a tudatalatti.

&

A tudat - agy, elme - egyszerre csak egy gondolattal tud foglalkozni, míg a tudatalatti tények billióit tárolja. A tudat a kertész, a tudat alatti pedig a kert. Akármilyen magot ültetünk el a tudatalattiba, a tudat alatti meg fogja növeszteni. A tudatalattinkban egész sorozat program található.  Van benne én-kép, amely tartalmazza az összes információt, ami számunkra fontos, az összes korábbi tapasztalatainkat, és az ezekre adott válaszainkat. Így ha egy új helyzet hasonlít egy régebbire, a tudatalatti feladata az, hogy viselkedésünket korábbi viselkedésünkkel összhangban tartsa. Ha egy helyzet mindig félelemmel töltött el minket, és újra, ilyen helyzetbe kerülünk, gondolkodás nélkül félni kezdünk. Egy új helyzet számunkra nem lesz sem félelmetes, sem félelemmentes, mert nem tudunk róla semmit, míg fel nem építünk egy tapasztalati bankot. És itt elérkeztünk három fontos lelki törvényhez:

Tudatalatti tevékenység törvényei:

Első törvény: Bármit ültetünk el a tudatalattinkba, az azonnal azon munkálkodik, hogy a realitásunkba hozza (ÉN: „realitásunkba hozza” – azaz cselekvésre késztet). A tudatalatti minden szavunkat és tettünket hozzáigazítja az én-képünkkel összhangban lévő mintához. Úgy tárolja tehát összes szavunkat és tettünket, hogy azok az énképünkkel, vagy a korábban betáplált információkkal összhangban lévő mintához illeszkedjenek. Szavainkat és tetteinket céljainkkal is összhangban tartja, amelyek végül is az én-képünk részévé válnak. Ez azt jelenti, hogy testtartásunk, beállítottságunk, energiaszintű önbizalmunk, a mód, ahogyan másokkal érintkezünk, társadalmi ismereteink - mindenünk összhangban van énképünkkel. A tudatalatti, anélkül, hogy egyáltalán gondolnánk rá, mindent összehoz én-képünkkel. (ÉN: Ez nagyon fontos megállapítás – ez jelenti azt, hogy nincs tőlünk független „ego”, vagy énkép – egónk van, de az nem független tőlünk, azzal mi mindig egyek vagyunk – saját magunk vagyunk). Ha valóban jól érezzük magunkat, akkor én-képünk pozitív, ruganyosan lépdelünk, testtartásunk magabiztos, bátor, az érzelmeinket kimutató, stb. Ha meg rosszul érezzük magunkat, akkor én-képünk is negatív, és így is cselekszünk. Ez vezet el a második törvényhez, amely a koncentráció törvénye. Ez a törvény rendkívül fontos. Önmagában minden törvény van olyan fontos, hogy önmagában is a sorsunkat irányítsa. – Ez a törvény nagyon egyszerű is. Minden, amin sokat gondolkozunk, az növekszik. Bármi, amin sokat gondolkozunk, az megnő. Bármi, amin újból és újból elgondolkozunk, belenő a valóságunkba.

Ha jön egy új gondolatunk, az kezdetben még kevés helyet foglal el az agyban. De ha állandóan csak arra gondolunk, akkor eljutunk arra a pontra, amikor már semmi másra nem tudunk gondolni. És ha semmi másra nem gondolunk, lassacskán felépítünk egy vibráló mezőt. A tudat alatti a vonzás törvényének a magja, és a vibrálás törvényének is, és a sugárzás törvényének is. Lassan felépítjük ezt a vibráló mezőt, amely éppen a minket foglalkoztató gondolatnak megfelelő gondolatenergiát sugározza belőlünk, ami valóságunkba vonz embereket és körülményeket, amelyek összhangban vannak az adott gondolattal.

A koncentráció törvénye szerint mindig azon kell gondolkodnunk, amit el akarunk érni, amit szeretnénk, nem pedig azon, amitől félünk. Ezzel eljutunk a harmadik törvényhez, ami a helyettesítés törvénye. Ez a legfontosabb törvény a tanultak közül.  Nagyon egyszerű törvény. Azon a tényen alapul, hogy a gondolat egyszerre csak egy dologgal képes foglalkozni, amely vagy pozitív gondolat, vagy negatív. Ha meg akarunk szabadulni egy negatív gondolattól, mivel az agy nem légüres tér, sosem maradhat üresen, akkor ki kell ütni a negatív gondolatot, ki kell ütni egy pozitívval. Az egyik gondolat helyébe másikat ültethetünk. Az egyik gondolatot lecserélhetjük egy másikra. Ha ezt következetesen végezzük, ha lecserélünk minden negatív gondolatot, minden félelmet, szorongást, az összes negatív elvárást, mindent, ami visszatart minket a kudarctól való félelmet, hiányt, szükséget, elutasítást, bármit, és ha ezt egy vágygondolattal helyettesítjük, akkor ez a kulcs – félelem – kontra vágy. Ha arra gondolunk, ami akarunk, és nem arra, amit nem akarunk, ha a vágyainkra gondolunk, akkor a félelmeink csökkennek, lassan eltűnnek. Ha mindig arra gondolunk, ami akarunk, ha mindig a vágyainkra gondolunk, a helyettesítés törvényéből következően egyre kevesebb időnk és energiánk marad, hogy arra gondoljunk, amit nem akarunk.

Egyetlen dolog irányítható – a gondolkodásunk – a tudati gondolkodásunk (ÉN: A lélek érzelmi döntése alapján).

Életünk nagymértékben attól függ, hogy mi magunk milyenné tesszük.

 Befejezésül a véleményem:

Ezek a szavak, fogalmak  jelentése működése - a tudat, a gondolat, a gondolkodás - nagyon érzékeny terület. Vannak is, meg nem is. Ki gondolkodik bennünk, kié a gondolat? Mi a gondolat?

A gondolat mérlegelés, és döntés. A lélek mérlegel, és a lélek hoz döntést. De ez a döntés sohasem "aktiválódna" sohasem tudódna ki, ha nem jutna el az agyba. A lélek érzelemmel kommunikál, a gének a lélek érzelmeit, "közölnivalóit" elviszi a tudatalattiba, a DNS-be, ahol lemásolódik, és tárolódik, majd, szintén a gének, tovább küldik az agynak, és így, és ekkor válik a gondolat nyilvánvalóvá, "megfoghatóvá". A gondolat tehát a fizikai világban megnyilvánult érzelem, a léleknek a megnyilvánult érzelme. érzéssel közli, mit fogad-, és mit utasít el. Az agy csak egy eszköz - mint például egy telefon, vagy egy írógép, egy komputer.