Mária és a gyerekek

Kezdet és folytatás

Kapcsolat

E-mail: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

APOKALIPSZIS

 

 52.

 

Zúg a fejed, vihar készül

Orkán, szélvész – mi lesz végül?

Csapkodnak a bősz hullámok

Cikáznak a vad villámok

Minden izzik, minden zúg, forr

Egész világ rád megorrol?

Nem kint, csak bent a lelkekben

Másokéban, és tiedben.

 

Ne várd a te megmentődet

Kegyelmet, meg ilyesmiket

Mert a sorsod utoléred

Előbb-utóbb meg kell élned.

Előbb-utóbb meg kell érned,

Előbb-utóbb haza érned.

 

53.

 

Múlnak a hetek, úgy, mint a percek

Csak tudnám, hová vezetnek?

Vízióimban sokszor vonaton ülök

Hol gyorsan robogok, hol meg csak zötyögök.

 

De ez csak látszat, én mozdulatlan vagyok

A világ az, amelyik fut, rohan, szalad.

Csak egy villanás a vonatablakon

Tekintetemmel épp csak foghatom.

E villanó világot, ha filmre venném

Életem nem sokra értékelném

Rohanó fák, házak, rétek, emberek,

Elvétve itt-ott legelésző tehenek.

 

S hoznak-e újat a megállók – kérdem

Nem nagyon hiszem, kétlem.

Ha a lényeget fontosnak tartod

Esetenként megszakítod utazásodat

És lentről nézed a robogó vonatokat.

 

60.

 

Víg volnék én, de nem lehet

Hogyha bántják a lelkemet

Mért gondolod, játszhatsz vele?

Mért nem nézed – értékes-e?

Mért gondolod, csak neked rossz?

Mért gondolod, jó a gonosz?

Visszaüt ez mindenkire

Mért nem nézed – érdemes-e?

 

61.

 

Ember embert mért nem becsül?

Emberségnek ellenszegül.

Hogy védjem ki haragodat?

Bezárom a világomat.

 

62.

 

Hiányzik a szép meghittség

Az igazi, a jó, emberség.

Az értelem, az életem

Amelyet meg nem élhetem.

 

63.

 

Én világom, te világod

Úgy volna jó – tolerálod

Te is, én is, mind a ketten

A mi világunk az egyetlen.

 

64.

 

Már megtettük hosszú utunk

Ezres tétel az elmúltunk

Sok ez, kevés? Éppen elég

Kezdődhet az egyedüllét

 

65.

 

Mindenkinek van mandátum

Kinek valós, kinek álom

Vége felé elég nyűgös

Ki kell bírni – ez a trükkös.

 

66.

 

Zsémbes vagy, és zsémbes én

Két gerlice fa hegyén

Turbékolás – ugyan már!

Olyat már rég hallottál.

 

67.

 

Ez a világ olyan kicsi

Hogy lehetne felosztani?

Egy világban egy úr van!

Hallom ezt a hangodban.

Megfontolom – tényleg így van

Tarsolyodban igazság van.

Egy úr van és egy bíró

Mert a világunk csak így jó!

 

68.

 

Kimennék én a világból

Letérnék a rögös útról

De a világ nem csak hobbi

Végig kell azt dobogtatni.

 

69.

 

Szeretem a szabadságot

Ha a lélek maga álmod

Külsőleg, ha van is rablánc

Belül abból semmit sem látsz

 

70.

 

Eljön majd a világ vége

Mivé lesz az ember vére?

Lélek, szellem, test, DNS?

Ezek közül ki a győztes?

Ki viszi majd el a pálmát,

Ki éli tovább világát?

Hol lesz majd a lélek háza

Hol a szellemnek hazája?

Mindezeknek ki lesz ura,

Ki az, aki birtokolja?

Egyéniség, Nagy Mindenség?

Összeolvaszt, vagy választ szét?

Ez a titok, nem nagy titok

Választ erre én adhatok

Én tudom, hogy mi a vágyam

Bennem élek, avagy másban.

 

71.

 

Kényed-kedved, légy te kedves!

Ha nem érdemlem, meg ne büntess!

Szeszélyes az egész világ

Szeszélyeden keresztül láss.

 

72.

 

Esetem a kenyerem,

Mert hogy csak ezt ehetem

Az én főztöm csak enyém

Puha az, vagy kőkemény.

Kenyerem az esetem,

Mert hogy csak ezt élhetem

Az én sorsom csak enyém

Meg azé, ki velem él.

 

73.

 

Mindennek van egy módja

Paradicsom karója

De ez a mód változhat

Vagy állandó maradhat.

Mindenkinek neve van,

Tetteidnek súlya van

Tedd őket a serpenyőre

Mielőtt még visszaütne.

 

74.

 

Ki nem mosogat, ne egyék

Harmadnapra nem lesz neki már fazék

Hogy kedved gátol, vagy kezed

Nagyon-nagyon nem mindegy.

Nem akarod, ha nincs kedved

Akarnád biz, ha nincs kezed!

Jó volna ezt összehozni

Osztani, és megszorozni.

 

75.

 

Egy felelős mindenhol van

Az örömben, és a bajban

A felelősség hol valóság

Hol meg csak egy szereposztás.

Különbség az így sincs, úgy sincs

Felelősség drága nagy kincs

Kire osztják, annak nehéz,

Aki osztja, másfelé néz.

 

76.

 

Meguntam én az életet

Kimerített már mód felett

Nem lehetne kicsit állni,

Téli álmokat szunyálni?

Ha így lenne, az, rossz lenne

Nem az ember természete

Ki az igát már nem bírja

Betegség viszi a sírba.

Téli álmot ébren alszunk

Lélek-világ a mi vackunk

Ölelő kar hűs paplanunk

Amit olykor hiányolunk.

 

77.

 

Kell a sírás, könnyhullató

Felemelő bánatoldó,

Kimossa a testet-lelket

Átrendezi érzésedet.

Feledtet kínt, bút, bajt, múltat,

Irányt szab, és utat mutat

Erőt ád, és vigasztalást

A sírás a legnyíltabb barát.

 

78.

 

Ki írja a dalaimat?

Ki mondja a szavaimat?

Vagy én vagyok, vagy a társam

Ki most éppen én bennem van.

Én és társam egyek vagyunk

Ki tudja, meddig maradunk?

Kinek mi az életcélja?

Menne, avagy itt maradna?

 

79.

 

Nyílt ellenség, egyszerűség

Ha nem is épp nagyszerűség

Álnok barát, mérges kígyó

Az eleven húsba maró.

Félre útból! – nem mondhatod

Míg szándékát bizonyítod

Nem vall ő színt neked soha

Álnoksággal lök a kútba.

 

80.

 

A majd-oknak sosincs vége

Találkoztál te is véle?

Majd jövök, és majd megyek,

Fogd addig az egeret!

 

81.

 

A kompromisszum hasznos, káros

Vésd eszedbe, tudományos!

Mikor kössél, mikor ne

Tudja ezt a bölcs elme.

 

82.

 

Nehéz teher, megfelelés

Egy folytonos cipekedés

Akár másnak, akár neked

Ez egyik sem természetes

Soha nem vagy szabad tőle

Eredj ki a levegőre!

Friss vér folyjon ereidben,

Világod csillogjon szemedben!

A megfelelés egy szorongás

Örökkön-örökké szolgálás

Próbáld meg a szabadulást

Ettől jobbat sosem kívánsz!

 

83.

 

Építsük a házat

Az alap le van rakva.

Ilyen-olyan szoba,

Pince, padlás, ablak

A telek egyforma

Se kisebb, se nagyobb

Van, ki telelakta

Más üresen hagyott.

Vannak nagy paloták

És vannak kicsi kunyhók

Lényeg a boldogság

Az mindent beragyog.

84. DIÁK-HIMNUSZ

Tizenéves vagyok, jó világom van.

TV, PS, Compi, mindenem megvan.

A suli csak hobbi, mégis járni kell

Döntöttem!

Én maradok itthon,

Az eszem megy csak el!

 

85.

 

 

 A KÉT TANÚ A BIBLIÁBÓL

 

Verset írni nem tudok

Bár most egyszer akarok

Hogy kürtöljem szerte szét

Elveszett a Sárkány-ég!

Elveszett, és oda lett

Vagy a kutya ette meg.

Eredj Sárkány, nem bánom,

Úgy sem leszel a párom.

Tarisznyának foltja van

Sárkány-égnek párja van.

Se nem fiú, se nem lány

Csakcsupán a Föld-sárkány!

Hogyan történt, hogyan nem,

Csak úgy, mint a mesében

Sárkány Föld, és Sárkány Ég

Kilehelte a lelkét!

 

86.

 

Örök éltű társ a Halál

Vagy ellenség, vagy jó barát

Vagy kívánjuk, vagy odázzuk

Vagy egyszerűen kivárjuk.

 

88.

 

Ilyen önzőt még nem láttam

Míg nem leltem önmagamban!

Szoktunk mi ilyet mondani?

Másban önmagunkat látni?

Másban? De minek másban?

Nem kell a Más, sem a Tükör

Nem vagy te egy buta ökör!

Lehetsz most már önmagaddal

Nem kell Isten, nem kell angyal!

Felfogod te tiszta aggyal.

 

89.

 

Rosszindulat ellen van-e gyógyszer?

Segít-e azon egy Mester?

Gyógyszer, Mester? Ugyan kinek?

A rosszindulatú embernek?

Nem kell gyógyszer, Mester annak

Hanem mindig új áldozat

Ilyen embert az élteti

Ha másikat elemészti.

Hagyjuk csak rá, hadd csinálja

Hadd vágja fejszéjét fába

Egyszer úgy is beletörik

Sok-sok rosszba megcsömörlik.

Igaz, galibát okozhat

De az rá is ugyan úgy hat

Ki a bajt másra keresi

Önmagának is teremti.

 

90.

 

Tanítvány, és Mestere

Mindnek megvan a helye

Tudni való ki kit ural

Csak így működik a vonal.

Ha Mesterednek híve vagy

Máris igaz úton vagy

Gyógyulsz, javulsz, gazdagodsz

Ha igaz, és nem hazudsz.

De ha szavaival nem élsz

Máris rajtad minden vész.

Ha elveszted oltalmát

Kígyót, békát kiált rád.

 

91.

 

Csak sértegetsz, és én hallgatok?

Emberi kötelék ad erre okot.

Az emberi méltóságot,

Hallgatással is birtoklod.

 

92.

 

Míg mást megszólsz, magad ásod

Ha te jobban nem csinálod

Mi a mérce, ki a bíró?

Ezt volna tudni jó!

 

93.

 

Szókimondó vagyok, és őszinte

Megmondom a szemedbe.

Csupa erény, csupa báj

Ha visszakapod, miért fáj?

 

94.

 

Egyszer kértem, de nem kaptam

Még most is az orromban van

Az én bajom, minek bosszant

Mért nem zártam le a vonalt?

 

95.

 

Voltál te már ily helyzetbe?

Bámulsz bele a TV-be

De a TV nem a tiéd

Egy kattanás, már vált a kép

A TV ura, a világ ura,

Kezében a kapcsolója

Nem nagy baj, csak bevillan

A TV-nek is ura van.

És ha nem te, hanem más

Minden kép csak felemás.