FOLYTONOSSÁG
1.
Sok minden volt,
Rég volt régen
Ugyan az a Nap az égen
Ugyan az a Nap, és a Hold
Hol élő vagy, hol meg megholt.
2.
Egyek vagyunk,
Mégis két fél.
Ha egyikőnk holt,
Másikónk él.
Egymásban a tüzet oltjuk
Úr – rabszolga,
Egy a sorsuk?
3.
Hol kél a Nap,
Hol lenyugszik.
A mi lelkünk
Meg nem nyugszik.
4.
Piros az ég,
Nagy szél készül.
Mi lesz a mi sorsunk, végül?
5.
Mindenkinek sok a gondja.
Látszat, valós?
Honnan tudja?
6.
Minek élünk – kérdezgetjük.
A nagy titkot meg nem fejtjük.
És ha mégis – elfelejtjük.
Gondolatink gondoláján
Ringatózunk víz hullámán.
Tenger vize meg-megcsillan
Megfognád – már tovaillan.
7.
Odvas farkas mit akarhat?
Ha jön a fagy, hová bújhat?
Falka alkot nagy családot,
Egyén dolga – hallgat rájok.
Okos állat – mondják róla
Pedig csak a törvényt bírja.
Ember legyen az a talpán,
Ki farkasnak szívesen áll.
8.
Ha én egyszer róka lennék
Kicsit elébb megpihennék
És lopni csak később mennék.
Kipihenném ember-lényem,
Kifényezném róka-prémem.
9.
Terhet cipelsz – ugyan kiét?
Tedd le, hogyha nem a tiéd.
Enyém bizony, kié volna?
Másnak erre semmi gondja.
Akkor mégis, miért viszed?
Hogyha nehéz, mit cipeled?
Letenném én, ha lehetne
Ha nem lennék benn-fürödve.
De ha van még pár életem
Korrigálom a lényegem
Egy lesz mottóm – őszinteség
Nem másokért
Csak magamért.
10.
Erdő, mező, rét berkében
Az őz, a nyúl tovarebben.
Egyik perc a másik után
Lepereg a rét fűszálán
11.
Azt hiszem, hogy azt hittem
Azt gondoltam, nincs hitem.
Mindenkit a hit éltet
Az egész világ hitből lett.
Miben hiszünk, miben nem?
Mi döntjük el, nem Isten.
12.
Elmegyek a világba.
Fura álom – de hova?
Nagy a világ – s benne vagy,
Hol keresed magadat?
A világnak sarka lett
Éppen négy, ha jól sejted.
Körbe járom sarkait
Beszippantom árnyait.
13.
Az élet csak úgy lepereg,
Mint az idő-homokszemek.
A homok elmossa lábnyomunk
Lelkünkbe mégis bevésődik utunk.
14.
Pereg az idő az óra homokszemein
Vagy a kakukk szüntet álmot éji szemedin
Aludni jó, és ébredni jó,
Ha benned belső csend honol.
15.
Este szépek a városok
Fényt árasztanak az utak, ablakok.
Élet van – érzed, s ellágyulsz,
A benti sötétségből rábámulsz.
16.
Jól át, meg átszövődtünk idegszálakkal
Hogy jobban bírjunk a bajokkal.
De az életet nem kibírni, élvezni kell
Átitatni belső melegünkkel.
17.
Enyém a szó! – Mondjuk sokan,
S bizony, bizony, igazunk van.
Szó-kincsünk a lelkünk kincse
Én-világunk belső tükre.
18.
Úgy tudom, ha jól tudom,
A világ egy szép napon
Kerek lesz és nem egyéb
Mert most elég sarkos még.
19.
A tücsök, és hangya mese
Nem lesz annak soha vége.
A tanulság ez is, az is.
Mulathatsz is, dolgozhatsz is.
20.
Állatmesék – legjobb mesék!
A nyúl, és a kicsi menyét
Kutyahűség, holló, róka,
Jobb így, mintha ember volna.
Mert az embert vérig sérted
A célodat el nem éred.
21.
A kicsi gyerek, gazdag lélek.
Van, ha felnő, meg szegény lesz.
Ki az oka, mi az oka?
A felnőttek butasága,
Vagy a természet járása?
A karmának igazsága,
Vagy az élet iskolája?
22.
Lelke rajta – mit jelent?
Nevettet, vagy könnyet rejt?
Ez a végén derül majd ki,
Ki is a Paprika Jancsi.
23.
Nem tudom, hogy mi a bajom
Akarom, vagy nem akarom.
Az élet egy labirintus,
Keringsz benne, ha elindulsz.
A kijutás nagy talány
Ám megoldja a halál
A lét innenső oldalán.
De folytatod máshol tán
24.
Sok kérdésnek megoldása
A 22-es csapdája
Mássalhangzók összessége
Az ABC töredéke
Magánhangzóban a talány
Fiú lesz-e, avagy leány
Szertefoszlik az a remény
Egyértelműn fúj az a szél
25.
Mindenkinek sorsa van
Kinek ilyen, kinek olyan
Nem lehet azt összevetni
Külön-külön kell megélni.
Nem lehet azt felcserélni
Nadrág helyett szoknyát vinni
Párta helyett kalapot
Mire nézed a Napot?
26.
Eső esik, süt a nap
Változik a gondolat
Ma így látod, holnap úgy
Hol sekély, hol mély a kút.
27.
Víz tükrében ne nézd magad
A víz mozog, tova-ragad
Megrettensz a torz képedre
Félelem száll a lelkedre
Folyóvíznél hunyd be szemed
A folyóvíz úgy is vezet.
Dallamos a csobogása
Az a lélek megnyugvása.
28.
Búgócsiga asztalon áll
Bejárta a világot már
Fülre teszed, hallgatod
Hogy mit mesél, nem tudod.
Nem tudhatod a szobában
Mi volt vele a világban
Az, az élmény, csak az övé
(Mégis)
Perceidet teszi széppé
29.
Meggyóntam a Jóistennél.
Jóistennél, ugyan miért?
Mért nem szaladtál a papért?
Nem Isten a pap, hanem ember
Gyónás-titkot nem mondok el.
De pap, ha mond, szavakkal mond,
Istent viszont nem láthatod.
Ám az Isten veled érez,
Ha te azzal egyetértesz.
Ha meg más utakon jártok
Nem lesztek ti jó barátok.
De a válasz nem marad el,
Mert beszélni arról is kell.
30.
Irgum-burgum, jön a medve
Morog ő, mert rossz a kedve.
Hova lett a kedved, maci?
Elvitte a Faramuci.
Faramuci, hát az meg ki?
Ki más, mint a többi maci.
Még jó, a vers maciról szól
Ember ilyet sose gondol.
31.
Sosem hittem, nincs Isten,
Mindig tudtam, van ilyen.
Azt nem tudtam, jó vagy rossz
Visz ő tőlem, inkább hoz?
Most már tudom, egyén dolga
Javít rajta, avagy rontja.
Kinek kardja, kinek pajzsa,
Kinek meg a szíve rajta.
32.
Szép a lélek, avagy csúnya?
Napsütés, vagy szél vihara?
Egyszer ilyen, egyszer olyan,
A lélek még kiforratlan.
Lesz majd egyszer, csendes, nyugodt?
Reméljük nem, mert az olyan,
Mintha mindig aludna,
Avagy ébren álmodna.
A léleknek természetes
Ha létben van, élvezetes
Hol borús, meg hol derűs
Néha éppen egykedvűs!
-
HÉTÉRT HATOT
33.
Játék az élet semmi más?
Vagy egy játékos tanulás?
József Attila tanácsa: Játsszál!
Hétért adjál hatot,
Mert azé az érdem, ki játszhatott.
34.
A jót-rosszat nem meglátni,
És főleg nem bírálni!
Mert előre nem tudhatod,
Mit hoz a jó, és mit a rossz.
A jót-rosszat nem megélni!
Érzelmeket kikerülni!
De akkor meg minek élni?
Koporsóba befeküdni?
Légy szemlélő – mondják mások
Ne cselekedj, csak várakozz.
Na de akkor mi az élet?
Más cselekszik, én henyélek?
De ki az a más, bennem, vajon?
Láttál te már varjút karón?
Csak károg, és károg folyton
De hogy abból mi a haszon?
Persze, ez a szó csak enyém
Sok ezer közt egy vélemény.
Ki másikban értelmet lát
Elmondja majd saját dalát.
Nem fújhatunk csak egy nótát
Mert a világ attól tarkább.
35.
Érdekes a tegnap-múltunk
Olyan sokszor mellényúltunk
Itt hibáztunk, ott hibáztunk
Hibáinkból bár tanultunk?
Érdekes vón visszamenni
A darabot ismételni
Mást hoznánk ki tán belőle?
E gondolat már csak dőre.
A jelen is megmutatja
Mit hagyunk ma, tegnap-múltra
A jövő is mának titka
Az alapot a jelen rakja.
36.
Szebb a páva, mint a pulyka
A nótát még most sem unja?
Hisz azt már a Világ tudja
Hol van ebben egy kis móka?
Kell még ide egy kis róka
Ki a biztost csak elrontja.
37.
Szép vagy babám, de nem elég
Úgy kéne, hogy jó is te légy.
Szép is, jó is – mi a mérce?
Az én hegyem magas bérce.
És én mit kapok cserébe?
Ha felmásztam, pottyanjak le?
38.
Macska-egér játékszabály
Ki ügyesebb, az, jobban jár.
Ennyit tudni éppen elég,
Hogyha mindig derült az ég.
Elég volna, egér, macska,
Ha az ember meg nem csalna.
Az embernél más a szabály
Csupa kérdés, csupa talány.
Van is netán ötleted már?
39.
Ha valami nem jó neked,
Változtasd meg, hogyha lehet
De ha nem, hát hunyd be szemed
Várj ki vele jobb időket.
40.
Ember légy, ha ember lettél
Felelj mindig önmagadért
Ha nem tudod, megtanulod,
Van rá időd, van rá korod.
Van rá időd, van rá tered,
Önmagadat meglelheted.
41.
Míg naiv vagy, gondolod,
Megváltod a világot.
Bölcs leszel, ha azt mondod,
Megváltod a világod.
42.
Nincs jó, meg rossz, mondja Veréb.
Igaz ez a Veréb-beszéd?
Míg a fán ül, igaz talán
De ha fa nincs, ő mit csinál?
Kiszáradt fa oltalmat ád?
Mindjárt átírja a dalát.
Megkeresi élő fáját.
S fújja tovább a nótáját.
43.
Nem élünk mi hiába
Éjjel megyünk a bálba
Levetjük az álmaszkunk
Úgy éljük a világunk.
Mire kakas kukorékol,
A vándor nép újra horkol
Visszabújunk ál-maszkunkba
Kezdődhet a napi munka.
44.
Kicsi vagyok, nagy leszek,
Megeszem a kenyeret
Bort iszok rá, ha már lehet
Nem sokat, csak keveset.
45.
Tudom már az egyszer egyet
Álmomban is ezt teszem
Fújom már az ÁBC-t is
Tanultam már eleget.
Mégsem lehet megpihenni,
Most jön még csak a java!
Ezt is fontos még kijárni
Ez az élet-iskola!
46.
Nem tudom, hogy mikor élek?
Ha dolgozok, vagy henyélek.
Ha dolgozok, mit sem látok.
Nem járom be a világot.
Ha a meló nem megy nékem.
Ki keresi a kenyerem?
Ki fizeti hegyem-völgyem?
Egész világ? Nem tehetem.
Jó volna, ha úgy volna,
Barangolnék dolgozva.
47.
Habozok, hogy mit tegyek?
Sírjak-e, vagy nevessek?
Azért van e nagy gondom
Megtorpantam az úton.
Le is út, meg fel is út
Melyiken van a kiút?
Zsákutca, meg körforgalom
Ismerős már e fogalom.
48.
Ki szép, ki jó, ki csúnya
Aki okos, azt mondjuk, hogy nem buta.
Szebb a páva, mint a pulyka, ez már kész
Páva, pulyka – kettőtöknél hol az ész?
Érdekes, az eredmény és meglepő,
Mert ebben is a páva lett a (meg)nyerő.
Pulyka csak a haragjával ér sikert
A páva meg kevélységgel ugyan ezt.
Kevély, durcás, kettő közül mi menőbb?
Mi az, ami önbizalmat ad előbb?
49.
Hogy van az a karma, kérem?
Velünk van az, én úgy vélem.
Csak titokban lopsz, csalsz, hazudsz?
Vállalod majd, jobb, ha tudod.
Ha nem ebben, más életben
Gengszter leszel, jó kegyetlen.
Dugdosod a szöget zsákba?
Elviszed majd a halálba
Új élettel, új tetteid
Szög a zsákból előbújik.
Nincs oly dolog Föld kerekén
Mely megbújik – életre kél.
Nem csoda ez, természetes,
Vállalnod kell természeted.
Egy prófécia szerint a világ vége felé (a szó igazi értelmében) csak jó, és rossz emberek lesznek, nem lesznek képmutatók.
Ilyen-olyan szedett banda?
Azt is a mi vágyunk hozta.
Jobban járni mindig, mint más?
Egyszer ebből lesz fejfájás!
Mért világnak becsülete,
Ha senkinek sem kenyere?
50.
Függöny fedi ablakunkat,
Külső-belső világunkat
A függöny egy választófal,
Ami egyszer leomlik majd?
A bibliában már megtörtént
Leomlott a fal Jézusért
Kétezer év elég idő
A mi időnk is immár eljő.
51.
A karmánál nagy fegyelem
A karmánál nincs kegyelem
A karmánál már adott kenyerem.
Olyan biztos vagy te ebben?
A karmánál nagy fegyelem,
A karmánál van kegyelem
Hogy ha bűnöd, szánod, bánod
A karmádat megfordítod
Adósságod elengedi,
Ha jellemed megengedi
Mert nem büntet a karma,
Jellemedet csiszolja.
52.
Verset írjak? De hát miről?
Van miről – hát a lélekről.
Hát, hát arról, hogy bántották?
Nem adtak egy palacsintát?
De jól tették, nosza, gyorsan,
Van öröm a tarsolyomban,
Én adom meg majd magamnak
Ára van a szabadságnak.
Nem csak jelkép – kicsit fura
Sorsdöntő egy palacsinta
Az éremnek két oldala
Öröm-bánat palacsinta.
53.
A FOGKRÉM
Neked vettem, neked szántam
Épp csak neked, és nem másnak
De az élet másképp döntött
Csak úgy, megint, jól ledöntött!
54.
DILEMMA
Adjon Isten, jó napot!
Megérem a holnapot?
Akár igen, akár nem,
Valahogy csak majd leszen.
Nem nagy dolog, elmegyek.
Mindenkivel egy leszek,
Tegnap voltam, ma meg nem,
Nincs nekem már itt helyem.
Még lemaradt Debrecen.
Hát akkor most mi legyen?
Menjek – netán maradjak?
Kakaska - tán kivárlak!
55.
NEKROLÓG
Ha majd egyszer elmegyek,
Ha majd egyszer nem leszek,
Mit hagyok itt? Hegyeket?
Encsem-bencsem Egyebet?
Tervezek ma ezt, meg azt,
Jaj, de fele elmaradt!
Talán holnap - talán nem?
Az is lehet, hogy sosem.
Encsem-bencsem Egyebek,
Legyetek jó gyerekek!
Ami nem kész, nem is lesz,
Ha majd egyszer elmegyek.