APOKALIPSZIS
52.
Zúg a fejed, vihar készül
Orkán, szélvész – mi lesz végül?
Csapkodnak a bősz hullámok
Cikáznak a vad villámok
Minden izzik, minden zúg, forr
Egész világ rád megorrol?
Nem kint, csak bent a lelkekben
Másokéban, és tiedben.
Ne várd a te megmentődet
Kegyelmet, meg ilyesmiket
Mert a sorsod utoléred
Előbb-utóbb meg kell élned.
Előbb-utóbb meg kell érned,
Előbb-utóbb haza érned.
53.
Múlnak a hetek, úgy, mint a percek
Csak tudnám, hová vezetnek?
Vízióimban sokszor vonaton ülök
Hol gyorsan robogok, hol meg csak zötyögök.
De ez csak látszat, én mozdulatlan vagyok
A világ az, amelyik fut, rohan, szalad.
Csak egy villanás a vonatablakon
Tekintetemmel épp csak foghatom.
E villanó világot, ha filmre venném
Életem nem sokra értékelném
Rohanó fák, házak, rétek, emberek,
Elvétve itt-ott legelésző tehenek.
S hoznak-e újat a megállók – kérdem
Nem nagyon hiszem, kétlem.
Ha a lényeget fontosnak tartod
Esetenként megszakítod utazásodat
És lentről nézed a robogó vonatokat.
60.
Víg volnék én, de nem lehet
Hogyha bántják a lelkemet
Mért gondolod, játszhatsz vele?
Mért nem nézed – értékes-e?
Mért gondolod, csak neked rossz?
Mért gondolod, jó a gonosz?
Visszaüt ez mindenkire
Mért nem nézed – érdemes-e?
61.
Ember embert mért nem becsül?
Emberségnek ellenszegül.
Hogy védjem ki haragodat?
Bezárom a világomat.
62.
Hiányzik a szép meghittség
Az igazi, a jó, emberség.
Az értelem, az életem
Amelyet meg nem élhetem.
63.
Én világom, te világod
Úgy volna jó – tolerálod
Te is, én is, mind a ketten
A mi világunk az egyetlen.
64.
Már megtettük hosszú utunk
Ezres tétel az elmúltunk
Sok ez, kevés? Éppen elég
Kezdődhet az egyedüllét
65.
Mindenkinek van mandátum
Kinek valós, kinek álom
Vége felé elég nyűgös
Ki kell bírni – ez a trükkös.
66.
Zsémbes vagy, és zsémbes én
Két gerlice fa hegyén
Turbékolás – ugyan már!
Olyat már rég hallottál.
67.
Ez a világ olyan kicsi
Hogy lehetne felosztani?
Egy világban egy úr van!
Hallom ezt a hangodban.
Megfontolom – tényleg így van
Tarsolyodban igazság van.
Egy úr van és egy bíró
Mert a világunk csak így jó!
68.
Kimennék én a világból
Letérnék a rögös útról
De a világ nem csak hobbi
Végig kell azt dobogtatni.
69.
Szeretem a szabadságot
Ha a lélek maga álmod
Külsőleg, ha van is rablánc
Belül abból semmit sem látsz
70.
Eljön majd a világ vége
Mivé lesz az ember vére?
Lélek, szellem, test, DNS?
Ezek közül ki a győztes?
Ki viszi majd el a pálmát,
Ki éli tovább világát?
Hol lesz majd a lélek háza
Hol a szellemnek hazája?
Mindezeknek ki lesz ura,
Ki az, aki birtokolja?
Egyéniség, Nagy Mindenség?
Összeolvaszt, vagy választ szét?
Ez a titok, nem nagy titok
Választ erre én adhatok
Én tudom, hogy mi a vágyam
Bennem élek, avagy másban.
71.
Kényed-kedved, légy te kedves!
Ha nem érdemlem, meg ne büntess!
Szeszélyes az egész világ
Szeszélyeden keresztül láss.
72.
Esetem a kenyerem,
Mert hogy csak ezt ehetem
Az én főztöm csak enyém
Puha az, vagy kőkemény.
Kenyerem az esetem,
Mert hogy csak ezt élhetem
Az én sorsom csak enyém
Meg azé, ki velem él.
73.
Mindennek van egy módja
Paradicsom karója
De ez a mód változhat
Vagy állandó maradhat.
Mindenkinek neve van,
Tetteidnek súlya van
Tedd őket a serpenyőre
Mielőtt még visszaütne.
74.
Ki nem mosogat, ne egyék
Harmadnapra nem lesz neki már fazék
Hogy kedved gátol, vagy kezed
Nagyon-nagyon nem mindegy.
Nem akarod, ha nincs kedved
Akarnád biz, ha nincs kezed!
Jó volna ezt összehozni
Osztani, és megszorozni.
75.
Egy felelős mindenhol van
Az örömben, és a bajban
A felelősség hol valóság
Hol meg csak egy szereposztás.
Különbség az így sincs, úgy sincs
Felelősség drága nagy kincs
Kire osztják, annak nehéz,
Aki osztja, másfelé néz.
76.
Meguntam én az életet
Kimerített már mód felett
Nem lehetne kicsit állni,
Téli álmokat szunyálni?
Ha így lenne, az, rossz lenne
Nem az ember természete
Ki az igát már nem bírja
Betegség viszi a sírba.
Téli álmot ébren alszunk
Lélek-világ a mi vackunk
Ölelő kar hűs paplanunk
Amit olykor hiányolunk.
77.
Kell a sírás, könnyhullató
Felemelő bánatoldó,
Kimossa a testet-lelket
Átrendezi érzésedet.
Feledtet kínt, bút, bajt, múltat,
Irányt szab, és utat mutat
Erőt ád, és vigasztalást
A sírás a legnyíltabb barát.
78.
Ki írja a dalaimat?
Ki mondja a szavaimat?
Vagy én vagyok, vagy a társam
Ki most éppen én bennem van.
Én és társam egyek vagyunk
Ki tudja, meddig maradunk?
Kinek mi az életcélja?
Menne, avagy itt maradna?
79.
Nyílt ellenség, egyszerűség
Ha nem is épp nagyszerűség
Álnok barát, mérges kígyó
Az eleven húsba maró.
Félre útból! – nem mondhatod
Míg szándékát bizonyítod
Nem vall ő színt neked soha
Álnoksággal lök a kútba.
80.
A majd-oknak sosincs vége
Találkoztál te is véle?
Majd jövök, és majd megyek,
Fogd addig az egeret!
81.
A kompromisszum hasznos, káros
Vésd eszedbe, tudományos!
Mikor kössél, mikor ne
Tudja ezt a bölcs elme.
82.
Nehéz teher, megfelelés
Egy folytonos cipekedés
Akár másnak, akár neked
Ez egyik sem természetes
Soha nem vagy szabad tőle
Eredj ki a levegőre!
Friss vér folyjon ereidben,
Világod csillogjon szemedben!
A megfelelés egy szorongás
Örökkön-örökké szolgálás
Próbáld meg a szabadulást
Ettől jobbat sosem kívánsz!
83.
Építsük a házat
Az alap le van rakva.
Ilyen-olyan szoba,
Pince, padlás, ablak
A telek egyforma
Se kisebb, se nagyobb
Van, ki telelakta
Más üresen hagyott.
Vannak nagy paloták
És vannak kicsi kunyhók
Lényeg a boldogság
Az mindent beragyog.
84. DIÁK-HIMNUSZ
Tizenéves vagyok, jó világom van.
TV, PS, Compi, mindenem megvan.
A suli csak hobbi, mégis járni kell
Döntöttem!
Én maradok itthon,
Az eszem megy csak el!
85.
A KÉT TANÚ A BIBLIÁBÓL
Verset írni nem tudok
Bár most egyszer akarok
Hogy kürtöljem szerte szét
Elveszett a Sárkány-ég!
Elveszett, és oda lett
Vagy a kutya ette meg.
Eredj Sárkány, nem bánom,
Úgy sem leszel a párom.
Tarisznyának foltja van
Sárkány-égnek párja van.
Se nem fiú, se nem lány
Csakcsupán a Föld-sárkány!
Hogyan történt, hogyan nem,
Csak úgy, mint a mesében
Sárkány Föld, és Sárkány Ég
Kilehelte a lelkét!
86.
Örök éltű társ a Halál
Vagy ellenség, vagy jó barát
Vagy kívánjuk, vagy odázzuk
Vagy egyszerűen kivárjuk.
88.
Ilyen önzőt még nem láttam
Míg nem leltem önmagamban!
Szoktunk mi ilyet mondani?
Másban önmagunkat látni?
Másban? De minek másban?
Nem kell a Más, sem a Tükör
Nem vagy te egy buta ökör!
Lehetsz most már önmagaddal
Nem kell Isten, nem kell angyal!
Felfogod te tiszta aggyal.
89.
Rosszindulat ellen van-e gyógyszer?
Segít-e azon egy Mester?
Gyógyszer, Mester? Ugyan kinek?
A rosszindulatú embernek?
Nem kell gyógyszer, Mester annak
Hanem mindig új áldozat
Ilyen embert az élteti
Ha másikat elemészti.
Hagyjuk csak rá, hadd csinálja
Hadd vágja fejszéjét fába
Egyszer úgy is beletörik
Sok-sok rosszba megcsömörlik.
Igaz, galibát okozhat
De az rá is ugyan úgy hat
Ki a bajt másra keresi
Önmagának is teremti.
90.
Tanítvány, és Mestere
Mindnek megvan a helye
Tudni való ki kit ural
Csak így működik a vonal.
Ha Mesterednek híve vagy
Máris igaz úton vagy
Gyógyulsz, javulsz, gazdagodsz
Ha igaz, és nem hazudsz.
De ha szavaival nem élsz
Máris rajtad minden vész.
Ha elveszted oltalmát
Kígyót, békát kiált rád.
91.
Csak sértegetsz, és én hallgatok?
Emberi kötelék ad erre okot.
Az emberi méltóságot,
Hallgatással is birtoklod.
92.
Míg mást megszólsz, magad ásod
Ha te jobban nem csinálod
Mi a mérce, ki a bíró?
Ezt volna tudni jó!
93.
Szókimondó vagyok, és őszinte
Megmondom a szemedbe.
Csupa erény, csupa báj
Ha visszakapod, miért fáj?
94.
Egyszer kértem, de nem kaptam
Még most is az orromban van
Az én bajom, minek bosszant
Mért nem zártam le a vonalt?
95.
Voltál te már ily helyzetbe?
Bámulsz bele a TV-be
De a TV nem a tiéd
Egy kattanás, már vált a kép
A TV ura, a világ ura,
Kezében a kapcsolója
Nem nagy baj, csak bevillan
A TV-nek is ura van.
És ha nem te, hanem más
Minden kép csak felemás.